Franz és családja Jehova tanúi voltak. Németország 1938-ban kebelezte be Ausztriát. A II. világháború kitörését követően Franz édesapját kivégezték, mert Jehova tanújaként ellenezte a háborút. 1940-ben Franz visszautasította a katonai kiképzésben való részvételt, és nem szalutált a náci zászlónak. A Gestapo (német állami titkosrendőrség) bebörtönözte és vallatta Grazban, és öt év kényszermunkára ítélték, amelyet egy németországi munkatáborban kellett letöltenie. Franz Wohlfahrtot 1945-ben szabadították fel az amerikai csapatok.
Börtönbe vittek, ahol vizsgálatot folytattak ellenem. Aztán onnan 60–70 kilométerre, Grazba, Stájerország fővárosába szállítottak a Gestapóhoz. Ott a Gestapo egyik embere megfenyegetett: „Most majd meglátja, mi történik azzal, aki nem ismeri el a Führert!” Aztán azzal vádoltak meg, hogy demoralizálom az újoncokat azokkal a kijelentéseimmel, hogy soha nem teszek esküt Hitlerre [a Führerre], hogy soha nem fogok harcolni érte, soha nem fogom viselni a náci jelvényeket, és hogy inkább meghalnék, mint hogy Hitlert szolgáljam. Ezért egy három bíróból álló különleges bíróság elé állítottak. Egy ügyvédet is kirendeltek a védelmemre, aki azt mondta: „Mit tehetnék én, ha nem adja fel az elveit? Tudja, így semmi értelme, hogy itt vagyok.” Majd a bírók a vallásom alapján hozták meg az ítéletüket. „Tiszteletben tartjuk az álláspontját – mondta az egyik bíró – de tekintettel Németország jelenlegi helyzetére, az újoncok előtt tett kijelentései nagyon károsak. Ezért öt év kényszermunkára kell ítélnünk.”
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
