Ahogy a szövetséges csapatok a náci Németország elleni offenzívák sorozata révén egyre beljebb hatoltak Európába, egymás után érték el a több tízezernyi, éhségtől és betegségtől szenvedő foglyot őrző koncentrációs táborokat. Az ezekben lezajlott rémtettek teljes képe csak a felszabadítás után bontakozott ki a világ szemei előtt. Elsőként a szovjet erők bukkantak nagyobb méretű náci táborra a lengyelországi Lublin mellett fekvő Majdanek városkában, 1944 júliusában. A gyors szovjet előrenyomulás által meglepett németek azonban a tábor lerombolásával megpróbálták eltüntetni a tömeggyilkosságok bizonyítékait. Ugyanezen év nyarán jutottak el szintén a szovjet csapatok a belzeci, a sobibori és treblinkai haláltáborokhoz, és ők szabadították fel 1945 januárjában a legnagyobb koncentrációs és haláltábort, Auschwitzot is. A visszavonuló németek a komplexum legtöbb raktárát lerombolták, de a megmaradtakban a szovjetek megtalálták az áldozatok személyes holmijait. Ezek között volt például több százezer férfiöltöny, több mint 800 000 női öltözet és mintegy 7 tonna emberi haj.

A németországi Weimar közelében fekvő buchenwaldi koncentrációs tábort az amerikai csapatok érték el 1945. április 11-én, néhány nappal azután, hogy a nácik megkezdték a kiürítést. Több mint 20 000 foglyot találtak. Ezenkívül szintén ők szabadították fel Dora-Mittelbaut, Flossenbürget, Dachaut és Mauthausent. A brit katonai alakulatok Észak-Németországban többek között Neuengamme és Bergen-Belsen táborait szabadították fel, ahová 1945. április közepe táján érkeztek. Itt mintegy 60 000 foglyot találtak élve, többségüket a tífuszjárvány miatt kritikus állapotban. A szövetségesek leírhatatlan körülményekkel találkoztak a náci táborokban, ahol a temetetlen holttestek tömegei feküdtek egymásra halmozva. A túlélők egy része a kényszermunka, az élelemhiány, valamint az évek vagy hónapok óta tartó bántalmazás miatt csontvázakra hasonlított. Sokan olyan gyengék voltak, hogy mozogni is alig tudtak. Folyamatos veszélyt jelentettek a betegségek, és sok tábort fel kellett perzselni, hogy megállítsák a járványok terjedését. Mindezek után a táborok túlélőinek még hosszú és nehéz utat kellett megtenniük a felépülésig.