1933 és 1945 között számos csoportosulás fejtett ki ellenállást a náci rezsimmel szemben mind Németország, mind az általa elfoglalt országok területén. Saját hazájukban legkorábbi ellenfeleik a kommunisták, a szocialisták és a szakszervezeti vezetők voltak. 1944-ben német politikusok és katonai vezetők kisebb csoportja kísérelt meg sikertelen merényletet Adolf Hitler ellen, Franciaországban pedig mind a nacionalista, mind a kommunista ellenállási mozgalom szabotázsakciókkal és rajtaütésekkel támadta a német tiszteket. 1941 februárjában a szakszervezeti vezetők által irányított holland lakosság általános sztrájkba kezdett a zsidókkal szembeni brutális bánásmód miatti tiltakozásul, míg a szovjet, jugoszláv és görög partizánok (gerillaharcosok) szintén szabotázsokkal és fegyverekkel támadtak a német megszállókra és szövetségeseikre. A Lengyel Honi Hadsereg elnevezésű földalatti szervezet 1944 augusztusában lázadt fel a német erők ellen Varsóban, ahol két hónapig folytak a harcok, s velük együtt a kommunista Néphadsereg felkelői is aktívan szabotálták és támadták a megszállókat az ország német uralom alatt álló területein.

Ugyancsak 1944 augusztusában indítottak felkelést a szlovák földalatti vezetők a nácibarát kormány ellen, ezt megelőzően, 1942 májusában pedig cseh ügynökök végezték ki az SS egyik tábornokát, Reinhard Heydrichet Prágában. Megtorlásul a német SS és rendőrség tagjai Lidice és Ležáky falvak minden férfi lakosát lelőtték, az asszonyokat és a gyermekeket pedig elhurcolták. Más célcsoportokon belül szintén voltak olyanok, akik ellenálltak a náciknak: 1944 májusában az SS-katonák megparancsolták a roma foglyoknak, hogy hagyják el barakkjaikat az auschwitzi cigány családi táborban (vélhetően, hogy a gázkamrákba vigyék őket), ők azonban – késekkel és baltákkal felfegyverkezve – megtagadták a parancsot, a németek pedig visszakoztak. A Jehova tanúi engedetlenséggel álltak ellen a nácizmusnak: megtagadták a német hadseregben való szolgálatot, és – a koncentrációs táborok foglyaiként – illegális tanulócsoportokat szerveztek. Az erőszakmentes ellenállás további formái közé tartozott a zsidók rejtegetése, a szövetséges hatalmak tiltott rádióadásainak hallgatása, valamint a titkos, náciellenes újságok kiadása.