A náci párt
A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt, más néven a náci párt, Adolf Hitler által vezetett szélsőjobboldali, rasszista és antiszemita politikai párt volt. A náci párt 1933-ban jutott hatalomra Németországban. A párt a németek életének minden területét ellenőrizte, és üldözte a német zsidókat. Hatalma csak akkor ért véget, amikor Németország elvesztette a második világháborút.
A legfontosabb tények
-
1
A náci pártot az első világháború után alapították. A párt arra törekedett, hogy a német munkásokat eltérítse a szocializmustól és a kommunizmustól, és megnyerje őket antiszemita és antimarxista ideológiájának.
-
2
Adolf Hitler lett a Führer, vagyis a náci párt vezetője, és tömegmozgalommá alakította azt. Célja az volt, hogy a német „felsőbbrendű fajt” győzelemre vezesse a „faji harcban” az „alsóbbrendű” népek, különösen a zsidók ellen.
-
3
A nácik 1933-tól 1945-ig egy egypárti, totalitárius diktatúrában irányították Németországot. A párt a hatalmát arra használta fel, hogy üldözze a zsidókat. A második világháború idején a náci propaganda úgy ábrázolta a zsidókat, mint Németország valódi ellenségeit, és megsemmisítésüket elengedhetetlennek tekintette a németek fennmaradásához.
Bevezetés
A náci párt Adolf Hitler által vezetett radikális szélsőjobboldali mozgalom és politikai párt volt. Hivatalos neve a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei vagy NSDAP) volt. A náci ideológia rasszista, nacionalista és antidemokratikus volt. Erőszakosan antiszemita és antimarxista eszméket terjesztett.
A pártot az első világháború után alapították, de a nagy gazdasági világválságig támogatottsága alacsony volt. 1933-ban a német birodalmi elnök, Paul von Hindenburg kinevezte Hitlert kancellárnak. Ekkor még a német kormányt nem a nácik uralták. A nácik azonban rendkívüli rendeletek, erőszak és megfélemlítés segítségével gyorsan átvették az irányítást. Megszüntették az összes többi politikai pártot. Németországot pártállammá nyilvánították, melynek élén Hitler mint legfelső vezető állt.
A náci párt eredete
Az első világháború lezárultával Németországban jelentős politikai zűrzavar alakult ki. A versailles-i békeszerződés (1919) kemény feltételeket szabott az első világháborút elvesztő Németország számára. Emellett az országban megdöntötték a monarchiát. Helyére az új weimari köztársaság, egy demokratikus kormányzat lépett. A radikális jobboldalon rasszista és antiszemita csoportok alakultak. Ők a zsidókat hibáztatták Németország háborús vereségéért. Ezek a csoportok ellenezték a weimari köztársaságot és a versailles-i szerződést. Elutasították a demokráciát, az emberi jogokat, a kapitalizmust, a szocializmust és a kommunizmust. Azt szorgalmazták, hogy zárjanak ki mindenkit a német életből, aki nem tartozott a német Volk avagy faj sorába.
1919 szeptemberében Hitler részt vett az egyik ilyen csoport, a Német Munkáspárt müncheni gyűlésén. Ez a kis politikai szervezet arra törekedett, hogy a német munkásokat elfordítsa a marxista szocializmustól. Hitler belépett a pártba és hamarosan vezető szerepet kapott.
1920-ban a párt Nemzetiszocialista Német Munkáspártra változtatta a nevét. A „nemzetiszocializmus” egy rasszista és antiszemita politikai elmélet volt.
Hitler részt vett a párt huszonöt pontos programjának kidolgozásában 1920-ben. Ez maradt a párt egyetlen politikai programja. Pontjai között szerepelt a versailles-i egyezség elutasítása. Követelte továbbá minden német „vérű” ember egyesítését. A program egy erős központi állam által irányított Nagy-Németországot szorgalmazott. Az ország új területek és gyarmatok megszerzésére vállalkozott. A program megtagadta az állampolgárságot és a jogokat minden nem német személytől, különösen a zsidóktól.
A náci párt folyamatosan növekedett Hitler vezetése alatt. A hadsereg, a nagyvállalatok és a társadalom befolyásos tagjainak támogatását élvezte. A párt más radikális jobboldali csoportokat is magába olvasztott. 1921-ben a nácik létrehozták a Sturmabteilung (SA, „Rohamosztag”) elnevezésű paramilitáris szervezetet.
A sörpuccs
1923. november 8–9-én Hitler és követői sikertelen kísérletet tettek arra, hogy átvegyék Bajoroszág irányítását. Úgy vélték, hogy ez országos felkelést váltana ki a weimari köztársaság ellen.
