Joseph és családja római katolikusok voltak. Miután Németország 1939-ben megszállta Lengyelországot, megkezdődött a lengyelek begyűjtése a németországi kényszermunkára. Joseph kétszer is elkerülte a letartóztatást, de a harmadik alkalommal, 1941-ben kényszermunkatáborba deportálták a németországi Hannoverbe. Több mint négy évig végzett kényszermunkát betonból készült légvédelmi óvóhelyek építésén. Az amerikai csapatok 1945-ben felszabadították, majd menekülttáborrá alakították át a kényszermunkatábort. Joseph 1950-ig maradt ott, amíg meg nem kapta a vízumot az Egyesült Államokba.
Volt egy barakk, fából, minden helyiségben körülbelül 20 ágy volt, emeletes ágyak, olyanok voltak, mint a fadobozok, nagyon kicsik. És volt egy helyiség a szekrényeknek, mindenkinek volt egy kis szekrénye, volt néhány dolgunk. Hogy mink volt? Volt egy kerek tálunk, fémedény, az étkezéshez, volt egy kanalunk, és volt egy kártyánk, amit lepecsételtek, amikor megkaptuk a fejadagunkat. Amikor megérkeztünk a táborba, megmosakodtunk, aztán az étkezőbe mentünk, és vártuk, hogy kinyissák a konyha ablakát. Megmutattuk a lepecsételt kártyát, és kaptunk meleg ételt… aztán a következő ablakhoz mentünk, és kaptunk egy kis kenyeret. Megettük, de egy óra múlva már éhesek voltunk, és reggelire semmit nem kaptunk. Reggel csak kávét adtak, de az is cikóriából volt, keserű volt, de legalább meleg. Ebédre semmi nem volt, csak vacsorára. Így ment napról napra, az elején még egy kicsivel több ételt kaptunk, de 1943-ban, ’44-ben és ’45-ben már csökkentették az adagokat, és mindig nagyon-nagyon éhesek voltunk. Az ember számára az éhezés a legrosszabb.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
