Jan Karski
Jan Karski a száműzetésben működő lengyel kormány földalatti futárja volt. Bizonyítékokat szolgáltatott a nyugati szövetségeseknek az európai zsidók tömeges meggyilkolásáról. Beszámolt a varsói gettóban elkövetett náci atrocitásokról és a zsidók haláltáborokba való deportálásáról.
A legfontosabb tények
-
1
Jan Karski valójában Jan Kozielewski álneve volt. Karski a lengyel ellenállás tagjaként Lengyelország náci megszállása ellen küzdött.
-
2
Karski 1942-ben szemtanúja volt a náci németek zsidókkal szembeni brutális bánásmódjának a varsói gettóban. Az izbicai gyűjtőtáborban látta, amint a németek zsidók ezreit zsúfolták fel a haláltáborba tartó vonatokra.
-
3
1943-ban Karski bizonyítékokat szolgáltatott a nyugati szövetségeseknek arról, hogy a náci Németország tömegesen gyilkolta az európai zsidóságot. A londoni és washingtoni vezetők elutasították Karski közbeavatkozásra vonatkozó kéréseit.
Jan Karski 1914-ben született Jan Kozielewski néven egy római katolikus család gyermekeként Lódzban. A II. világháború előtt elvégezte a jogi egyetemet, ahol diplomáciai képzésben vett részt. Elvégezte a tüzérségi tartalékos tiszti kadétiskolát is. Tanulmányai alatt és azokat követően Karski diplomáciai és konzuli gyakornoki állásokat töltött be Romániában, Németországban, Svájcban és Nagy-Britanniában. 1938-ban a Lengyel Köztársaság Külügyminisztériumának konzuli osztályán kezdett dolgozni.
A II. világháború kezdetekor
A második világháború 1939. szeptemberi kitörése megszakította Karski ígéretes diplomáciai karrierjét. Ebben a hónapban a náci Németország és a Szovjetunió megszállta és elfoglalta Lengyelországot. Az 1939. augusztusi német-szovjet paktum értelmében a náci Németország Lengyelország nyugati felét, a Szovjetunió pedig az ország keleti részét szállta meg. Karski a háború kezdetén csatlakozott a lengyel hadsereghez, de szeptember végén szovjet fogságba esett. A Karski vezetéknevet a szovjet fogságban vette fel.
Novemberben a szovjetek és a németek közötti fogolycsere keretében Karski német hadifogságba került át. A németek rövid ideig egy radomi hadifogolytáborban tartották fogva, de sikerült megszöknie. Innen Karski Varsóba ment, ahol csatlakozott a lengyel földalatti ellenállási mozgalomhoz.
Karski a holokauszt szemtanújaként
Karski ismert volt rendkívüli földrajzi és idegen nyelvi ismereteiről, és figyelemre méltó memóriájáról. Ez a németek és a szovjetek ellen küzdő lengyel földalatti ellenállási mozgalom leleményes futárjává tette őt. Karski futárként titkos információkat közvetített az ellenállás és a londoni száműzetésben működő lengyel kormány között. 1940 végén, egy küldetés során Karskit elfogta a Gestapo, és brutálisan megkínozták. Attól tartva, hogy kényszer hatására titkokat fedhet fel, Karski felvágta az ereit, hogy öngyilkosságot kíséreljen meg, de kórházba szállították. Innen a lengyel ellenállás segítségével megszökött.
1942 végén Karskit többször becsempészték a varsói gettóba és az izbicai tranzittáborba, ahol a belzeci megsemmisítőközpontba irányított zsidókat tartották átmenetileg fogva. Mindkét helyen szemtanúja volt a németek által kialakított szörnyű körülményeknek, amelyek miatt zsidók tízezrei haltak bele az éhezésbe és a betegségekbe. Izbicában őrnek álcázva látta, amint zsidók ezreit zsúfolták be tehervagonokba. Karski megtudta, hogy a vonatok a biztos halálba vitték a zsidókat.
Karskinak ezután sikerült eljutnia a németek által megszállt Európán keresztül Londonba, ahol jelentést tett a száműzetésben működő lengyel kormánynak és a magas rangú brit hatóságoknak, köztük Anthony Eden külügyminiszternek. Leírta, hogy mit látott, és beszámolt azokról a bizonyítékokról, amelyek egyértelművé tették, hogy a náci Németország Európa-szerte gyilkolta a zsidóságot. 1943 júliusában Karski Washingtonba utazott, és találkozott Franklin D. Roosevelt amerikai elnökkel, hogy átadja neki ugyanezt a jelentést. Karski konkrét intézkedésekre szólított fel a zsidók megmentésére. A szövetséges vezetők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy Németország felett aratott katonai győzelem maradjon az első számú prioritás.
1943 szeptemberében Karski visszatért Londonba, ahol kérvényezte, hogy csatlakozhasson a nyugati lengyel fegyveres erőkhöz (Polskie Siły Zbrojne na Zachodzie). Az emigráns lengyel kormány azonban politikai okokból elutasította ezt a kérést. Ehelyett 1944 februárjában Karskit visszaküldték az Egyesült Államokba egy közkapcsolati küldetésre. Ebben az évben előadásokat tartott, újságcikkeket írt, és a rádióban beszélt Lengyelország náci német megszállásáról, a lengyel földalatti ellenállási mozgalomról és a zsidók náci uralom alatti rettenetes helyzetéről.
Élet Amerikában
Karski a háború után az Egyesült Államokban maradt. 1949-ben a Georgetown Egyetem oktatója lett, és 1952-ben ugyanitt a külügyi képzésben szerzett doktori címet. A Georgetown Egyetem tanára maradt, amíg 1984-ben rendes professzorként nyugdíjba nem vonult.
A háború és a holokauszt során szerzett tapasztalatai alapvetően meghatározták Karski további munkáját. Fáradhatatlanul dolgozott a lengyel-zsidó kapcsolatok előmozdításán és a nácizmus által elpusztítottak emlékezetének megőrzésén. A legmagasabb lengyel polgári és katonai kitüntetések mellett Karski Izrael tiszteletbeli polgára lett, és a Jad Vasem által a Világ Igaza kitüntetésben részesült.
Jan Karski Washingtonban halt meg 2000 júliusában.