Haláltáborok (rövidített cikk)

A tömeggyilkosságok hatékony kivitelezése érdekében a nácik kivégzőközpontokat állítottak fel. A koncentrációs táboroktól eltérően – amelyek elsődleges célja az elzárás, illetve a munkaszolgálat volt – a kivégzőközpontok (vagy más néven haláltáborok) szinte kizárólag „halálgyár”-ként üzemeltek. A német SS és a rendőrség közel 2 700 000 zsidót végzett ki a haláltáborokban elgázosítás vagy golyó által. Az első ilyen központot Chelmno városában hozták létre, amely a németek által 1941 decemberében megszállt lengyel területen volt. Itt mozgó gázkamrákban mérgeztek meg főként zsidókat, de sok roma származású embert is. 1942-ben további haláltáborok létesültek Belzecben, Sobiborban és Treblinkában (gyűjtőnevükön: a Reinhard-hadművelet táborai) azzal a céllal, hogy Lengyelország zsidó lakosságát szisztematikusan kiirtsák. Ezekben a központokban 1942 márciusa és 1943 novembere között mintegy 1 526 500 zsidót ölt meg az SS és a kisegítő szervei.

A haláltáborokba érkező deportáltak túlnyomó többségét azonnal a gázkamrákba küldték. A legnagyobb ilyen központ az auschwitz-birkenaui komplexum volt, amelyben 1943 tavaszára négy (ciklon-B mérges gázzal működő) gázkamra üzemelt. A deportálások csúcspontján naponta 6000 embert gyilkoltak meg ezen a helyen, 1944 novemberére pedig már több mint egymillió zsidó és több tízezer roma, lengyel, valamint szovjet hadifogoly volt az áldozatok listáján. Mivel az SS a haláltáborok létezését szigorúan bizalmas információként kezelte, a gyilkosságok minden nyomát megpróbálták eltüntetni: a foglyok külön csoportjait arra kényszerítették, hogy távolítsák el a holttesteket a gázkamrákból, és égessék el őket, bizonyos táborok környékét pedig átalakították vagy álcázták, hogy leplezzék a sok millió ember elpusztítását.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.