A tengelyhatalmak és a holokauszt
A náci Németország volt az európai zsidóság üldöztetésének és megsemmisítésének vezetője és elsődleges elkövetője. Ugyanakkor a holokausztban a Németországgal szövetséges európai tengelyhatalmak (Olaszország, Magyarország, Románia, Bulgária, Szlovákia és Horvátország) mindegyike részt vett bizonyos mértékig. Japán nem vett részt a holokausztban, és az európai zsidók közül néhányan éppen a japán irányítás alatt lévő területeken talált menedéket.
A legfontosabb tények
-
1
A náci Németország kikérte az európai tengelyhatalmak segítségét a „végső megoldás”, vagyis az európai zsidók szervezett és szisztematikus elpusztításának végrehajtásában.
-
2
Németország hat európai tengelyhatalmi szövetségesének mindegyike részt vett a náci „végső megoldásban”, zsidókat gyilkolt, vagy átadta őket a németeknek meggyilkolásra.
-
3
A Németországgal szövetséges európai országok kormányai és fegyveres erői több, mint nyolcszázezer zsidót gyilkoltak meg vagy adtak német kézre.
A náci Németország volt az európai zsidóság üldöztetésének és elpusztításának irányítója és elsődleges elkövetője. A többi európai tengelyhatalom is részt vett valamilyen mértékig a holokausztban. Ezek az országok Olaszország, Magyarország, Románia, Szlovákia, Bulgária és Horvátország voltak.
A tengelyszövetség tagjaként Japán súlyos tömeges atrocitásokat követett el az általa megszállt ázsiai és csendes-óceáni területeken. Az ország ugyanakkor nem vett részt a holokausztban. Néhány európai zsidó éppen a japánok által ellenőrzött területeken, például Sanghajban talált menedéket.
A náci Németország valamennyi európai tengelyhatalmi szövetségese a németországi nürnbergi törvényekhez hasonló zsidóellenes rendeleteket fogadott el, és törvényekkel tette lehetővé zsidó állampolgárainak ellenséges fajként való üldözését.
1942-re a náci Németország és európai tengelyhatalmi szövetségesei szinte az egész európai kontinenst – így annak kilencmilliós zsidó lakosságát is – az uralmuk alá hajtották. A náci Németország megkezdte a „végső megoldás” végrehajtását, amelynek célja a teljes európai zsidóság kiirtása volt. E cél eléréséhez a vele szövetséges európai tengelyhatalmaktól várt segítséget. Minden, a németekkel szövetséges ország kormánya részt vett valamilyen mértékig a „végső megoldás” végrehajtásában. Románia és Horvátország saját határain belül vagy az általuk megszállt területeken gyilkolt zsidókat. Bulgária, Szlovákia, valamint a németek által megszállt Magyarország és Észak-Olaszország az általuk ellenőrzött területekről zsidókat deportáltak Németországba, akiket ott elpusztítottak. Azoknak a zsidóknak a száma, akiket e hat ország kormányai és hadseregei gyilkoltak meg vagy adtak német kézre, meghaladta a nyolcszázezret.
A náci Németország európai tengelyhatalmi szövetségesei ily módon hozzájárultak hatmillió zsidó halálához, illetve zsidó közösségek elpusztításához szerte Európában. A „végső megoldás” ugyanakkor náci program volt. A náci Németország volt a holokauszt irányítója és fő elkövetője.
Németország európai szövetségesei és a holokauszt
Olaszország
1938-ban Olaszország fasiszta kormánya zsidóellenes faji törvényeket fogadott el a náci Németország 1935-ös nürnbergi faji törvényeinek mintájára. A II. világháború első négy évében az olasz erők nem vettek részt zsidók tömeges meggyilkolásában. Az olasz kormány és hadsereg azt is elutasította, hogy az Olaszországban vagy az olaszok által megszállt területeken élő zsidókat német kézre adják át. Zsidók ezrei menekültek az olaszok által megszállt területekre, ahol viszonylagos biztonságban lehettek. Maguk az olasz hatóságok is néhány zsidót olasz területre evakuáltak.
1943 szeptemberében azonban a német erők elfoglalták Közép- és Észak-Olaszországot, miután Mussolini megbukott és az új olasz kormány megadta magát a szövetségeseknek. A németek Mussolinit egy bábkormány élére állították, amelynek székhelye az észak-olaszországi Salò városában volt. A salò-i kormány hivatalos jóváhagyásával, a fasiszta hatóságok és milícia segítségével a németek zsidók ezreit gyűjtötték össze és börtönözték be.
A németek összesen 8564 olaszországi zsidót és Olaszországban élő, más országból érkezett zsidót deportáltak. Közülük mindössze 1009-en tértek vissza.
