A náci imperializmus (Áttekintés)
Bevezetés
Számos tudós vizsgálta a nácik Kelet-Európára vonatkozó ideológiáját és politikáját az imperializmus és a gyarmatosítás összefüggésében.
- Az imperializmus egy állam hatalmának kiterjesztése a határain túli területekre vagy népekre, többek között hódítás, felvásárlás vagy a politikai és gazdasági ellenőrzés kiterjesztése révén.
- A gyarmatosítás az imperializmus egyik formája, amelyben egy állam úgy szerez ellenőrzést egy terület felett, hogy a területen kívülről származó emberekkel telepíti be azt.
A modern korban számos állam folytatott olyan imperialista és gyarmatosító politikát, amely részben az általuk uralni kívánt őslakosokkal kapcsolatos rasszista feltételezéseken alapult. Adolf Hitler azt állította, hogy a német Volk azaz nép (feltételezett faji hovatartozás alapján meghatározott nemzeti vagy etnikai csoport) arra hivatott, hogy Kelet-Európát uralja. Kelet-Európa egyes részeit a német nép jogos „életterének” (Lebensraum) tekintette.
Hitler azonban nem pusztán meghódítani akarta Kelet-Európát. Arra is törekedett, hogy az „alsóbbrendű” őslakosok többségét németekkel és „a germán fajhoz” tartozónak vélt emberekkel helyettesítse. A náci faji alapú imperializmus miatt Németország egészen más megszállási politikát folytatott Kelet-Európában, mint Nyugat- és Dél-Európában.
Náci motivációk keleten
A nácik kelet-európai imperialista terveit több tényező is befolyásolta.
Az első tényező azon a faj-alapú, hamis történelmi meggyőződésen alapult, hogy ezek a területek a németeknek vannak rendelve, de jelenleg „faji szempontból” alsóbbrendű csoportok lakják őket. E mítosz a középkortól kezdve Kelet-Európában szétszórva élő német nemzetiségű csoportok létén alapult. A nácik számára az a meggyőződés, hogy egykor germán népek uralták ezeket a területeket, indokolta azok „visszavételét”.
Hitler értelmezése azzal kapcsolatban, hogy Németország miért veszítette el az I. világháborút, szintén befolyásolta a nácik keleti terveit. Úgy vélte, hogy a szövetségesek által elrendelt kereskedelmi blokád annyira meggyengítette és sebezhetővé tette a németeket, hogy azok ki lettek téve az országhatáron belüli ellenségeik, különösen a zsidók és a kommunisták „hátba döfésének”.
A harmadik tényező a nácik „judeobolsevik fenyegetésbe” vetett hite volt. A kapcsolódó mítosz szerint a kommunizmus a németek megkárosítására szőtt zsidó összeesküvés volt. A náci ideológia szerint a Szovjetunió egzisztenciális fenyegetést jelentett a németekre. Ez a hit igazolta a nácik számára a zsidók, kommunista tisztviselők és szovjet hadifoglyok tömeges meggyilkolását.
A náci imperialista törekvések megvalósítása
A nácik Keletre vonatkozó tervei egyszerre voltak imperialista és gyarmatosító jellegűek. A nácik egyes – elsősorban lengyelországi – területeket közvetlenül a birodalomhoz csatoltak. Más területeket gyarmatként irányítottak és zsákmányoltak ki. Ez a „faji szempontból megfelelő” németek betelepítését vonta magával a meghódított területekre, és az „őslakosok” kiűzését vagy kiirtását.
A Lebensraum náci víziója a „Germán Kelet” régóta fennálló, hamis történelmi elképzelésén alapult. A nácik ezt a nézetet szélsőséges politikává alakították egy rasszista és imperialista ideológia alkalmazásával, amely a tömeggyilkosságot és az etnikai tisztogatást legitim eszköznek tekintette céljai eléréséhez. Bár végső célját soha nem érte el, ez az ideológia olyan intézkedésekhez vezetett, amelyek emberek millióinak halálát okozták, akik éhezés, betegségek vagy gyilkosságok áldozatai lettek.