A Biztonsági Szolgálat (Sicherheitsdienst, SD)

A gyakran SD-ként említett Sicherheitsdienst (Biztonsági Szolgálat) náci hírszerző titkosszolgálat volt. 1931-től 1945-ig létezett. Fennállása nagy részében Reinhard Heydrich vezette. Az SD szélsőséges ideológiát követő szervezet volt, és a holokauszt egyik fő elkövetője lett.

Az SD az SS (Schutzstaffel, magyarul Védőosztag), a náci párt Heinrich Himmler vezette elit félkatonai alakulatának egyik alszervezete volt. Az SS titkosszolgálataként az SD feladata volt a náci párt valós és vélt ellenségeire vonatkozó hírszerzés. Ezek a feltételezett ellenségek többek között politikai ellenfelek, zsidók és szabadkőművesek voltak. Az SD lett a náci rezsim egyik zsidókkal kapcsolatos legfontosabb információforrása. Mint ilyen, az SD különböző módszereket javasolt és kísérletezett ki a „zsidókérdés megoldására”.

Az SD első évei, 1931–1933

Heinrich Himmler SS-vezető 1931 nyarán hivatalosan is létrehozta a Sicherheitsdienst (SD) nevű szervezetet. Az új szervezet élére Reinhard Heydrichet nevezte ki. Heydrich parancsnoksága alatt az SD egy kis, alulfinanszírozott szervezetből a náci rezsim kulcsszereplőjévé nőtte ki magát.

Mielőtt a nácik 1933 januárjában hatalomra kerültek volna, a Hedyrich-féle SD még meglehetősen kicsi volt. 1932 közepén legfeljebb harminchárom embert alkalmaztak teljes munkaidőben. Kezdetben csak egy volt a számos náci hírszerző szervezet közül, amelyek egymással versengtek a befolyásért.

Ebben a korai időszakában az SD a náci párt politikai ellenségeiről gyűjtött információkat. Ez azt jelentette, hogy a beosztottak más németországi politikai pártok és kormánytisztviselők után kémkedtek. De a náci mozgalmon és párton belül is gyűjtöttek információkat Hitler ellenfeleiről. A korai SD különösen a gyorsan növekvő náci párt új tagjairól való információgyűjtéssel foglalkozott. A nácik aggódtak, hogy a tömegesen beáramló támogatók között rendőrségi besúgók és más politikai mozgalmak kémei is lehetnek.

Az SD a náci rezsim korai éveiben, 1933–1936

Fénykép

Németek éljenzik Adolf Hitlert, amint elhagyja a Hotel Kaiserhof szállodát kancellári esküje után. (Fénykép)

Németek éljenzik Adolf Hitlert, amint elhagyja a Hotel Kaiserhof szállodát kancellári esküje után. Berlin, Németország, 1933. január 30.

Forrás:

• Wide World Photo

Adolf Hitlert 1933 januárjában a nevezték ki Németország kancellárjává. Az SD-nek eleinte nem volt egyértelmű szerepe az új náci rendszerben. A szervezet kicsi és alulfinanszírozott maradt. Ez akkor kezdett megváltozni, amikor 1934. június 9-én az SD-t hivatalosan is a náci párt egyetlen titkosszolgálatává nevezték ki.

Még ugyanabban a hónapban Heydrich és más SD-vezetők fontos szerepet játszottak a hosszú kések éjszakája néven ismert tisztogatásokban. Ez egy 1934. június 30. és július 2. között elkövetett gyilkosságsorozat volt, mely elsősorban az SA (Sturmabteilung, magyarul Rohamosztag) tagjai ellen irányult. Az SA ugyancsak a náci párthoz tartozó félkatonai alakulat volt – lojális, szélsőséges és erőszakos szervezet, amely fontos szerepet játszott a nácik hatalomra jutásában. 1934 nyarára azonban az SA által képviselt kultúra és eszmék már nem feleltek meg Hitlernek és a náci rezsimnek. Erőszakos impulzivitásuk és a társadalmi forradalom melletti elkötelezettségük sok német számára riasztóan hatott.

Himmler és Heydrich is aktív szerepet vállalt a tisztogatás ösztönzésében, előkészítésében és végrehajtásában. A tisztogatás előtt az SD segített összeállítani a meggyilkolandó személyek listáját. Heydrich személyesen segített felügyelni a berlini eseményeket, míg más SD-tisztek a müncheni tisztogatásban vettek részt. A tisztogatás megmutatta Heydrich és az általa vezetett SD-tisztek brutalitását és Hitler iránti hűségét. Ezt követően az SD jelentősége tovább nőtt.

