A holokauszt utóhatása (rövidített cikk)

1945-ben, amikor a szövetséges csapatok bevonultak a náci koncentrációs táborokba, emberi holttestek, csontvázak és hamvak halmaival- a tömeggyilkosságok bizonyítékaival - szembesültek. A katonák több ezer éhező és beteg túlélőt – zsidót és nem zsidót – is találtak. Felszabadításuk után sok túlélő félt visszatérni korábbi otthonába a továbbra is fennálló antiszemitizmus (a zsidók elleni gyűlölet) miatt. A hazatérők közül sokan halálfélelemben éltek. Az emigrációra kevés lehetőség volt, mégis több tízezernyi holokauszt-túlélő nyugat felé, más európai országokba vándorolt. Őket a több száz menekültközpontban és -táborban helyezték el.

A kivándoroltak megsegítésén számos zsidó ügynökség dolgozott, és maguk a menekültek is létrehozták saját szervezeteiket. A brit hadsereg palesztinai zsidó egységeként működő Zsidó Brigád 1944 vége felé jött létre. A szervezet a Közép-Európában harcoló volt partizánokkal együttműködve segítette az európai zsidó menekültek Palesztinába történő kitelepülését. 1947-ben a brit hatóságok az Exodus 1947 nevű hajó fedélzetén utazó 4500 holokauszt-túlélőt visszafordították Németországba. A britek általában a földközi-tengeri Ciprus szigetén létesített fogolytáborokban helyezték el azokat, akiktől megtagadták a területre való belépést. Izrael Állam 1948. májusi megalakulása után azonban a kivándorló és menekült zsidók áramlani kezdtek az új, független országba, míg más európai zsidó menekültek Kanadába, Ausztráliába, Új-Zélandra, Nyugat-Európába, Mexikóba, Dél-Amerikába és Dél-Afrikába emigráltak.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.