A wannsee-i jegyzőkönyv
A wannsee-i jegyzőkönyv a holokauszt egyik legfontosabb fennmaradt német dokumentuma.
A wannsee-i konferenciát 1942. január 20-án tartották. A tanácskozáson Reinhard Heydrich elnökölt, aki egyben a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA) vezetője is volt. Heydrich felvázolta a náci tömeggyilkosságok kiterjesztését tizenegymillió európai zsidóra. A találkozó nagymértékben szerkesztett jegyzőkönyve ma a wannsee-i jegyzőkönyvként ismert.
Összeállítását és alapos szerkesztését Adolf Eichmann végezte a megbeszélés során készített feljegyzések alapján. Ez nem a konferencia szó szerinti átirata, hanem gondosan szerkesztett jegyzőkönyve. Egy neves holokausztkutató úgy véli, hogy a dokumentumot Reinhard Heydrich és az RSHA által jóváhagyott iránymutatásként kell értelmezni.
A jegyzőkönyv megnevezi a konferencia résztvevőit. Arra is tartalmaz utalást, hogy megállapodtak a „zsidókérdés végső megoldásának” – más szóval emberek tömeges elpusztításának – kontinens-szintű megvalósítását célzó együttműködésben. Noha pontos szavaik nem ismertek, a jegyzőkönyvben nincs nyoma, hogy bárki a tervvel szembeni ellenvetésének adott volna hangot. Heydrich arra használta fel a találkozót, hogy határozottan tudassa a többi kormányzati és náci párti képviselővel, hogy a „zsidókérdés megoldásának” fő felelőse az ő hivatala.
A wannsee-i jegyzőkönyvet sokszorosították, és kiosztották a német kormány és a náci párt vezető tisztviselői között. A mai napig azonban csak egyetlen fennmaradt példány került elő. Ez Martin Lutheré volt, a német külügyminisztérium egyik államtitkáráé, aki Németország szövetségeseivel tárgyalt zsidó lakosságuk náci megsemmisítő központokba való deportálásáról. Az amerikai csapatok 1945 áprilisában találtak rá a dokumentumra a német külügyminisztérium iratai között, amelyeket Berlinből és más német városokból menekítettek vidékre, hogy megakadályozzák megsemmisülésüket a szövetségesek heves bombatámadásai során. 1945 januárjában a német kormány elrendelte minden titkos és szigorúan titkos kormányzati irat megsemmisítését, ha fennállt a veszélye annak, hogy ellenséges kezekbe kerülhet. Szerencsére a külügyminisztériumi akták fennmaradtak. A biztonságba helyezésük után az amerikai erők Berlinbe szállították a dokumentumokat, ahol megvizsgálták őket és mikrofilmre rögzítették.
1946 végén ezek közül az akták közül került napvilágra a wannsee-i jegyzőkönyv. Kenneth Duke, a dokumentumok mikrofilmre rögzítéséért felelős amerikai csoport tagja fedezte fel. 1947 márciusában hívta fel rá dr. Robert Kempner figyelmét. A német származású zsidó menekült Kempner volt az amerikai ügyész a Wilhelmstrasse-perben, a nürnbergi utóperek egyikében. A per előkészítéseként Kempner több olyan német tisztviselőt is kihallgatott, akik részt vettek a wannsee-i konferencián. Az ügyészek legalább két nürnbergi utóperben hivatkoztak a jegyzőkönyvre.
A wannsee-i konferencia és annak jegyzőkönyve Adolf Eichmann 1961-es jeruzsálemi perében is szóba került. A vádlottat a találkozó előkészítésében és a dokumentum összeállításában játszott szerepéről kérdezték. Eichmann elismerte, hogy szerepet játszott a konferencia előkészítésében és a találkozó hivatalos jegyzőkönyvének gondozásában. A találkozó alatt egy titkár gyorsírással jegyzetelt, és Eichmann ezt dolgozta fel később, eltávolítva az általa „vulgárisnak” nevezett kifejezéseket, és átfogalmazva a szöveget „hivatalosabb nyelvezetűre”. A konferenciát összefoglaló anyag ezután Heydrich-hez került felülvizsgálatra és észrevételezésre.
A holokausztkutatók már régóta elismerik a wannsee-i jegyzőkönyv jelentőségét, amely kulcsfontosságú bizonyíték a holokauszttal kapcsolatos náci döntéshozatal alakulásának és a hitleri rezsim bürokráciájának megértéséhez. Az elmúlt évtizedekben a történészek több olyan dokumentumot tártak fel a volt szovjet blokk országainak levéltáraiban, amelyek segítenek pontosabb kontextusba helyezni a wannsee-i konferenciát, és további részletekkel kiegészíteni a róla való tudásunkat.
Lábjegyzetek
-
Footnote reference1.
Peter Longerich, "The Wannsee Conference in the Development of the 'Final Solution,'" Holocaust Educational Trust Papers, Vol. 1, no. 2, (1999/2000), 1-17, 8.