1934 végén a szervezetnek nyolcszázötven teljes munkaidős alkalmazottja volt, majdnem huszonhatszor több, mint az indulásakor. Az SD-hez jellemzően húszas-harmincas éveikben járó fiatal, képzett férfiak csatlakoztak. Sokan jogot végeztek. Legfőképp, az SD munkatársai elkötelezettek voltak a náci eszmék iránt.

Himmler, Heydrich és az SD felemelkedése

Az SD az 1930-as évek közepén és végén tett szert nagyobb befolyásra, amikor létrehozója, Heinrich Himmler egyre feljebb emelkedett a náci hierarchiában. Ahogy Himmler hatalma nőtt, úgy helyettese, az SD-vezető Reinhard Heydrich is megerősödött.

1936 nyarán kulcsfontosságú esemény történt Himmler karrierjében. 1929 óta vezette az SS-t, ami a náci párthoz kapcsolódó pozíció volt. 1936 júniusában Hitler tovább bővítette feladatkörét azzal, hogy kinevezte a német rendőrség vezetőjévé. Ez egy olyan kormányzati pozíció volt, amely Himmlert az összes német rendőri erő élére helyezte. Így egyszerre két kiemelkedő pozíciót töltött be, egyet a náci pártstruktúrában, egyet pedig a kormányban.

Himmler SS-vezetői és a német rendőrségi vezetői pozícióját kihasználva elkezdett dolgozni az SD befolyásának növelésén.

Az SD és a Biztonsági Rendőrség egyesítése, 1936–1939

SS-vezetőként és a német rendőrség főnökeként Himmler küldetésének tartotta az SS és a német rendőrség egyesítését. Azt tervezte, hogy az új, egyesült SS- és rendőrségi rendszerben az SD a német politikai és bűnügyi rendőrséggel együttműködve tudja majd célba venni Németország ellenségeit.

1936 első felében azonban a politikai és a bűnügyi rendőrség még mindig különálló egység volt. Céljai eléréséhez Himmlernek központosítania és egyesítenie kellett Németország politikai és bűnügyi rendőri erőit. 1936 júniusában meg is tette ezt. Létrehozta a Biztonsági Rendőrség Főhivatalát (Hauptamt Sicherheitspolizei vagy SiPo). A Biztonsági Rendőrség része volt a Kripo (bűnügyi rendőrség) és a Gestapo (politikai rendőrség).

Miközben Himmler a Kripo és a Gestapo összekovácsolásán dolgozott a biztonsági rendőrség ernyője alatt, lépéseket tett az SD-vel való egyesítésük irányába is. Legfontosabb lépésként Heydrichet nevezte ki a Biztonsági Rendőrség élére. Ez azt jelentette, hogy Heydrich egyszerre töltötte be az SD és a Biztonsági Rendőrség vezetőjének pozícióját. Új titulusa Chef der Sicherheitspolizei und des SD, vagyis a Biztonsági Rendőrség és az SD Vezetője volt. Himmlerhez hasonlóan Heydrich is egyszerre két pozícióval rendelkezett, és ő volt a kapocs a két szervezet között.

Himmler és Heydrich az SD és a Biztonsági Rendőrség együttműködését akarta. A náci párt és a náci rezsim felépítése azonban ezt némileg megnehezítette. Ez egy bonyolult új rendszer volt, amely a náci pártot és a német kormányt összekötő kettős pozíciók létrehozásától függött.

Hogyan működött az SD és a Biztonsági Rendőrség a náci Németországban?

A háború előtti náci Németországban az SD és a Biztonsági Rendőrség különböző, de egymást kiegészítő szerepeket töltött be. Ezeket a szerepeket a náci rezsimben elfoglalt különböző pozíciójuk és a német kormány felépítése diktálta.

