A D-nap
Az 1944. június 6-i normandiai partraszállás, avagy a D-nap jelezte az Overlord-hadművelet kezdetét. Az Overlord-hadművelet volt a normandiai invázió kódneve. A normandiai hadjárat a II. világháború egyik legfontosabb szövetséges katonai műveletének bizonyult. Elengedhetetlen volt a szövetségesek Németország feletti győzelméhez. Június végére több mint 850 000 szövetséges katona szállt partra a normandiai partokon.
A legfontosabb tények
-
1
Az Overlord-hadművelet 1944. június 6-án kezdődött. Ezt a napot „D-nap”-ként ismerjük. A D-nap a történelem legnagyobb partraszállási akciója volt. Aznap több mint százötvenezer, főleg amerikai, brit és kanadai katonát vetettek be légi és tengeri úton.
-
2
A D-nap volt az első lépés Franciaország német megszállásának felszámolásához. Két és fél hónappal később a szövetséges erők felszabadították Párizst.
-
3
1944 júniusára több mint ötmillió zsidót gyilkolt meg a náci Németország a kollaboránsok együttműködésével a holokauszt (1933–1945) során. Az Overlord-hadművelet azonban valószínűleg több százezer zsidó túléléséhez járult hozzá Nyugat- és Közép-Európában.
A normandiai partraszállásra, avagy a D-napra 1944. június 6-án került sor. Ez az Egyesült Államok háborús erőfeszítéseinek egyik legismertebb és legfontosabb pillanata a II. világháború (1939–1945) történelmében.
1944. június 6-án a szövetséges csapatok elindították az Overlord kódnevű hadműveletet. Ezen a napon az amerikai, brit és kanadai csapatok átkeltek a La Manche-csatornán, és partra szálltak Franciaországban, Normandia partjainál. Ezekben a csapatokban számos más ország katonái is harcoltak: Franciaországból, Norvégiából, Csehszlovákiából, Lengyelországból, Hollandiából, Belgiumból, Luxemburgból, Görögországból, Ausztráliából és Új-Zélandról is részt vettek a küzdelemben a náci Németország ellen.
Napjainkban a normandiai partraszállás és a „D-nap” kifejezés általában 1944. június 6-ára, az Overlord-hadművelet kezdetére utal. A katonai terminológiában azonban a „d-nap” bármely katonai művelet kezdőnapját jelenti.
A D-nap egy nyugat-európai front megnyitását jelentette a szövetségesek számára. Az elkövetkező hónapok során a nyugati szövetségesek (Nagy-Britannia és az Egyesült Államok vezetésével) kiszorították a német csapatokat Franciaországból és más nyugat-európai országokból. Végül átlépték a német határt. Ezzel egy időben a Szovjetunió (amely szintén a szövetségesekhez tartozott) kelet felől szorította vissza a német erőket. A náci Németország 1945. május 7–8-án, majdnem egy évvel a D-nap után feltétel nélkül megadta magát.
A D-nap és a normandiai hadjárat eseményei
Az Overlord-hadműveletet Dwight D. Eisenhower amerikai tábornok, a Szövetséges Expedíciós Erők (Allied Expeditionary Force) főparancsnoka általános parancsnoksága alatt szervezték meg. Bernard Montgomery brit tábornok irányította a Normandiában partra szálló szárazföldi erőket.
A hadművelet során 133 000 katona szállt partra a szövetséges szárazföldi haderő kötelékében öt partszakaszon, amelyek nagyjából nyolcvan kilométer hosszan húzódtak Normandia partvidékén. A partszakaszok kódnevet kaptak (nyugatról keletre): Utah, Omaha, Gold, Juno és Sword. Az amerikai csapatok a Utah és az Omaha partszakaszokat, a brit és kanadai egységek pedig a Gold, Juno és Sword partszakaszokat rohanták le. A kombinált partraszállást megelőző éjszakán több mint 23 000 amerikai, brit és kanadai ejtőernyős szállt le Franciaországban, a német védelmi vonalak mögött, ejtőernyővel és siklóernyővel. A haditengerészet mintegy 195 000 katonája és kereskedelmi tengerésze, 7000 hajó és több mint 11 500 repülőgép támogatta az invázió első hullámát.
Kezdetben, Gerd von Rundstedt és Erwin Rommel tábornagyok parancsnoksága alatt, a németek előnyben voltak a harcállások tekintetében. A német 7. hadsereg hat hadosztállyal, köztük egy páncéloshadosztállyal állt fel, hogy megvédje Északnyugat-Franciaországot a betörő erőkkel szemben. A szövetségesek azonban elsöprő fölénnyel rendelkeztek a tengeri- és légierő tekintetében. Ráadásul a szövetségesek sikeres megtévesztési terve elhitette a németekkel, hogy a támadás helye északabbra és keletre lesz, a Calais és a belga határ közelében lévő partszakaszon. A németek a partraszállás első hulláma után lassan indultak meg a normandiai védelem megerősítésére, felkészülve arra az esetre, ha a szövetségesek egy máshol bekövetkező nagyobb támadásról próbálnák meg elterelni a figyelmet.