A felkelés a Bürgerbräu Keller elnevezésű müncheni sörpincében kezdődött. Az első világháború hőse, Ludendorff tábornok, Hitler és más náci vezetők vezették a menetet. Mintegy kétezer náci és szimpatizáns követte őket. A városi rendőrség összecsapott a felvonulókkal, aminek következtében lövöldözés tört ki. Négy rendőr és tizennégy náci halt meg. A sörpuccs után a német hatóságok betiltották a náci pártot. Számos vezetőjét letartóztatták, és hazaárulással vádolták meg. Hitlert 1924 áprilisában elítélték, öt év börtönbüntetést kapott. Ugyanazon év decemberében szabadon engedték.
A börtönben Hitler hozzáfogott Mein Kampf című könyvének megírásához. A könyvben kifejtette világnézetét és személyes küldetését. Hitler úgy vélte, hogy arra rendeltetett, hogy a német „felsőbbrendű fajt” vezesse a fajok közötti, a föld és az erőforrások feletti uralomért folytatott harcban. Ezt egy fajilag tiszta állam megteremtésével és a Lebensraum (élettér) megszerzésével érné el. Továbbá elpusztítaná a németek legfőbb ellenségét, a zsidókat. A Mein Kampf Hitler szabadulása után jelent meg.
A náci párt felemelkedése
Miután a sörpuccs kudarcba fulladt, Hitler arra a következtetésre jutott, hogy a weimari köztársaságot demokratikus eszközökkel lehet megsemmisíteni. Ezután újjászervezte a náci pártot, teljes mértékben a saját irányítása alatt. A pártot nem a huszonöt pontból álló programja, hanem a Führerhez, azaz a vezérhez, Hitlerhez való teljes hűség határozta meg.
A náci párt felkészült a választásokon való indulásra. Fiókszervezeteket hoztak létre minden német tartományban. Ezek a fiókszervezetek azon dolgoztak, hogy a régiókban, városokban, községekben és falvakban kádereket toborozzanak. A náci pártnak merev, felülről irányított parancsnoki struktúrája volt. A tisztviselőket felülről nevezték ki, nem pedig a tagok választották őket. Minden régióban a Gauleiter, vagyis a körzetvezető állt az élen. Erre a pozícióra Hitler nevezte ki a tisztviselőket, és azok közvetlenül neki feleltek.
Az 1928. évi Reichstag-választások
Az 1928-as német parlamenti választásokon a náci párt csak a szavazatok 2,6 százalékát szerezte meg, és 12 képviselőt juttatott a Reichstagba, a német parlamentbe.
A náci párt nagy súlyt fektetett a propagandára, hogy felkeltse az emberek figyelmét és érdeklődését. Újságokat és plakátokat használt hatásos jelszavak terjesztésére. Látványos jelképeket és egyenruhákat használt. A párt számos összejövetelt, felvonulást és gyűlést szervezett. Ezen túlmenően segédszervezeteket is létrehozott, hogy megszólítson egyes csoportokat. Voltak például csoportok az ifjúság, a nők, a tanárok és az orvosok számára. A párt különösen népszerű lett a német fiatalok és egyetemi hallgatók körében.
Az 1930-as Reichstag-választások
A náci párt sikeréhez leginkább Németország gazdasági összeomlása járult hozzá az 1929-ben kezdődő nagy gazdasági világválság idején. A válság széles körű munkanélküliséget és szegénységet okozott. Ez a bűnözés növekedéséhez is vezetett. A németek ebből fakadó dühe és félelme sebezhetőbbé tette őket, és nyitottabbá a politikai szélsőségekre.
Az 1930-as választások során jelentősen nőtt a nácik támogatottsága. A náci párt a szavazatok 18 százalékát szerezte meg, és 107 képviselői helyet. Ezzel az eredménnyel a Reichstagban a második legnagyobb párttá váltak. Hindenburg birodalmi elnök és konzervatív tanácsadói nem akarták, hogy a legnagyobb párt, a szociáldemokraták kormányt alakítsanak, ezért elnöki rendelettel próbáltak kormányozni. Azt remélték, hogy idővel módosíthatják az alkotmányt, és tekintélyelvű uralmat alakíthatnak ki.
Az 1932-es Reichstag-választások
A politikai megosztottság növekedése az erőszak fokozódásához vezetett. Az SA különösen erőszakos volt. 1932-re közel 445 000 tagot számlált. Az 1932-es nyáron halálos utcai harcok és mindennapos merényletek zajlottak. Egyre több német értett egyet Hitler állításával, miszerint a parlamentáris demokrácia tönkreteszi Németországot, mivel különérdekeket szolgál ki. Hitler kijelentette, hogy a nemzetnek erős vezetőre van szüksége, aki egyesíti Németországot, és nemzeti érdekek szerint kormányoz. A párt az általános kampányüzeneteiben nem hangsúlyozta az antiszemitizmust.
