Dawid Sierakowiak

Részletek

„Tegnap meghalt egy iskolai évfolyamtársunk. Az éhség és a kimerültség végzett vele. Borzasztóan nézett ki, ezért az iskolában annyi levest ehetett, amennyit csak kért, de ez sem segített rajta. Ő volt a harmadik áldozat az osztályból.”
– Dawid Sierakowiak, 16 éves, 1941. május 13.1Footnote 11

 

„Holnap kezdem a munkát a szíjgyártó műhelyében... Tanulmányaimat felfüggesztettem, legalábbis egyelőre... A legfontosabb, hogy pénzt keressek, és elkerüljem a súlyosabb nélkülözést.”
[17 éves, 1941. október 23.]

 

„Csak az számít, hogy a műhelyben kapok levest.”
[17 éves, 1942. április 3.]

 

„Egyáltalán nem vesznek minket emberszámba. Állatok vagyunk, akiket dolgoztathatnak vagy leölhetnek. Senki sem tudja, hogy mi történt a Łódźból deportált zsidókkal. Senki sem tud semmi biztosat. A Birodalom minden szegletéből összefogdossák a zsidókat.”
[17 évesen, 1942. május 20.]

Dawid története

Dawid Sierakowiak 1924 júliusában, szülei Majlech és Sura Sierakowiak. Apja zsidó bútorkészítő asztalos volt. Dawid és húga, Natalia (akit a család Nadziának becézett), a szüleikkel éltek szülővárosukban, a lengyelországi Łódźban.

A tizenéves Sierakowiak a helyi zsidó középiskolában (lengyelül „gimnazjum”) tanult, ahová ösztöndíjjal sikerült bejutnia. Kitűnő tanuló, osztályelső volt. Naplójából kitűnik, hogy Sierakowiak rengeteget olvasott, és számtalan téma iránt érdeklődött, szeretett idegen nyelvekkel foglalkozni: angolul, franciául, németül, héberül és latinul is tanult.

Dawid Sierakowiak naplója

Dawid Sierakowiak 1939. június végén, néhány héttel tizenötödik születésnapja után kezdett el naplót írni. Néhány hónap múlva, szeptemberben kitört a II. világháború. Naplójában Sierakowiak gondosan lejegyezte az aznapi híreket, de saját érzéseiről, hangulatáról és véleményéről is írt. A háború kitörése után is folytatta a naplóírást.

Sierakowiak naplójának köszönhetően első kézből, egy tinédzser nézőpontján keresztül nyerhetünk bepillantást a német megszállás mindennapjaiba. Különösen fontosak a Łódź zsidó közösségének tragédiáját bemutató részek – a helyi zsidókat a németek 1940 februárjában gettóba zárták.

Sierakowiak naplója érzékletes képet nyújt a gettóbeli élet mindennapos szörnyűségeiről. Leírja, milyen kétségbeesetten igyekezett munkát keresni, és húga szenvedéseiről is beszámol. Beszél az apja és közte kialakult feszültségekről, és elmondja, hogy betegeskedő édesanyját az 1942-es Gehsperre Aktion során deportálták.

Dawid Sierakowiak naplója 1943 áprilisában váratlanul véget ér. Ebben az időben értesült róla, hogy sikerült megkapnia a hőn áhított munkát egy pékségben, ugyanakkor betegség és magas láz kínozta. A munka ugyan reménysugarat jelentett számára, Sierakowiak azonban ennek ellenére is kétségbeejtőnek találta saját és a łódźi gettó lakóinak helyzetét. Ezt írta a naplójában:

„Türelmetlenségemben ismét erőt vett rajtam a melankólia. Úgy érzem, nincs kiút számunkra ebből a helyzetből.”

– forrás: Dawid Sierakowiak naplója, 1943. április 15.

Dawid Sierakowiak 1943. augusztus 8-án halt meg, valószínűleg tuberkulózisban. Csupán 19 éves volt. Édesapja szintén nem élte túl a gettóban uralkodó szörnyű viszonyokat. Testvére, Nadia 1944-ig élt, amikor a gettó utolsó lakóival együtt Auschwitz-Birkenauba szállították, ahol meggyilkolták.

A háborút követően Dawidék gettóbeli lakásába visszatért az a nem zsidó lengyel férfi, aki a gettó kialakítása előtt a lakás tulajdonosa volt. Megtalálta az öt füzetet, ami Sierakowiak naplójából megmaradt. Ezt az öt füzetet ma a Jad Vasem és az Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeumának levéltárában őrzik. Tartalmuk hiányos, mégis gazdag és beszédes leírást nyújtanak a łódźi gettó életéről.