A hadsereg szerepe
A zsidók és más csoportok üldözése nem Hitler és más náci fanatikusok intézkedéseinek eredménye. A náci vezetőknek szükségük volt a különböző területeken dolgozó szakemberek aktív segítségére és együttműködésére, akik sok esetben nem voltak meggyőződéses nácik. A hadsereg meghatározó szerepet játszott a náci hatalom megszilárdításában, valamint a zsidók és más csoportok üldözésében és tömeges meggyilkolásában.
A katonai vezetők 1933-ban Adolf Hitlert többnyire radikális és feltörekvő politikusnak tekintették. Más konzervatívokhoz hasonlóan ők is úgy vélték, hogy az egykori őrvezetőt meg tudják majd szelídíteni, hogy politikai céljaikat szolgálja. A hadsereg és a nácik bizonyos kérdésekben közös politikai alapokon álltak – többek között a nacionalizmus és az antikommunizmus tekintetében, továbbá abban a vágyban, hogy megerősítsék a katonaságot, és Németországot ismét világhatalommá tegyék. A Hitler által a katonai vezetőknek nyújtott, az érdekeiket szolgáló biztosítékok révén a vezetők semlegesek maradtak, miközben a nácik megfélemlítést és erőszakot alkalmaztak a politikai ellenzék elnyomására és hatalmuk megszilárdítására. A katonák a többi köztisztviselőhöz hasonlóan feltétel nélküli engedelmességet esküdtek a Führernek. A hadsereg vezetői üdvözölték, hogy a rezsim 1935-ben a versailles-i szerződést megsértve visszaállította a sorkatonai szolgálatot.
A hadseregtől nem állt távol a náci rezsim rasszizmusa és faji törvényei. 1935-ben a vezetők megfosztották a zsidó tiszteket a rangjuktól, és elbocsátották azokat, akik szolgálatban álltak. A háború alatt a német hadsereg egyre nagyobb méretűvé és politikailag egyre szélsőségesebbé vált. Irányultsága tükrözte a mindent átható propagandát és ideológiát, amely azonosította a zsidókat a kommunista bolsevizmus fenyegetésével. A német fegyveres erők egységei logisztikai támogatást nyújtottak a zsidók, romák és mások meggyilkolásában, és esetenként részt is vettek benne. A hadsereg igénybe vette a zsidók kényszermunkáját. Emellett a német hadsereg osztozik a felelősségben az őrizetében lévő csaknem hárommillió szovjet hadifogoly haláláért, amely a szándékoltan kegyetlen bánásmód és a kivégzések eredménye volt.
Néhány katonatiszt részt vett a Hitler elleni sikertelen merényletkísérletekben. Ezek közül leginkább említésre méltó az 1944. július 20-i hősies akció, melyet a hazafias vágy motivált, hogy megmentsék Németországot a vesztes háború folytatása révén bekövetkező totális katasztrófától. Az akció nem a zsidók elleni bűncselekmények megállítására irányult, és nem a bűncselekmények elleni tiltakozás motiválta.
A háború után az a mítosz alakult ki, hogy a hadsereg nem vett részt tömeggyilkosságokban és népirtásban.