Az 1932 júliusi választásokon a nácik lettek a Reichstag legnagyobb pártja. A párt a szavazatok 37 százalékát kapta, 230 mandátumot szerzett. Hitler azonban nem volt hajlandó egy koalíciós kormányhoz csatlakozni, hacsak nem nevezik ki kancellárnak. Hindenburg ellenezte ezt a követelést.
A Reichstag-választásokat 1932 novemberében újra meg kellett tartani. A náci párt továbbra is a legnagyobb párt maradt, de kétmillióval kevesebb szavazatot kapott, mint júliusban. A párt 196 helyet szerzett, a szavazatok 33 százalékát. Ekkorra Németország gazdasága már jobb úton haladt, a párt népszerűsége pedig egyre csökkent. A weimari köztársaság túlélési esélyei javulni látszottak.
Majd 1933. január 30-án Hindenburg egy koalíciós kormányban Hitlert nevezte ki kancellárnak. Ezt nem nácik uralták, hanem a konzervatív Német Nemzeti Néppárt tagjai és a bürokrácia pártonkívüli szakemberei. Hindenburg azután tette meg ezt a lépést, hogy tanácsadói biztosították arról, hogy a konzervatív tagok képesek Hitlert kordában tartani. Úgy gondolták, hogy Hitler tömeges támogatását felhasználva módosíthatják az alkotmányt, és létrehozhatnak egy tekintélyelvű államot.
Hitler vezetése alatt Németország egypárti diktatúrává alakul.
Miután kancellár lett, Hitler gyorsan lépett annak érdekében, hogy a kormányt a náci párt ellenőrzése alá vonja. Rávette Hindenburgot, hogy oszlassa fel a Reichstagot és írjon ki új választásokat. A nácik kampányprogramja minden jó németet arra hívott, hogy egyesüljenek a „marxizmus”, azaz a kommunizmus és a szocializmus felszámolásáért folytatott küzdelemben A náci párt propagandájával elárasztotta Németországot. Eközben a kormány korlátozta az ellenzéki sajtót. Németország nagy részén az SA és az SS (Schutzstaffel) tagjait rendvédelmi segéderőkként alkalmazták. Hatalmukat arra használták, hogy megtámadják, elfogják és megöljék a kommunistákat.
1933. február 27-én tűz ütött ki a Reichstag épületében. A tűz ürügyet szolgáltatott arra, hogy szükségállapotot hirdessenek ki. Ez lehetővé tette a kormány számára a polgári szabadságjogok megszüntetését és a tartományi kormányok fölötti hatalomátvételt.
A náci párt a március 5-i Reichstag-választásokon a szavazatok majdnem 44 százalékát szerezte meg. Koalíciós partnerével együtt a párt alig nyerte el a mandátumok többségét. A nácik letartóztatásokat, megfélemlítést és hamis ígéreteket használtak, hogy megszerezzék a szükséges szavazatokat a felhatalmazási törvény március 23-i elfogadásához. Ez felhatalmazta Hitlert és kabinetjét, hogy a Reichstag vagy az elnök jóváhagyása nélkül alkossanak törvényeket.
.A náci párt nem csak a kormányzat minden szintje felett ragadta magához az irányítást. Azon is dolgozott, hogy a német gazdasági, társadalmi és kulturális élet minden területét ellenőrzése alá vonja. Ezt a folyamatot Gleichschaltungnak, „egységesítésnek” nevezték. 1933. július 14-re minden más politikai pártot betiltottak. A kormányzati, jogi és oktatási intézményeket megtisztították a zsidóktól és a feltételezett politikai ellenfelektől. A munkásokat, munkáltatókat, írókat és művészeket náci szervezetek vonták ellenőrzés alá. A sport- és a szabadidős tevékenységek is náci irányítás alá kerültek.
Belső fenyegetés
1934-re Hitler hatalmát a legnagyobb fenyegetés a náci párton belülről, különösen az SA felől érte. Az SA tagjai arra törekedtek, hogy ellenségeiket megbüntessék, és hasznot húzzanak a náci hatalomátvételből. Erőszakosságuk és megfélemlítési módszereik azonban egyre nagyobb nyilvános ellenszenvet váltottak ki. A nemzet megnyugtatására Hitler bejelentette, hogy a „nemzeti felkelés” forradalmi szakasza véget ért. Az SA körében azonban egy második forradalomról beszéltek. Ezt Ernst Röhm, az SA parancsnoka vezette volna. Ekkorra az SA tagjainak száma meghaladta a Reichswehr, a német fegyveres erők taglétszámát. Röhm nem titkolta a szándékát, hogy a hadsereget az SA alá akarja rendelni. 1934 júniusában Németország tábornokai világossá tették Hitler számára, hogy meg kell zaboláznia az SA-t, különben katonai puccsal kell szembenéznie.