Magyarország
A magyar kormány 1938-ban és 1941-ben zsidóellenes faji törvényeket fogadott el. A Szovjetunió elleni 1941-es támadást követően a magyar erők a Csehszlovákiától elcsatolt területekről legalább tizenhatezer zsidót tereltek a németek által megszállt ukrajnai területre, ahol a németek lelőtték őket. 1942 januárjában a magyar erők több ezer zsidót lőttek agyon a Jugoszláviától elcsatolt területeken. 1942-től kezdve azonban a magyar kormány elutasította a Magyarországon és a Magyarország által elcsatolt területeken élő zsidók deportálására vonatkozó többszöri német kérést.
Miután a német hadsereg 1944 márciusában megszállta Magyarországot, a magyar kormány beleegyezett, hogy az ellenőrzése alatt álló zsidókat deportálja. A magyar rendőrség 1944. május közepe és július közepe között hozzávetőleg 440 000 zsidót gyűjtött össze és deportált Auschwitzba. Több mint háromszázezer embert azonnal meggyilkoltak. 1944 októberében a németek szélsőségesen antiszemita kormányt állítottak fel Magyarországon, amely kegyetlenül üldözte és gyilkolta a megmaradt magyar zsidóságot, ezzel mintegy százezer ember halálát okozva.
Románia
Romániában már azelőtt is léteztek zsidóellenes törvények és antiszemita erőszak, hogy az ország szövetségre lépett volna a náci Németországgal. Miután a román csapatok 1941 júniusában a német erőkkel együtt behatoltak a Szovjetunióba, a románok megkezdték a román és ukrán zsidók tízezreinek lemészárlását. A román hatóságok nagyszámú romániai zsidót deportáltak gettókba és táborokba a románok által megszállt Ukrajnában, ahol azok belehaltak az éhínségbe és a betegségekbe. A román ellenőrzés alatt álló területeken 150000–200000 zsidó halt meg.
1942-ben Románia vezetője, Ion Antonescu, tartva attól, hogy a tengelyhatalmak elveszíthetik a háborút, és Romániát megbüntethetik a zsidók üldözéséért és meggyilkolásáért, úgy döntött, hogy Románia nem teljesíti azon ígéretét, hogy a megmaradt romániai zsidóságot a németek által megszállt Lengyelországba deportálja. Így mintegy háromszázezer romániai zsidó menekült meg attól, hogy a németek végső megoldás-programjának áldozatává váljon.
Szlovákia
1939 és 1941 között Szlovákia egy sor zsidóellenes faji törvényt fogadott el, amelyek a Zsidó Kódex néven váltak ismertté. 1942 márciusában Németország tengelyhatalmi szövetségesei közül elsőként Szlovákia kezdte meg a zsidó lakosság deportálását. 1942 márciusa és októbere között a szlovák rendőrség és félkatonai szervezetek mintegy 57000 zsidót gyűjtöttek szlovákiai munka- és koncentrációs táborokba, és a németek által megszállt Lengyelországba deportálták őket. Mindössze háromszázan élték túl a háborút.
1942 őszén Szlovákia leállította a megmaradt 24 000 szlovákiai zsidó deportálását. Az 1944-es szlovák felkelés során a német erők több ezer szlovákiai zsidót öltek meg és több mint tizenkétezret deportáltak. A II. világháború során több mint hetvenezer szlovákiai zsidót deportáltak a németek által irányított területekre. Közülük a németek több mint hatvanezer embert gyilkoltak meg.
Bulgária
Bulgária 1941 januárjában fogadta el a nürnbergi faji törvények bolgár változatát, amelyet sok bolgár elítélt, és a bolgár ortodox egyház is elutasította. 1943 márciusában a görögországi és jugoszláviai területeket megszálló bolgár katonai és rendőri erők 11343 nem bolgár zsidót deportáltak ezekről a területekről a német megszállás alatt álló Lengyelországba. Gyakorlatilag mindegyiküket azonnal meggyilkolták Treblinkában. A bolgár kormánynak a bolgár zsidók deportálására vonatkozó terve tiltakozásokat és széles körű ellenállást váltott ki. 1943 májusában a bolgár kormány húszezer szófiai zsidót űzött el vidékre, elkobozta vagyonukat, és a férfiakat kényszermunkatáborokba toloncolta. A bolgár kormány egyetlen bulgáriai zsidót sem deportált. Ennek következtében szinte minden bolgár zsidó túlélte a II. világháborút.
Horvátország
A Független Horvát Állam 1941. április 10-én jött létre. Az ország három héten belül megkezdte az ellenőrzése alatt álló horvát és bosnyák zsidók üldözését és bebörtönzését. A horvát Ustaša erők 1941 nyarán kezdtek el zsidókat gyilkolni. A horvát hatóságok mintegy húsz-huszonötezer zsidót öltek meg, és mintegy hétezer zsidót deportáltak.