Elhurcolt személyek (rövidített cikk)

A felszabadítás után a szövetséges erők készen álltak arra, hogy a zsidó deportáltakat visszasegítsék otthonaikba, ám ezt sokan elutasították, vagy féltek visszatérni a lakóhelyükre. 1945 és 1952 között több mint 250 000 elhurcolt személy élt olyan táborokban vagy városi központokban Németország, Ausztria és Olaszország területén, amelyek a szövetséges erők, valamint az ENSZ Segélyezési és Újjáépítési Hivatala fennhatósága alatt álltak. A túlélők elkezdtek a családjuk után kutatni. A családegyesítési erőfeszítésekkel párhuzamosan új családok is létrejöttek: a táborokban számos esküvőre és születésre került sor. Hamarosan iskolák alakultak, és a vallási ünnepek lehetőséget nyújtottak az együttlétre és az ünneplésre. A gyakran sivár körülmények ellenére (sok menekültközpont ugyanis korábban koncentrációs vagy német katonai tábor volt) mind a szociális, mind a munkaügyi szervezetek virágzottak.

A Szövetségesek éveken át tanácskoztak, és halogatták a menekültválság megoldását. 1945-1948 között – részben mivel a táborok nem rendelkeztek önállósággal, részben a kevés választási lehetőség miatt felfokozott nemzeti érzések nyomán– a holokauszt zsidó túlélőinek egyre nagyobb hányada választotta a brit fennhatóság alá tartozó Palesztinát új otthonául. Ennek köszönhetően az elhurcoltak a cionizmus ügyének egyik hajtóerejévé és a zsidó állam létrehozásával kapcsolatos politikai vita befolyásos szereplőivé váltak. Követelték a palesztinai bevándorlást akadályozó brit korlátozások feloldását, és táboraikban rendszeres tüntetéseket tartottak az angolok politikája ellen. Végül, 1948. május 14-én az Egyesült Államok és a Szovjetunió elismerte az új Izrael államot, és ugyanebben az évben az Egyesült Államok Kongresszusa is elfogadta azt a törvényt (ez a Displaced Persons Act), amely enyhítette a korábbi, bevándorlást korlátozó rendelkezéseit. Az elhurcolt személyek emigrációs válsága ezzel néhány éven belül megoldódott: mintegy 80 000 zsidó deportált az Egyesült Államokban, 136 000 Izraelben, további 20 000 pedig más országokban, többek között Kanadában és Dél-Afrikában talált hazát. 1952-re a menekülttáborok többségét bezárták.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.