Jews from the Lodz ghetto are loaded onto freight trains for deportation to the Chelmno killing center.

Haláltáborok: áttekintés

A tömeggyilkosságok hatékony kivitelezése érdekében a nácik megsemmisítő központokat hoztak létre. A koncentrációs táboroktól eltérően – amelyek elsődleges célja az elzárás, illetve a munkaszolgálat volt – a megsemmisítő központok (vagy más néven haláltáborok) szinte kizárólag „halálgyárként” üzemeltek. A német SS és a rendőrség közel 2 700 000 zsidót végzett ki a haláltáborokban elgázosítás vagy golyó által.

CHELMNO, BELZEC, SOBIBOR ÉS TREBLINKA

Jews from the Lodz ghetto are loaded onto freight trains for deportation to the Chelmno killing center.

A łódźi gettóban élő zsidókat tehervonatokra rakják deportálásra a chelmnói haláltáborba. Łódź, Lengyelország, 1942 és 1944 között.

Forrás:
  • US Holocaust Memorial Museum, courtesy of Unknown Source

Az első megsemmisítő központot Chelmno városában hozták létre 1941 decemberében a Warthegau (Lengyelország Németország által annektált része) területén. Legfőképpen zsidókat gázosítottak itt el mobil gázkamrákban, de az áldozatok között romák is voltak. 1942-ben további haláltáborok létesültek a Generalgouvernement területén (a Főkormányzóságban, a megszállt Lengyelország közepén) található Belzecben, Sobiborban és Treblinkában (gyűjtőnevükön: a Reinhard-hadművelet táborai) azzal a céllal, hogy Lengyelország zsidó lakosságát szisztematikusan kiirtsák. Ezekben a központokban 1942 márciusa és 1943 novembere között az SS tagjai és segítőik mintegy 1 526 500 zsidót öltek meg.

AUSCHWITZ-BIRKENAU

A haláltáborokba érkező deportáltak túlnyomó többségét azonnal a gázkamrákba küldték (néhány fogoly kivételével, akikből megszervezték a Sonderkommando néven ismert speciális munkacsapatokat). A legnagyobb ilyen központ az auschwitz-birkenaui komplexum volt, amelyben 1943 tavaszára négy (Zyklon-B gázzal működő) gázkamra üzemelt. A deportálások csúcspontján naponta 6000 embert öltek meg gázzal az auschwitz-birkenanui táborban. 1944 novemberére pedig a meggyilkoltak között több mint egymillió zsidó és több tízezer roma, lengyel, valamint szovjet hadifogoly volt.

MAJDANEK

Interior of a gas chamber at the Majdanek camp. Majdanek, Poland, after July 24, 1944.

Egy gázkamra belseje a majdaneki táborban. Majdanek, Lengyelország, 1944. július 24. után.

Forrás:
  • Archiwum Panstwowego Muzeum na Majdanku

Sok tudós hagyományosan a hatodik haláltáborként tartotta számon Majdaneket, azonban a legújabb kutatások fényt derítettek Lublin/Majdanek egyéb funkcióira és az ott végzett tevékenységekre. A Reinhard-hadművelet keretén belül Majdanek elsősorban azon zsidó foglyok összegyűjtésére szolgált, akiket a németek kényszermunkásként átmenetileg megkíméltek. Időnként azonban olyan áldozatok kivégzésének is helyet adott, akiket a Reinhard-hadművelet haláltáboraiban, Belzecben, Sobiborban és Treblinka II-ben nem lehetett megölni. Majdanek egyben a táborokban meggyilkolt zsidók vagyontárgyait őrző raktártelep is volt.

Az SS szigorúan titkosan kezelte a haláltáborok létezését. A gázzal végrehajtott kivégzésék minden nyomát megpróbálták eltüntetni, és a foglyok különleges csoportjait (a Sonderkommandókat) arra kényszerítették, hogy távolítsák el a holttesteket a gázkamrákból, és égessék el őket. Egyes táborok környékét pedig átalakították vagy álcázták, nehogy kiderüljön, hogy ott több millió embert gyilkoltak meg.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.

Fogalomtár