>>Eljött a D-nap<< – jelentette tizenkettőkor a BBC. >>Ez az a nap.<< Megindult az invázió [...] Hát igazán közeledik a szabadulás napja, a szabadulásé, amelyet annyiszor emlegettünk? Ó, szinte túlságosan szép, szinte a mesével határos, hogy igaz is legyen. Valóban meghozza az 1944-es év a győzelmet? Még most sem hisszük el egészen, de reménykedünk, és ez új bátorsággal és erővel tölt el bennünket.
- Anne Frank, 1944. június 6-i naplóbejegyzése. F. Solti Erzsébet fordítása.
Június 6-án estére több mint 150 000 szövetséges katona jutott légi vagy tengeri úton francia földre. A szövetséges csapatok több mint 10 000 fős veszteséget szenvedtek (ez a szám elesett, megsebesült vagy eltűnt katonákat foglal magába), ebből 4400 katona esett el igazoltan. A brit és kanadai erők mintegy 3700, az amerikai erők pedig körülbelül 6600 áldozatot szenvedtek. A német erők vesztesége 4000 és 9000 fő között volt.
Magán a D-napon a szövetségesek kezdetben nem érték el a tervezett célt: a partraszállások összekapcsolását és a szárazföld belsejébe való behatolást 14 kilométeres távolságig. Június 11-én azonban a szövetséges csapatok felülkerekedtek a német ellenálláson. Az elfoglalt partszakaszokat sikerült összekapcsolniuk. Ám a szövetségesek katonai fölénye ellenére a németek hat hétig feltartóztatták a szövetséges csapatokat a lassan kialakuló hídfőállásukban. Ma ezt a csatát általában normandiai csata néven ismerjük.
Franciaországot felszabadítják a szövetségesek
1944. július 25-én a Cobra-hadművelet megindításával a szövetséges csapatok Saint-Lô városánál kitörtek a normandiai hídfőállásból. Elkezdtek beözönleni Észak-Franciaországba. Augusztus közepére a szövetséges csapatok Normandiában, Falaise közelében bekerítették és megsemmisítették a német hadsereg nagy részét.
George Patton tábornok 3. hadseregével az élen a szövetségesek ezután gyors rohammal bevették egész Észak-Franciaországot. Augusztus 25-én a szövetségesek felszabadították Párizst, amiben a francia erők kiemelkedő szerepet játszottak. Szeptemberben az amerikai csapatok átlépték az akkoriban a Német Birodalomhoz csatolt Luxemburg határát.
Az Egyesült Államokban sokan remélték, hogy az európai háború 1944 végére véget ér. A nyugati szövetségesek előrenyomulása azonban lelassult. 1944. december közepén a náci Németország ellentámadást indított, amely az ardenneki offenzíva néven vált ismertté. A szövetségesek győzelme az offenzívában döntőnek bizonyult. Többek közt ez vezetett végül a szövetségesek győzelméhez a II. világháborúban.
A D-nap és az Overlord-hadművelet sikere kulcsfontosságú volt a náci Németország legyőzéséhez a II. világháborúban.
A normandiai partraszállás és a holokauszt
Mire eljött a D-nap, a náci Németország, szövetségesei és kollaboránsai már több mint ötmillió európai zsidót meggyilkoltak.
Miközben a szövetséges csapatok lerohanták a normandiai partokat, a náci Németország, szövetségesei és kollaboránsai könyörtelenül folytatták az európai zsidók tömeges meggyilkolását. Több száz kilométernyire a náci német és magyar tisztviselők éppen a magyarországi zsidók tömeges deportálását hajtották végre. 1944. május 15. és július 9. között 420 000 zsidót deportáltak az Auschwitz-Birkenau haláltáborába. Ott e foglyok többségét a náci hatóságok gázkamrákban meggyilkolták.
Ma már egyértelmű, hogy a szövetségesek náci Németország feletti győzelme volt az egyetlen módja a holokauszt (1933–1945) megállításának.
A náci hatóságok a II. világháború utolsó napjaiban is folytatták a zsidók meggyilkolását. A szövetségesek franciaországi inváziója és az azt követő győzelmek azonban valószínűsíthetően több százezer nyugat- és közép-európai zsidót mentettek meg attól, hogy a holokauszt során meggyilkolják őket. Ahogy a szövetségesek, köztük a szovjet csapatok előretörtek Európán keresztül a náci Németország felé, koncentrációs táborokkal, tömegsírokkal és a náci bűnök más helyszíneivel szembesültek, ahol a nácik, szövetségeseik és kollaboránsaik tömegesen gyilkolták meg az európai zsidókat. Bár a koncentrációs táborok felszabadítása nem volt elsődleges célja a szövetséges katonai hadjáratnak, az amerikai, brit, kanadai és szovjet csapatok kiszabadították a foglyokat az SS-őrök kezei közül, segítséget nyújtottak a túlélőknek, és bizonyítékokat gyűjtöttek, amelyeket később felhasználtak a háborús büntetőperekben.
