A náci Kripo (Bűnügyi rendőrség)
A náci Kripo, vagyis a bűnügyi rendőrség volt a náci Németország nyomozószerve. Ők voltak felelősek a bűncselekmények, például lopások és gyilkosságok felderítéséért. A Kripo a náci rezsim alatt és a II. világháború idején a náci ideológián alapuló intézkedések egyik legfontosabb végrehajtójává vált. A Kripo részt vett a zsidók és romák üldözésében és meggyilkolásában. Emellett munkatársai széles körben letartóztatásokat hajtottak végre, és koncentrációs táborokba zárták azokat az embereket, akiket a náci rezsim aszociálisnak, hivatásos bűnözőnek és homoszexuálisnak minősített.
A legfontosabb tények
-
1
A náci Kripo a náci rezsim előtt egész Németországban működő bűnügyi rendőri szervekből alakult ki.
-
2
A náci állam felhatalmazta a Kripót az állam faji, társadalmi ellenségeinek minősülő emberek kiiktatására oly módon, hogy megelőző jelleggel és határozatlan időre koncentrációs táborokba zárja őket.
-
3
A náci Németország Biztonsági Rendőrségének részeként a Kripo szorosan együttműködött a Gestapóval, a rezsim elnyomó politikai rendőrségével.
A bűnügyi rendőrség (Kriminalpolizei, Kripo) a náci Németország nyomozóhatósága volt. Gyakran Kripo néven említik, ami a „Kriminalpolizei” elnevezésből származó rövidítés. Német nyelvterületen ma is gyakran nevezik a rendőri szerveket Kriminalpolizei-nak.
A nácik előtt
A weimari Németországban minden német tartománynak megvolt a maga nyomozóhatósága. Ezek a bűnüldöző szervek korszerű kriminalisztikai módszereket alkalmaztak. A nemzetközi rendvédelmi közeg elfogadott tagjai voltak, és tisztelet övezte őket. 1929-től kezdődően a nagy gazdasági világválság felforgatta a német gazdasági, társadalmi és politikai életet. Ez hatással volt a bűnügyi rendőrség munkájára is. A weimari köztársaság utolsó éveiben a nyomozók túlterheltek voltak. Úgy érezték, hogy nem értékelik őket eléggé, miközben megpróbáltak reagálni az új társadalmi körülményekre.
Néhány nyomozó a náci párt felé fordult. Úgy vélték, hogy a nácik meg fogják oldani a társadalmi és jogi problémák sorát, amelyekről úgy érezték, megnehezítik a szakmai- és privát életüket. A nácik azt ígérték, hogy keményen fellépnek a bűnözés ellen. Elutasították a weimari Németország igazságszolgáltatási rendszerét, mondván, hogy az túlságosan enyhe. Azzal is vádolták a kormányt, hogy hagyja, hogy az újságok a szenzációhajhász bűnügyi történeteikkel hírességekké tegyék a bűnözőket. Több berlini nyomozó is magáénak érezte ezeket a gondolatokat, és aktív részt vállalt a náci mozgalomban.
1933 – a náci hatalomátvétel
Adolf Hitlert 1933. január 30-án nevezték ki kancellárrá. Az új náci kormány leépítette a weimari alkotmányban foglalt állampolgári jogokat, ugyanakkor kibővítette a rendőrség hatáskörét. Ez lehetővé tette a náci rezsim számára, hogy megváltoztassa a bűnügyi rendőrség gyakorlatát. Egy 1933. november 13-i porosz rendelet bevezette a koncentrációs táborokban történő „megelőző fogvatartást” (Vorbeugungshaft). A rendelet az úgynevezett hivatásos bűnözőkre vonatkozott. Más német tartományok is követték a példát. Ez a rendelet sok bűnügyi nyomozó és kriminológus régi vágyát teljesítette. Lehetővé tette a bűnügyi rendőrség számára, hogy őrizetbe vegyen olyan személyeket, akiket már háromszor letartóztattak és mindannyiszor legalább hat hónapra elítéltek előre megfontolt bűncselekmények miatt.
