Kultúra a Harmadik Birodalomban – áttekintés
A nemzetiszocializmus (nácizmus) sokkal több volt politikai mozgalomnál. Az 1933 januárjában hatalomra került náci vezetők nem csak politikai hatalomra törtek. Át akarták formálni a kultúrát: népszerűsíteni azt, amit hagyományos „germán” vagy „északi” értéknek minősítettek, megszabadulni a zsidó, „idegen” és „elfajzott” befolyásoktól, és a társadalom rassz-összetételét a náci eszmékhez igazítani.
A legfontosabb tények
-
1
A Joseph Goebbels által vezetett Birodalmi Információs- és Propagandaminisztérium és a Birodalmi Kultúrkamara foglalkozott azzal, hogy mely filmek, illetve képzőművészeti, zenei és irodalmi alkotások voltak politikailag elfogadhatók, és kik tevékenykedhettek ezeken a művészeti területeken.
-
2
A kulturális intézményekből eltávolították a zsidókat és a politikailag megbízhatatlannak ítélt személyeket, alkotásaik pedig eltűntek a galériákból, mozikból, könyvtárakból és színházakból.
-
3
Náci propagandarendezvényeket tartottak: ilyen volt a „Elfajzott művészet” és a Nagy Német Művészeti Kiállítás, amely azt volt hivatva bemutatni a közönségnek, hogy mi elfogadható és mi nem a Harmadik Birodalomban.
A kultúra „összehangolása”
Joseph Goebbels náci információs- és propagandaminiszter 1933-ban hozzálátott a német kultúra egységesítéséhez. Ennek része volt a művészetek összehangolása a náci célokkal. A kormányzat „megtisztította” a kulturális szervezeteket a zsidóktól és más, politikai vagy művészeti szempontból gyanúsnak ítélt emberektől. A berlini könyvégetésen olyan német írók könyveit vetették tűzre, mint Bertolt Brecht, Lion Feuchtwanger és Alfred Kerr.
A Birodalmi Kultúrkamara
1933 szeptemberétől a Birodalmi Kultúrkamara felügyelte és szabályozta a német kultúra minden területét. A kamara a következő intézményekből állt: Birodalmi Filmkamara, Birodalmi Zenei Kamara, Birodalmi Színházi Kamara, Birodalmi Sajtókamara, Birodalmi Írói Kamara, Birodalmi Képzőművészeti Kamara és Birodalmi Rádiós Kamara. A náci esztétika középpontjában a művészetek propagandisztikus értéke, valamint a parasztság, az „árják” és a háborús hősiesség dicsőítése állt. Az ideológia szöges ellentétben állt a művészet olyan modern, innovatív trendjeivel, mint például az absztrakt festészet, amelyet az „elfajzott művészet”, „művészeti bolsevizmus” és „kultúrbolsevizmus” címkével illettek.
Építészet
Az építészetben a nácik steril, klasszikus formavilágú, monumentális épületekkel igyekeztek kifejezni a politikai mozgalmuk „nagyívűségét”. Az irodalomban olyan szerzők műveit népszerűsítették, mint Adolf Bartels és a Hitlerjugend-költő, Hans Baumann, valamint összeállítottak egy „feketelistát”, amelynek alapján kitiltották az „elfogadhatatlan” könyveket a közkönyvtárakból. A „nép” („Volk”) fogalmát középpontba állító paraszti és történelmi témájú regényirodalmon kívül a német kulturális hatóságok a háborús regényeket népszerűsítették, amivel az országot igyekeztek felkészíteni a várható fegyveres konfliktusra.
Film
A német „Kunstpflege” („művészetgondozás”, a művészek és művészetek népszerűsítését szolgáló intézkedések összefoglaló neve) a filmiparra is kiterjedt. Az állam által erősen támogatott terület fontos propagandaeszközzé vált. Az akarat diadala Leni Riefenstahltól és a Der Hitlerjunge Quex (Hans Steinhoff) a náci pártot és a Hitlerjugendet dicsőítették. Az olyan filmek, mint az Ich klage an az eutanáziaprogramot szentesítették, a Jud Süß és Az örök zsidó pedig az antiszemita sztereotípiákat erősítették meg.
Zene
A zene világában a nácik a nagy germán zeneszerzők műveit népszerűsítették, mint Johann Sebastian Bach, Ludwig van Beethoven, Anton Bruckner és Richard Wagner, ugyanakkor betiltották a „nem árja” szerzők, például Felix Mendelssohn és Gustav Mahler darabjait. Adolf Hitler rendszeresen látogatta a Richard Wagner zeneszerző tiszteletére rendezett bayreuthi zenei fesztiválokon bemutatott operákat. A nácik nacionalista dalok terjesztésével és felvonulások szervezésével igyekeztek elősegíteni az ideológiai indoktrinációt.
Színház
A társulatok a nemzetiszocialista drámák mellett nagy germán drámaírók darabjait adták elő, mint Goethe és Schiller. A Volk (nép), illetve a népközösség (Volksgemeinschaft) fogalmának megalapozásához a nácik hatalmas szabadtéri amfiteátrumok építését rendelték el.
Németország „megtisztítása”
Az „árja” kultúra népszerűsítése és a művészeti kifejezésmód más formáinak elnyomása egyaránt a nácik azon törekvésébe illeszkedett, hogy „megtisztítsák” Németországot.
