A Jewish man and child at forced labor in a factory in the Lodz ghetto. [LCID: 74343]

Kényszermunka: áttekintés

A nácik több millió embert (zsidókat és más üldözött csoportokat) kényszerítettek arra, hogy rettenetes körülmények között munkaszolgálatot végezzenek. Az első koncentrációs és fogolytáborok megalapításától, 1933 telétől kezdve a – gyakran céltalan és megalázó, megfelelő felszerelés, ruházat, élelem vagy pihenés nélkül végzett – kényszermunka alapvető részét képezte a koncentrációs táborok napi gyakorlatának.

A nácik már a háború kezdete előtt is munkaszolgálatra kényszerítették a zsidó polgári lakosságot a táborokon belül és azokon kívül is. 1937-re már nagymértékben támaszkodtak az „állam ellenségeinek” kényszermunkájára, hogy gazdasági előnyökhöz jussanak, és a foglyokkal pótolják ki a nagymértékű munkaerőhiányt. Az év végére a Németországban tartózkodó zsidó férfiak nagy részét arra kötelezték, hogy különböző kormányzati szerveknek végezzenek kényszermunkát.

Amikor 1939 őszén Németország elfoglalta Lengyelországot, és megalapította a Generalgouvernementet (Főkormányzóságot), a német megszálló erők minden zsidó és lengyel férfit fizetés nélküli kényszermunkára vezényeltek. A német hatóságok gettókba zárták a lengyel zsidókat, és nagy részüket elsősorban fizikai kényszermunkára osztották be. A lodzi gettóban például a német állam és magánvállalkozók 96 gyárat és létesítményt hoztak létre, amelyek különféle termékek előállításával járultak hozzá a német háborús erőfeszítésekhez. A kényszermunka alkalmazása 1942 tavaszán még nagyobb méreteket öltött a koncentrációs táborok átszervezése után.

A zsidók számára a munkaképesség gyakran a túlélés esélyét jelentette, mivel a nácik megkezdték a „végső megoldás”, a teljes európai zsidóság megsemmisítésére irányuló terv végrehajtását. Gyakran azokat a zsidókat végezték ki vagy deportálták először, akiket fizikai munkára alkalmatlannak ítéltek.

A nácik tudatosan alkalmazták a „munka általi megsemmisítés” módszerét is, amelynek az volt a lényege, hogy a foglyok egyes csoportjait szó szerint halálra dolgoztatták olyan körülmények között, amelyek közvetlenül és szándékosan betegségek és sérülések kialakulásához, illetve halálhoz vezettek. A mauthauseni koncentrációs táborban például a lesoványodott foglyokat arra kényszerítették, hogy 186 lépcsőfokot fussanak felfelé egy kőfejtőben, miközben súlyos sziklatömböket cipeltek.

A Szovjetunió 1941. júniusi lerohanását követően a németek milliónyi szovjet hadifoglyot hagytak meghalni azáltal, hogy nem biztosítottak számukra megfelelő ellátást (élelmet, ruházatot, menedéket vagy orvosi segítséget). 1942 tavaszán azonban a megszálló hatóságok a szovjet hadifoglyokat is elkezdték különböző hadiüzemekben dolgoztatni. 1942 és 1944 között a németek majdnem 3 millió szovjet állampolgárt deportáltak kényszermunkásként Németországba, Ausztriába és a Cseh-Morva Protektorátusba.

A háború végén több milliónyi elhurcolt személy maradt Németországban, közöttük több tízezer zsidó, akik túlélték a „végső megoldást”, a deportálásokat és a kényszermunkát.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.