Leah Pragában, Varsó egyik külvárosában nőtt fel Lengyelországban. Aktívan részt vett a Ha-Shomer ha-Tsa'ir (Hasomer Hacair) cionista ifjúsági mozgalomban. Németország 1939 szeptemberében lerohanta Lengyelországot. A zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amelyet a németek 1940 novemberében lezártak. A gettóban Leah együtt élt a Ha-Shomer ha-Tsa’ir tagjainak egy csoportjával. 1941 szeptemberében ő és az ifjúsági csoport más tagjai a gettóból a Ha-Shomer ha-Tsa’ir egyik tanyájára szöktek Zarkiba, amely Lengyelországban, Czestochowa város mellett található. 1942 májusában Leah a földalatti mozgalom futára lett, és hamis lengyel papírokkal utazott a krakkói gettó és a közelben lévő plaszówi tábor között. Ahogy a körülmények romlottak, Tarnówba menekült, de hamarosan úgy döntött, hogy visszatér Krakkóba. Leah nem zsidó lengyelnek adta ki magát Czestochowában és Varsóban, és a Zsidó Nemzeti Bizottság, valamint a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) futára volt. Az 1944-es varsói felkelésen az Armia Ludowa (Népi Hadsereg) egyik zsidó egységében harcolt. Leah-t a szovjet csapatok szabadították fel. A háború után segítséget nyújtott az embereknek a Lengyelországból való emigráláshoz, ő maga Izraelbe költözött, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
MegtekintésMás zsidókhoz hasonlóan Lewent családját is a varsói gettóba kényszerítették. 1942-ben Abraham egy pincéban bujkált, ezalatt édesanyját és lánytestvéreit elfogták és megölték a németek. Abrahamot kényszermunkára vitték, de megszökött, és visszatért édesapjához a gettóba. 1943-ban mindkettőjüket Majdanekbe deportálták, ahol Abraham édesapja meghalt. Abrahamot később Skarzyskoba, Buchenwaldba, Schliebenbe, Bisingenbe és Dachauba küldték. Az amerikai katonák akkor szabadították ki Abrahamot, amikor a németek a foglyokat evakuálták.
Megtekintés
Fela egy kétgyermekes zsidó család idősebb gyermekeként látta meg a napvilágot a Visztula folyó partján fekvő Zakroczym városában, Varsó közelében. Az apja köztiszteletben álló ügyvéd volt. Fiatalasszonyként Fela kalaptervezőként dolgozott Varsóban, míg húszas évei vége felé feleségül nem ment Moshe Galekhez. A közeli Sochocin városba költözött, ahol a férjének gyöngygombgyára volt. Felának és Moshénak négy lánya született.
1933–39: 1936-ban a Galek család Varsóba költözött, miután vonzotta őket a város kulturális élete. Amikor Németország 1939. szeptember 1-jén megszállta Lengyelországot, Moshe felvetette, hogy meneküljenek Palesztinába. Bár Fela elkötelezett cionista volt, ellenezte az ötletet, mivel nem szívesen kezdett volna új életet egy idegen helyen. Varsó 1939. szeptember 28-án a németek kezére került, decemberben Fela és családja már a kötelezően előírt zsidókat megjelölő karszalagot viselték.
1940–43: 1940 novemberében a Galek családnak be kellett költöznie a varsói gettóba. A család egyetlen szobában lakott egy házban, melyben több másik család is élt. Az élelem kevés volt, és a napokat a házban ülve beszélgetéssel töltötték. A család túlélte az 1942-es tömeges deportálásokat, de 1943 áprilisában az utolsó razziák alkalmával, közvetlenül a gettó lerombolása előtt elfogták őket.
A razzia során Felát és Moshét elválasztották gyermekeiktől, több más idősebb felnőttel együtt sorba állították, és azonnal kivégezték őket.
MegtekintésVladka a Bund (a zsidó szocialista párt) Zukunft nevű ifjúsági mozgalmához tartozott. A varsói gettó ellenállásában tevékenykedett a Zsidó Harci Szervezet (ZOB) tagjaként. 1942 decemberében kiszöktették Varsó árja, lengyel oldalára, hogy próbáljon fegyvereket szerezni, és rejtekhelyet keressen gyermekek és felnőttek számára. A zsidó ellenállás és a táborokban, erdőkben és egyéb gettókban élő zsidók aktív futárja lett.
Megtekintés
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.