Pogromok (rövidített cikk)

A pogrom orosz eredetű szó, melynek jelentése „pusztítás, rombolás, megsemmisítés”. Történelmi fogalomként olyan erőszakos támadásokra utal, amelyeket a nem zsidó lakosság követett el az Orosz Birodalom területén élő zsidók ellen. A náci Németországban az ilyen, zsidók elleni nyilvános erőszakot nem csupán megtűrték, hanem ösztönözték is, mivel a vezetők úgy számítottak, hogy ezek „felkészítik” a társadalmat a kegyetlen antiszemita intézkedések bevezetésére. 1935 nyarán például, a Nürnbergi faji törvények szeptemberi bejelentése előtt a zsidók országszerte gyakran váltak erőszak áldozataivá: zsinagógáikat felégették, otthonaikat és üzleteiket feldúlták, sőt fizikailag is bántalmazták őket. Hasonló módon az 1938. november 9-10-én bekövetkezett, Kristályéjszaka néven elhíresült utcai zavargássorozatot is zsidóellenes törvényi rendelkezések hulláma követte. Az Einsatzgruppen elnevezésű mozgó kivégző egységek parancsot is kaptak arra, hogy hunyjanak szemet az újonnan elfoglalt szovjet területeken zajló lakossági pogromok fölött, sőt ösztönözzék azokat. 1941. június 29-én az időnként német katonák által is támogatott román tisztek és katonai egységek legalább 8000 zsidót öltek meg az országhoz tartozó Moldávia tartomány legnagyobb városában, Jászvásáron (Iaşi) végrehajtott pogrom során; ugyanez év július 10-én pedig a megszállt Lengyelország byalistoki tartományában található Jedwabne városka lakói vettek részt több száz zsidó szomszédjuk meggyilkolásában.

A pogromok azonban nem értek véget a II. világháború befejeződésével. A lengyelországi Kielcében 1946. július 4-én helyi lakosok támadtak a túlélő és visszatérő zsidókra, miután az a hamis híresztelés terjedt el, hogy rituális gyilkosság céljából elraboltak egy keresztény gyermeket. A csőcselék legalább 42 embert megölt, és mintegy további 50-et megsebesített. Annak, hogy a holokausztot túlélő zsidók nagy többsége el akarta hagyni a háború utáni Európát, egyik oka az erőszakos pogromoktól való félelem volt.