Hogyan járultak hozzá a német munkavállalók és közösségi vezetők a zsidók és más csoportok üldözéséhez?

A dolgozók szerepe

A zsidók és más csoportok üldözése nem kizárólag Adolf Hitler és más náci fanatikusok intézkedéseinek eredménye. A náci vezetőknek szükségük volt a különböző területeken dolgozó szakemberek aktív segítségére vagy együttműködésére, akik sok esetben nem voltak meggyőződéses nácik. Ezek az emberek sokféle csoportból kikerülhettek – köztisztviselőkből, ügyvédekből, orvosokból, tanárokból, rendőrökből, a hadsereg tagjaiból, az üzleti elit tagjaiból egészen az egyházi vezetőkig.

Ahhoz, hogy esély legyen az ellenzék mozgósítására, a nácizmus veszélyeit már a nácik hatalomra jutásának pillanatában és a náci uralom korai szakaszában fel kellett volna ismerni, még mielőtt a nácik lerombolták volna a demokráciát, és megszilárdították volna teljhatalmukat Németországban. Ez nem történt meg. A nácik egyes értékeit és az antiszemita előítéleteket sokan osztották, és a zsidók jogai és védelme soha nem volt elég fontos szempont azon szakemberek és más polgári vezetők számára, akik változtatni tudtak volna a helyzeten.

Hogyan működtek együtt?

Az egyes szakmák, szakterületek és gazdasági vállalkozások különböző módokon működtek együtt a nácikkal.

• A köztisztviselők – a kormánytisztviselőktől a bírákig – olyan törvények kidolgozásában, és végrehajtásában segítettek, amelyek célja az volt, hogy megfosszák a zsidókat jogaiktól, megélhetésüktől és vagyonuktól.
• Az ügyvédek, jogászok, orvosok és egyetemi tanárok aktívan részt vettek vagy egyetértettek a zsidók szakterületükről való kiűzésével, és más módon is együttműködtek a náci rezsimmel a fajvédő politika végrehajtásában.
• A rendőrség és a hadsereg meghatározó szerepet játszott a náci hatalom megszilárdításában, valamint a zsidók és más csoportok üldözésében és tömeges megsemmisítésében.
• A bankok, biztosítótársaságok és más kereskedelmi és ipari vállalatok vezetői részt vettek a zsidóüldözésben. Sokan közülük szerepet játszottak a német gazdaság „árjásításában”, a zsidó vagyonok kisajátításában és a háború alatti kényszermunka bevezetésében.
• Az egyházi vezetők – kevés kivétellel – nem emeltek szót a zsidóüldözés ellen.
  

Miért tettek eleget az elvárásoknak?

Az együttműködés okai a különböző szakmák, szakterületek és üzleti vállalkozások esetében eltérők voltak.

Általános volt a nácikkal közös meggyőződés, a megfelelési kényszer és a tekintélynek való engedelmesség, valamint a saját karrier, vállalkozás vagy intézmény iránti aggodalom.

További tényezők közé tartozott az is, hogy a szakemberek és az intézmények könnyen befolyásolhatóvá válhattak, és ezáltal pedig bűnrészessé váltak a tömeges bűncselekményekben. Tényező az is, hogy az egyének gyakran különválasztották szakmai szerepüket a személyes meggyőződésüktől és hitüktől.

A zsidókkal szembeni előítéletek is különböző fokúak voltak. Ezen előítéletek miatt a zsidók jogai és védelme sosem volt elég fontos szempont a dolgozók és közösségi vezetők számára, akik változtathattak volna a helyzeten.