Varsó (rövidített cikk)

Varsó, a mai Lengyelország fővárosa, a II. világháború előtt a zsidó élet és kultúra egyik fő központja volt. A háború előtt Varsóban több mint 350 000 zsidó lakott, ami a város teljes népességének mintegy 30 százalékát tette ki. Varsóban lakott a legnagyobb zsidó hitközösség Európában és a második legnagyobb a világon a new york-i után. Lengyelország 1939. szeptember 1-jei lerohanását követően súlyos csapás érte a várost. A német csapatok szeptember 29-én, nem sokkal az után, hogy a varsóiak megadták magukat, elfoglalták a várost. 1939. november 23-án a megszálló német civil hatóságok előírták a varsói zsidók számára, hogy kék Dávid-csillagos fehér karszalag viselésével azonosítsák magukat. Bezáratták a zsidó iskolákat, elkobozták a zsidók tulajdonát, és munkatáborokba küldték a zsidó férfiakat.

1940. október 12-én a németek gettó felállítását rendelték el Varsóban: 1940 novemberében minden zsidó lakosnak be kellett költöznie a város többi részétől elzárt negyedbe. A gettót 3,5 m magas, a tetején szögesdróttal ellátott fallal vették körül, és szigorúan őrizték. A környező városokból érkezők miatt az itt összezárt lakosság létszáma a 400 000-et is meghaladta, és a mindössze 3,4 km2-nyi területen 7,2 embernek jutott egy szoba. A gettón belül működő zsidó szociális szervezetek megpróbálták a túlélésért küzdő lakók szükségleteit kielégíteni, mivel a németek által kiosztott élelmiszeradagok nem voltak elegendőek az életben maradáshoz. 1940 és 1942 közepe között 83 000 zsidó halt meg éhség vagy betegség miatt a gettóban.

1942. július 22. és szeptember 12. között a német SS- és rendőri egységek segédcsapatok támogatásával tömegesen deportálták a varsói gettó lakóit a treblinkai haláltáborba. Ez idő alatt a németek mintegy 265 000 zsidót szállítottak el, és közel 35 000-et öltek meg a gettó területén. 1943 januárjában az SS- és rendőri egységek újra visszatértek, hogy az ott maradt zsidókat is kényszermunkatáborokba deportálják, ezúttal azonban sokan ellenálltak az erőszaknak, néhányan csempészett fegyvereket is használtak. SS- és rendőri egységek mintegy 5000 embert fogtak el, majd ezt követően leállították a műveletet, és visszavonultak. A folytatásra 1943. április 19-én került sor, amikor újabb SS- és rendőri erők jelentek meg a falakon kívül. A gettó lakói hevesen ellenálltak a deportálási kísérletnek, még áldozatokat is szedtek a felfegyverzett németek soraiból. Négy hétig kitartottak, míg végül május 16-án felülkerekedtek a németek. A harcok alatt közel 42 000 zsidót fogtak el, és hurcoltak el a munkatáborokba, valamint a majdaneki koncentrációs táborba. A gettólázadásban legalább 7000 zsidó vesztette életét, további 7000-et pedig a treblinkai haláltáborba küldtek az SS- és rendőri egységek.

A szovjet csapatok közeledtén felbátorodott nemzeti partizán haderő, a Lengyel Honi Hadsereg, 1944. augusztus 1-én felkelt a német megszállók ellen, hogy felszabadítsa Varsót. A szovjetek nem avatkoztak közbe, így 1944 októberében a németek leverték a felkelést, és a földig rombolták a városközpontot. Bár a németek a fogságba esett Honi Hadsereg katonáit hadifoglyokként kezelték, foglyul ejtett lengyel civilek ezreit szállították koncentrációs táborokba. 166 000 ember vesztette életét a felkelésben, köztük nem kevesebb, mint 17 000 lengyel zsidóval. Amikor a szovjetek 1945. január 17-én folytatták az offenzívájukat, már csak a lerombolt várost tudták felszabadítani, ahol mindössze 174 000 ember, a háború előtti lakosságnak kevesebb, mint hat százaléka maradt meg. A túlélők között hozzávetőlegesen 11 500 zsidó lehetett.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.