Esther egy középosztálybeli zsidó családba született a lengyelországi Chelmben. 1942 decemberében a munkatáborból a megszállt Lengyelország területén levő sobibori haláltáborba deportálták. A Sobiborba való érkezését követően Esthert egy válogató bódéban végzett munkára küldték. A táborban megölt áldozatok ruháit és személyes tárgyait kellett szétválogatnia. 1943 nyarán és őszén Esther a sobibori tábor azon foglyai között volt, akik megtervezték a lázadást és a szökést. Leon Feldhendler és Aleksandr (Sasha) Pechersky volt a csoport vezetője. A lázadásra 1943. október 14-én került sor. A német és ukrán őrök tüzet nyitottak a foglyokra, akik így nem tudták elérni a főkaput, és ezért a tábor körüli aknamezőn keresztül kellett menekülniük. Körülbelül 300 fogolynak sikerült. Több mint 100 embert újra elfogtak és lelőttek. Esther azok között volt, akik megmenekültek és túlélték.
Annyira az erdő mélyén voltunk, hogy senki még csak nem is gondolta volna, hogy valami történik ott. Elkezdtük tervezni a felkelést, a bosszút, és azt hiszem ez hajtott minket előre. Elég ostoba gondolat volt, de, tudja, ez bátorságot adott nekünk a túléléshez, a cselekvéshez, mert terveztünk, terveket készítettünk. A tervek eleinte talán fabatkát sem értek, de folytattuk a szervezkedést, és elképzeltük magunkat szabadon, a nácikat pedig holtan, és ez erőt adott a folytatáshoz. És 1943-ban minden nap, és talán február környékén Leon Feldhendlert kiválasztották egy transzportból, és behozták. Távoli rokonom volt, és elmondtuk neki, hogy mi folyik itt, hogy ha tízet megölnek közülünk, akkor majd a következő transzportból kiválasztanak másik tízet. Elmondtuk neki, és azt mondta, hogy menekülnünk kell. Megkérdeztük, hogyan, és azt mondta: „Biztos, hogy van rá mód, és meg fogunk menekülni.” És megpróbáltuk, elkezdtünk tervezni, találkozókat szerveztünk, ahová csak nagyon kevesen jöttek el, mert nagyon óvatosnak kellett lennünk. És úgy éreztük, hogy végre teszünk valamit, tervezünk valamit, próbálkozunk. És ha sikerrel járunk, az csodálatos lesz. Ha nem, akkor golyót kapunk a hátunkba, de még az is jobb, mintha a gázkamrába vinnének. Megfogadtam, hogy nem kerülök gázkamrába. Elkezdek rohanni vagy… csak úgy állíthatnak meg, ha lelőnek. És elkezdtünk szervezkedni és beszélni, és ez erőt adott, hogy, tudja, talán bosszút tudunk állni mindazokért, akiknek nincs rá módjuk.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
