Deportálások a varsói gettóba – és a varsói gettóból
1940 őszén a német hatóságok több százezer zsidót zártak a varsói gettóba. Működése tetőpontján a varsói gettóban több mint négyszázezer ember élt összezárva. A németek itt rettenetes és egyre romló körülményeknek tették ki őket. 1943 májusára a német hatóságok több mint 275 000 zsidót deportáltak a treblinkai megsemmisítő táborba. További tízezreket deportáltak koncentrációs táborokba.
A legfontosabb tények
-
1
1940 őszén a német hatóságok gettóba kényszerítették a varsói zsidókat. Néhány hónappal később, 1941 januárjában a német hatóságok megkezdték a zsidók deportálását a németek által megszállt lengyelországi területekről a varsói gettóba.
-
2
1942 júliusában a német hatóságok megkezdték a zsidók deportálását a varsói gettóból a treblinkai megsemmisítő táborba, ahol meggyilkolták őket.
-
3
1943 áprilisában azok a zsidók, akik még mindig a varsói gettóban éltek, fellázadtak. A német hatóságok és segéderőik rendkívüli brutalitással reagáltak a lázadásra. 1943 májusában megsemmisítették a varsói gettót.
Deportálások a varsói gettóba
1941 januárja és márciusa között a Varsótól nyugatra fekvő kisebb településekből a varsói gettóba deportálták a zsidókat. 1942 áprilisa és júliusa között a Varsótól keletre fekvő közeli városokból, Németországból és a németek által megszállt nyugat-lengyelországi területekről is megkezdték a zsidók ide történő deportálását. A németek emellett több száz romát is a varsói gettóba deportáltak.
Működése tetőpontján a varsói gettó teljes népessége meghaladta a négyszázezer főt is. A gettóban uralkodó nyomorúságos körülmények, amelyeket a német intézkedések még szándékosan súlyosbítottak, idővel egyre sanyarúbbá váltak.
Deportálások a varsói gettóból
1942 júliusa és szeptembere között a német SS- és rendőri egységek a nem német segédcsapatok támogatásával mintegy 265 000 zsidót deportáltak a varsói gettóból a treblinkai kivégzőközpontba. A német SS és a rendőrség erőszakkal arra kényszerítették a zsidókat, hogy otthonukból vagy munkahelyükről az Umschlagplatzra (gyűjtőpont) vonuljanak. Itt a zsidókat a Varsó-Białystok vasútvonalon lévő Małkiniába tartó tehervagonokba kényszerítették. Amikor a vonatok megérkeztek Małkiniába, egy speciális vasúti pályán Treblinkába szállították őket tovább.
A németek megkövetelték, hogy a Zsidó Tanács (Judenrat) tagjai is segítsenek a deportálások megszervezésében. A varsói Zsidó Tanács vezetője, Adam Czerniaków nem volt hajlandó együttműködni. Czerniaków nem kérte társaitól a németekkel szembeni ellenállást, de nem volt hajlandó továbbítani a deportálási parancsot, és 1942. július 23-án öngyilkos lett – lenyelt egy ciánkapszulát.
A németek és segéderőik többnyire úgy gyűjtötték össze a zsidókat, hogy egy-egy épületblokkot lezártak, és a lakosságot szisztematikusan az utcára kényszerítették. Ezután arra kényszerítették a zsidókat, hogy szigorú őrizet mellett vonuljanak az Umschlagplatzra. Mihelyt egy épületblokkból kivonták a zsidókat, a német SS- és rendőri egységek és segítőik a következővel folytatták a műveletet, és megismételték a folyamatot. A német SS- és rendőrségi személyzet kegyetlenül megverte és megkínozta a zsidókat, hogy gyorsabb mozgásra bírja őket; azokat, akik nem tudtak vagy nem akartak haladni, lelőtték. A német hatóságok, hogy előcsalogassák a rejtőzködő zsidókat, gyakran tettek olyan bejelentést, hogy a deportálásoknak vége, és azok, akiket nem deportáltak, élelmet kapnak. Az éhező zsidók egy része, nem tudván, hogy a halálba indul majd velük is a transzport, feladta magát. Őket is Treblinkába vitték. A deportálások vége felé a német csapatok és kollaboránsaik szisztematikusan átkutatták az akkor már üresen álló lakóházakat és munkahelyeket, hogy megtalálják a bujkáló zsidókat.
1942 szeptemberére csupán hatvanezer zsidó maradt a gettóban. 1943 januárjában a német SS- és rendőri egységek a varsói gettó mintegy ötezer zsidó lakóját deportálták Treblinkába. A háromnapos akció során 1171 zsidó gettólakót lőttek agyon.
1943. április 19. és május 16. között a német SS- és rendőri erők a trawniki-i kiképzőtábor önkéntes kollaboránsokból álló, speciálisan kiképzett rendvédelmi zászlóaljának segítségével felszámolták a varsói gettót. Amikor a zsidó lakosok ellenálltak a kezdeti deportálási kísérleteknek (a varsói gettólázadás néven ismertté vált eseménysorozat során), meglepték az SS-t és a rendőrséget, akik több tucat ellenállót megöltek közülük. Ezután a németek tömbről tömbre rombolták le a gettót, hogy megtörjék az ellenállást. A művelet során több mint hétezer zsidót öltek meg, többségükben ellenálló harcosokat és a gettóban rejtőzködő személyeket. Legtöbbjüket az SS-szel és a német rendőrséggel vívott harcok során lőtték le. A németek további mintegy hétezer zsidót deportáltak Treblinkába, mintegy negyvenkétezer zsidót pedig koncentrációs táborokba és kényszermunkatáborokba szállítottak a Főkormányzóság (Generalgouvernement) lublini körzetében. Ebből a csoportból körülbelül tizennyolcezer zsidót a majdaneki táborba, körülbelül tizenhatezret a poniatowa-i kényszermunkatáborba, körülbelül hatezret pedig a trawniki-i kényszermunkatáborba deportáltak. A fennmaradó kétezer főt kisebb kényszermunkatáborok, például Budzyn és Krasnik között osztották szét.
A gettó lerombolása után az SS-hatóságok egy kisebb koncentrációs tábort hoztak létre a varsói gettó helyén.