Az SD a náci párt szervezete volt, és az SS alá tartozott. A hírszerzés és a nemzetbiztonság elméleti szempontjainak kidolgozásáért felelt. Az SD alapvetően náci szervezet volt. Tisztjei a világot a náci ideológián keresztül szemlélték. A náci eszmék alakították a szervezet minden tevékenységét, beleértve hírszerzési rendszerének felépítését is. Az SD külön hírszerzési részlegeket hozott létre a náci Németország feltételezett belföldi ellenségeinek tanulmányozására. Külön részleg foglalkozott a zsidókkal, a baloldali marxista ellenzékiekkel, a vallási szakadárokkal, például Jehova tanúival, a jobboldali nacionalista ellenfelekkel és a szabadkőművesekkel. Mivel azonban az SD a náci párt szervezete volt, a náci Németországban nem rendelkezett hatáskörrel a potenciális ellenségek letartóztatására. Ez a hatáskör a német bűnügyi igazságszolgáltatásnál volt.

Az SD-vel ellentétben a Biztonsági Rendőrség a német kormányon belüli közalkalmazotti szervezet volt. A német rendőrfőnök és a belügyminisztérium irányítása alatt állt. Alapvetően rendfenntartó szervezetként működött. A Biztonsági Rendőrség munkatársai jellemzően rendőri képzést kaptak, ismerték a jogi bürokráciát, és rendelkeztek nyomozói tapasztalattal. A legfontosabb azonban, hogy a Biztonsági Rendőrségnek volt rendőrségi jogköre, vagyis hivatalosan letartóztathatott embereket.

Elméletileg a munkamegosztás lényege az volt, hogy az SD azonosítja, ki vagy mi jelent veszélyt, a Biztonsági Rendőrség pedig elvégzi a tényleges letartóztatásokat. A gyakorlatban azonban a Biztonsági Rendőrség és az SD feladatai között jelentős átfedések voltak. Ennek eredményeként gyakran versengtek egymással a befolyásért. Az SD náci rendszeren belül betöltött funkciója megkettőzte azokat a feladatokat, amelyek jellemzően a rendőrségre hárultak, mint például a nyomozás és a megfigyelés. Az SD bevonásával Himmler és Heydrich végül sikeresen radikalizálta és átitatta náci ideológiával a rendőrségi gyakorlatot.

Az SD és a biztonsági rendőrség együttműködése nem mindig volt zökkenőmentes, mert konkuráltak egymással. A probléma orvoslására Heydrich létrehozott egy új munkakört: a Biztonsági Rendőrség és az SD Felügyelője (Inspekteur der Sicherheitspolizei und des SD, IdS) megnevezésű pozíciót. Ezeknek a beosztottaknak az volt a feladata, hogy felügyeljék a náci Németország egy adott régiójának összes biztonsági rendőrségi és SD-egységét, és ösztönözzék az együttműködést.

Németországban az SD és a Biztonsági Rendőrség mindvégig fenntartotta különálló felelősségi- és feladatkörét. A németek által megszállt Európában azonban ezek a különbségek feloldódtak. A nácik szempontjából kevés jogi korlátja volt annak, hogy az SD és a biztonsági rendőrség mit tehetett meg a megszállt területeken. Ez különösen igaz volt a németek által megszállt Kelet-Európára.

Az SD háborús titkosszolgálati szerepe

A II. világháború 1939. szeptember 1-én tört ki, Lengyelország német inváziójával. A háború alatt az SD és a biztonsági rendőrség fontos szerepet játszott abban, hogy „megvédje” Németországot az ellenségtől. Háborús jelentőségük elismeréseként Himmler 1939. szeptember 27-én létrehozta a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt (Reichssicherheitshauptamt, RSHA). Ez a hivatal formálisan egyesítette a Biztonsági Rendőrség Főhivatalát az SD-vel. Heydrich 1942 júniusában bekövetkezett haláláig vezette az RSHA-t. Később egy másik SS-tiszt, Ernst Kaltenbrunner vette át az irányítását.

Az SD a háború alatt tovább nőtt. 1940-re 4300 teljes munkaidős alkalmazottja volt. Ez a szám 1944-ben 6482-re nőtt.

1941-től az RSHA-n belül két SD-iroda működött: a III-as iroda a belföldi hírszerzésért (SD-Inland), a VI-os iroda a külföldi hírszerzésért (SD-Ausland) volt felelős.

Az SD belföldi hírszerző tevékenysége a háború alatt

A háborús náci Németországban az SD folytatta a potenciális ellenségekkel kapcsolatos információgyűjtést. Az SD belföldi hírszerző hivatala (az RSHA III-as irodája) hangulatjelentéseket is készített a német lakosság egészéről. Ezekben a jelentésekben az SD azt közölte például, hogy a civilek hogyan reagáltak a háborús veszteségekre, és mi volt a véleményük Hitlerről és más náci vezetőkről.

