Blanka a lengyelországi Lódz városában élő, összetartó család egyetlen gyermeke volt. Édesapja 1937-ben halt meg. Lengyelország német megszállása után Blanka és édesanyja Lódzban maradt Blanka nagymamájával, aki nem tudott utazni. 1940-ben több rokonukkal együtt őket is a lódzi gettóba kényszerítették, ahol Blanka egy pékségben dolgozott. Később ő és édesanyja a lódzi gettó kórházában dolgozott, egészen 1944-ig, amikor a ravensbrücki táborba deportálták őket Németországban. Ravensbrückből a sachsenhauseni altáborba kerültek. Blankát arra kényszerítették, hogy egy repülőgépgyárban dolgozzon (Arado-Werke). Édesanyját egy másik táborba küldték. 1945 tavaszán a szovjet erők felszabadították Blankát. Elhagyott házakban megszállva Blankának sikerült visszajutnia Lódzba. Megtudta, hogy minden rokona meghalt, és az édesanyja sem élte túl. Ezután Blanka nyugatra, Berlinbe ment, végül egy menekülttáborba érkezett. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Az egyik iskolai barátom – egy női magániskolába jártam – az egyik lány az iskolából, ő is ott volt a gettóban az édesanyjával. Nagyon beteg lett és deportálni akarták. Az összes barátja összefogott, és a szegényes fejadagunkból mind adtunk egy kicsit, összeszedtük, és minden nap elvittük neki. El sem tudják képzelni, milyen értékes volt akkor az étel, és mi lemondtunk róla. Valahogy, valahonnan szereztem egy kesztyűt a gettóban, rettenetesen hideg volt. Így a kesztyűt mindenki hordta, a barátaim is. Továbbadtuk egymásnak, úgyhogy pár percig nem gémberedett el a kezünk. Nem tudom, kié volt eredetileg, de nekem adták, és osztoztunk rajta. Emlékszem erre a kesztyűre. És amikor a háború után Angliában találkoztam az egyik lánnyal, megkérdezte: "Blanka, emlékszel a kesztyűdre?" „Igen, persze, hogy emlékszem.”
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
