Fela Perznianko

Fela egy kétgyermekes zsidó család idősebb gyermekeként látta meg a napvilágot a Visztula folyó partján fekvő Zakroczym városában, Varsó közelében. Az apja köztiszteletben álló ügyvéd volt. Fiatalasszonyként Fela kalaptervezőként dolgozott Varsóban, míg húszas évei vége felé feleségül nem ment Moshe Galekhez. A közeli Sochocin városba költözött, ahol a férjének gyöngygombgyára volt. Felának és Moshénak négy lánya született.

1933–39: 1936-ban a Galek család Varsóba költözött, miután vonzotta őket a város kulturális élete. Amikor Németország 1939. szeptember 1-jén megszállta Lengyelországot, Moshe felvetette, hogy meneküljenek Palesztinába. Bár Fela elkötelezett cionista volt, ellenezte az ötletet, mivel nem szívesen kezdett volna új életet egy idegen helyen. Varsó 1939. szeptember 28-án a németek kezére került, decemberben Fela és családja már a kötelezően előírt zsidókat megjelölő karszalagot viselték.

1940–43: 1940 novemberében a Galek családnak be kellett költöznie a varsói gettóba. A család egyetlen szobában lakott egy házban, melyben több másik család is élt. Az élelem kevés volt, és a napokat a házban ülve beszélgetéssel töltötték. A család túlélte az 1942-es tömeges deportálásokat, de 1943 áprilisában az utolsó razziák alkalmával, közvetlenül a gettó lerombolása előtt elfogták őket.

A razzia során Felát és Moshét elválasztották gyermekeiktől, több más idősebb felnőttel együtt sorba állították, és azonnal kivégezték őket.