Az SD külföldi hírszerző tevékenysége a háború alatt

A háború alatt az SD külföldi hírszerző hivatala (az RSHA VI-os irodája) hírszerző hálózatokat hozott létre külföldön. Ezek titokban tevékenykedtek Németország tengelyhatalmi partnereinek területén. Alkalmanként saját külpolitikát folytattak a német külügyminisztériummal versengve. A külföldi hírszerzés és adatelemzés terén az SD másik riválisa a német fegyveres erők hírszerző szolgálata (Amt Auslands/Abwehr) volt, Wilhelm Canaris admirális vezetésével. 1944 februárjában ezt a hivatalt is beolvasztották az RSHA-ba Amt Mil néven.

Az SD és a holokauszt

A Biztonsági Rendőrség és az SD egységei fontos szerepet játszottak a holokausztban. A németek által megszállt Európa számos részén a Biztonsági Rendőrség és az SD vezetői szörnyű bűncselekmények koordinálásáért és elkövetéséért voltak felelősek. A megszállt Hollandiában például a Biztonsági Rendőrség és az SD parancsnoka (Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD) koordinálta a holland zsidók deportálását a haláltáborokba.

A leghírhedtebb biztonsági rendőrségi és SD-egységek az Einsatzgruppék, a „mozgó halálosztagok” voltak. Az Einsatzgruppe-egységek a biztonsági rendőrség és az SD csoportjai voltak, és már 1938-ban létrehozták őket. Az Einsatzgruppék a német fegyveres erők által frissen elfoglalt területeken teljesítettek szolgálatot. Feladatuk különböző biztonsági intézkedések végrehajtása volt. E feladatok közé tartozott a német uralom potenciális ellenségeinek felderítése és semlegesítése, fontos helyszínek elfoglalása, szabotázsakciók megakadályozása, valamint kollaboránsok toborzása és hírszerző hálózatok kiépítése. Az Einsatzgruppe-egységek a náci megszállási politika következetesen kíméletlen végrehajtói voltak.

Fénykép

Német katonák a Szovjetunióban az 1943-as szovjet offenzíva közben a keleti fronton. (Fénykép)

Német katonák a Szovjetunióban az 1943-as szovjet offenzíva közben a keleti fronton. A német csapatok 1941 júniusában megszállták a Szovjetunió egyes területeit, de a sztálingrádi csata után ellentámadások érték őket. 1943. december 16.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum

Az Einsatzgruppék leginkább a zsidók elleni tömeggyilkosságok elkövetéséről ismertek, amelyekre 1941. júniusa, a Szovjetunió elleni német támadás után került sor. Sok SD-beosztott csatlakozott Einsatzgruppe-egységekhez és vezette őket. Otto Ohlendorf, az RSHA belföldi irodájának vezetője személyesen irányította az „Einsatzgruppe D” egységet, amelyet Dél-Ukrajnában, a Krímben és az Észak-Kaukázusban vetettek be. 1942. január 2-án Ohlendorf jelentette, hogy egysége 1941. november 16. és december 15. között 17 645 zsidót ölt meg a Krím nyugati részén. E jelentés szerint ezen felül 2504 krimcsákot (a krími zsidók egy alcsoportját), 824 romát, valamint 212 kommunistát és partizánt lőttek le.

Ohlendorf jelentése csak az egyik példája az SD által elkövetett tömeggyilkosságoknak. Összességében az SD több millió ember meggyilkolásáért volt felelős.

Az SD pere Nürnbergben

A II. világháború végén a szövetséges hatalmak számára egyértelművé vált, hogy az SD volt a náci bűnök egyik fő elkövetője. A Nürnbergi Nemzetközi Katonai Törvényszék az SD-t bűnszervezetnek nyilvánította.

A Nemzetközi Katonai Törvényszék által vezetett perben és más háború utáni perek során jól dokumentálták az SD bűneit. A legfigyelemreméltóbb a magas rangú SD-tiszt, Otto Ohlendorf tanúvallomása volt. Megdöbbentő nyíltsággal ismerte el, hogy a vezetése alatt az „Einsatzgruppe D” 1941-ben és 1942-ben kilencvenezer, többségében zsidó civilt ölt meg Kelet-Ukrajnában és a Krímben. Ohlendorfot később emberiesség elleni bűncselekmények miatt bíróság elé állították az úgynevezett Einsatzgruppen-perben. Bűnösnek találták és halálra ítélték.