Jews assembled in the Siedlce ghetto during deportation to the Treblinka camp, forced to march toward the railway station. [LCID: 50429]

A végső megoldás: áttekintés

A nácik gyakran szépítő kifejezésekkel leplezték bűntetteik valódi természetét. A zsidó nép teljes megsemmisítését célzó tervet „végső megoldásnak” nevezték. Nem ismert, hogy a náci Németország vezetői pontosan mikor döntöttek a „végső megoldás” végrehajtása mellett. Egy évtizeden át tartó, egyre erősödő diszkriminációs rendelkezések betetőzése lett a zsidók elleni népirtás, tömeges elpusztításuk.

Adolf Hitler uralma alatt a zsidók üldöztetését és elkülönítését fokozatosan valósították meg. Miután a náci párt 1933-ban hatalomra került Németországban, az államilag támogatott rasszizmus zsidóellenes törvényekhez, gazdasági bojkottokhoz és a kristályéjszakai pogrom erőszakos akcióihoz vezetett. Ezeknek a célja a zsidók társadalmon belüli szisztematikus elszigetelése, illetve az országból való kiűzése volt.

A ZSIDÓELLENES TÖREKVÉSEK ERŐSÖDÉSE

Lengyelország 1939. szeptemberi német lerohanása (azaz a II. világháború kezdete) után egyre súlyosabb intézkedéssorozat sújtotta a zsidókat, ami elvezetett ahhoz, hogy az európai zsidóságot megfosztották szabadságától és többségüket meggyilkolták. A nácik először a Generalgouvernement (Főkormányzóság, német polgári kormányzat által felügyelt terület Közép- és Kelet-Lengyelországban) és a Warthegau (Németország által annektált nyugat-lengyelországi rész) területén hoztak létre gettókat (a zsidók elkülönítésére és ellenőrzésére kijelölt körbezárt terület). A lengyel és nyugat-európai zsidókat ezekbe a túlzsúfolt gettókba deportálták, ahol nem volt elég élelem és hiányoztak a megfelelő higiéniai feltételek.

A TÖMEGGYILKOSSÁGOK KEZDETE

A Szovjetunió 1941 júniusában bekövetkezett német megtámadása után az SS és a mozgó kivégző osztagokként működő rendőri alakulatok tömeges, egész zsidó közösségekre kiterjedő mészárlásokba kezdtek. 1941 őszétől az SS és a rendőrség már teherautókon működő mozgó gázkamrákat is alkalmazott. Az átalakított járműbe visszavezetett kipufogócső mérgező szénmonoxidot pumpált a lezárt raktérbe, amitől az oda bezárt foglyok megfulladtak. A járműveket a folyamatban lévő golyó általi tömeges kivégzésekkel párhuzamosan alkalmazták.

1941. július 17-én, négy héttel a Szovjetunió megtámadása után, Hitler Heinrich Himmlerre, az SS vezetőjére bízta a megszállt Szovjetuniót érintő biztonsági ügyek intézését. Hitler széles jogkörrel ruházta fel Himmlert azért, hogy fizikailag felszámolhasson a német hatalmat veszélyeztető minden fenyegetést. Két héttel később, 1941. július 31-én Hermann Göring náci vezető felhatalmazta Reinhard Heydrich SS-tábornokot, hogy tegyen előkészületeket a „zsidó kérdés teljes megoldásának” végrehajtására.

A HALÁLTÁBOROK

1941 őszén az SS vezetője, Heinrich Himmler megbízta Odilo Globocnik német tábornokot (a lublini kerület rendőri és SS-vezetőjét) egy olyan terv megvalósításával, amelynek a célja a Generalgouvernement területén tartózkodó zsidók szisztematikus meggyilkolása volt. A terv Heydrich után a Reinhard-hadművelet fedőnevet kapta. (Heydrichet később, 1942 májusában cseh partizánok ölték meg.) A hadművelet részeként a náci vezetők három haláltábort létesítettek Lengyelországban – Belzecet, Sobibort és Treblinkát –, amelyeknek a zsidók tömeges kivégzése volt az egyetlen funkciója.

A majdaneki tábor időről időre szintén a Generalgouvernement területén élő zsidók megsemmisítő központjaként funkcionált. Az SS több tízezer zsidót ölt meg a gázkamráiban, főként olyan kényszermunkásokat, akik már túl gyengék voltak a munkához. A Lództól mintegy 50 kilométerre északnyugatra fekvő chelmnoi központ átalakított teherautóiban legalább 152 000 embert, főként zsidókat és több ezer romát is megöltek az SS- és rendőri alakulatok. 1942 tavaszán Himmler Auschwitz II-t (Auschwitz-Birkenaut) is haláltábornak jelölte ki. Az SS itt körülbelül egymillió, különböző európai országokból származó zsidót semmisített meg.

A német SS és a rendőrség közel 2 700 000 zsidót végzett ki a haláltáborokban elgázosítás vagy golyó által. A „végső megoldás” voltaképpen a teljes európai zsidóság elgázosítását, lelövését vagy más módon történő meggyilkolását jelentette. A holokauszt során a II. világháború előtti Európa zsidó lakosságának kétharmadát, hatmillió zsidó férfit, nőt és gyermeket öltek meg.

További ajánlott irodalom

Aly, Götz: "Final Solution": Nazi Population Policy and the Murder of the European Jews. London: Arnold, 1999.

Arad, Yitzhak: Belzec, Sobibor, Treblinka: The Operation Reinhard Death Camps. Bloomington: Indiana University Press, 1987.

Breitman, Richard: The Architect of Genocide: Himmler and the Final Solution. New York: Knopf, 1991.

Browning, Christopher: The Origins of the Final Solution: The Evolution of Nazi Jewish Policy, September 1939-March 1942. Lincoln: University of Nebraska Press, 2004.

Cesarani, David (szerk.) The Final Solution: Origins and Implementation. London: Routledge, 1994.

Hilberg, Raul: The Destruction of the European Jews. New Haven, CT: Yale University Press, 2003.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.