1934. június 30-án Hitler véres tisztogatást hajtott végre az SA soraiban. A tisztogatás a „hosszú kések éjszakájaként” vált ismertté. A megközelítőleg száz áldozat között volt Röhm és más SA-vezetők, valamint olyan konzervatív személyiségek, akik kivívták a nácik ellenszenvét. Bár az SS az SA alá volt rendelve, a legtöbb gyilkosságot az SS hajtotta végre. Hitler jutalmul önálló náci szervezetté tette az SS-t. Vezetője, Heinrich Himmler közvetlen kapcsolatban állt Hitlerrel.
1934. augusztus 2-án elhunyt Hindenburg birodalmi elnök. Ekkor a német fegyveres erők minden tagját utasították, hogy tegyen személyes hűségesküt Hitlernek. A német hadsereg vezetői üdvözölték az SA vezetésének lemészárlását. Hitler ellenállás nélkül megszüntette a különálló birodalmi elnöki tisztséget. Kikiáltotta magát Führernek és birodalmi kancellárnak, a német nép abszolút urának.
Hatalmon a náci párt
Valamennyi „árja” némettől elvárták, hogy részt vegyen a náci párt által irányított szervezetekben. Maga a párt azonban elitista marad azáltal, hogy korlátozta tagságát. A „vezetési elv” értelmében megőrizte a felülről lefelé irányuló parancsnoki struktúrát. Minden szinten voltak vezetők, legyen az tartományi, járási, városi, kerületi és körzeti. A vezetőket felülről nevezték ki, ők felügyelték a nép náci normáknak való megfelelését. Mielőtt hatalomra került a párt, egy kormányszerű apparátust is létrehozott. Az egyes osztályok ugyanazokért a területekért feleltek, mint a kormányzati minisztériumok. Voltak például külpolitikai, igazságügyi, munkaügyi és gazdasági osztályok. Ez a struktúra soha nem váltotta le a német bürokráciát. Mindazonáltal azzal párhuzamosan tevékenykedett és folyamatosan versenyzett vele.
Hitler Joseph Goebbelst nevezte ki az új propagandaminisztérium élére. Goebbels személyi kultuszt hozott létre, amely Hitlert Németország tévedhetetlen megmentőjeként dicsőítette. A náci propaganda megkerülhetetlenné vált Németországban. Uralta a sajtót, a filmeket, a rádiót és a nyilvános tereket. Hitler portréi és szobrai mindenütt megjelentek. Minden város és település átnevezett egy utcát vagy közterületet az ő tiszteletére. Nyilvános helyeken a német polgároktóll elvárták, hogy dicsérjék Hitlert, és az úgynevezett német köszöntést („Heil Hitler!”) használják. A propaganda az iskolák tantervébe is beépült. A gyerekek például az állami iskolákban Hitler vezetését dicsérő ódákat tanultak. Leni Riefenstahl Az akarat diadala című filmje szemléletesen ábrázolja Hitlert mint a szinte isteni vezetőtt. A film a párt egyik nagyszabású nürnbergi gyűlésén alapul.
A náci párt minden szinten ellenőrizte a kormányzatot, ami lehetővé tette, hogy antiszemita programját érvényesítse. A központi kormány átfogó antiszemita rendeleteket hozott. A náci tisztviselők azonban már ezt megelőzően is üldözték a zsidókat helyi szinten. A zsidókat kizárták a szakmákból, gazdaságból és közterületekről. A propaganda a zsidókat mérgező kártevőkként ábrázolta, akik a kapitalizmus és a bolsevizmus révén a német nép, a Volk elpusztítására szövetkeznek. A náci vezetők azt állították, hogy „a zsidók” kezdték a második világháborút. A háborút a német túlélésért folytatott küzdelemként ábrázolták. A nácik állítása, miszerint a zsidóknak szándékában állt elpusztítani a németeket, ürügyként szolgált a németek számára, hogy megsemmisítsék a zsidókat.
A náci Németország veresége
Az 1930-as évek végére a németek túlnyomó többsége támogatta Hitlert és a náci államot. Az egyetlen szervezett kísérlet Hitler és a náci párt eltávolítására 1944. július 20-án történt. Ekkorra már elkerülhetetlennek látszott Németország veresége a második világháborúban. Hitler 1945. április 30-i öngyilkosságát követően Németország megadta magát, és a szövetséges erők megszállása alá került.
A szövetségesek betiltották a náci pártot, és bűnszervezetté nyilvánították. A náci csúcsvezetőket többek között emberiesség elleni bűncselekmények miatt állították bíróság elé. A náci párt a mai napig be van tiltva Németországban.