Kezdetben a megelőző fogvatartás alkalmazási köre meglehetősen korlátozott volt. 1935 végén 491 feltételezett hivatásos bűnöző volt a porosz koncentrációs táborokban. Ez a viszonylagos visszafogottság azonban nem tartott sokáig. Ahogy a náci rendőrállam terjeszkedett, úgy vált szélsőségesebbé a bűnözőkkel szembeni náci fellépés, és ezzel párhuzamosan a Kripo által alkalmazott megelőző fogvatartás gyakorlata is.
A Kripo és a Gestapo kapcsolata
A náci rezsim Heinrich Himmler SS-vezető uralma alatt létrehozott egy erős, központosított rendőrállamot. A Himmler által létrehozott rendszerben két egymást kiegészítő, civil ruhás nyomozóhatóság működött: a Kripo és a Gestapo. 1936 júniusában ezek együttesen Biztonsági Rendőrség (Sicherheitspolizei, SiPo) néven folytatták a munkát. A Biztonsági Rendőrséget Himmler helyettese, Reinhard Heydrich vezette. A központosítás egyik célja az volt, hogy ezeket a rendőri szerveket összekapcsolják egymással. Szándékukban állt az SS titkosszolgálatával (Sicherheitsdienst), az SD-vel is egyesíteni őket.
1938 februárjától kezdve a Gestapo és a Kripo leendő munkatársainak kiképzése együtt folyt a rendőrakadémiákon. A rendőröket gyakran helyezték át a két hasonló szervezet között. Az átlagember számára nehéz volt megkülönböztetni a Gestapo és a Kripo beosztottjait.
1939 szeptemberében Himmler hivatalosan egyesítette a Kripót, a Gestapót és az SD-t. Ezután a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt, RSHA) ernyője alatt működtek. Az RSHA parancsnoka Reinhard Heydrich volt. A Kripo az RSHA V. hivatala lett. 1944 júliusáig a Kripo Arthur Nebe vezetése alatt állt. Nebe náci volt és régóta dolgozott nyomozóként Berlinben.
A Kripo számos különböző bűnözői csoport elleni küzdelemre szakosodott hivatalt egyesített: szélhámosok, betörők, zsebtolvajok, kábítószerkereskedők és emberkereskedők voltak a célpontjaik. Számos hivatal még a náci korszak előtt jött létre. Voltak azonban olyanok is, amelyek egyértelműen a náci ideológiához kapcsolódtak. 1936 októberében Himmler egy külön hivatalt hozott létre, amelyet a Homoszexualitás és az abortusz elleni küzdelem birodalmi központi hivatalának (Reichszentrale zur Bekämpfung der Homosexualität und der Abtreibung) nevezett el.
A bűnözés náci értelmezése
A náci ideológia hatására a Kripo kidolgozta a bűnözés faji-biológiai elméletét, és át is ültette a rendőrségi gyakorlatba. A nácik a bűnöző hajlamot örökletesnek és faji alapú degenerációnak tekintették. Úgy vélték, hogy a bűnözők veszélyeztetik a német társadalom faji alapon álló egészségét. A náci állam és a Kripo vezetői úgy vélték, hogy a bűnözőket erővel el kell távolítani a társadalomból a népközösség (Volksgemeinschaft) védelme érdekében.
Egy 1939. augusztusi beszédében Nebe, a birodalmi bűnügyi rendőrség vezetője a bűnözést „a nép testén újra és újra megjelenő betegségnek” nevezte, amelyet a bűnözők és „aszociális egyének” továbbörökítenek a gyermekeikre. A náci államban azok az emberek minősültek aszociálisnak, akik a társadalmi normákon kívül eső magatartást tanúsítottak. Ebbe a kategóriába tartoztak azok, akiket csavargónak, koldusnak, szexmunkásnak, szexmunkást futtatónak és alkoholistának tituláltak, továbbá az ún. munkakerülők (arbeitsscheu) és a hajléktalanok. Ide sorolták a romákat is. A náci rezsim a romákat abnormális viselkedésűnek és faji szempontból alsóbbrendűnek tekintette. A bűnözés bizonyos csoportokhoz kötődő betegségként való meghatározása tovább radikalizálta a Kripo gyakorlatát.
A Kripo gyakorlatának radikalizálódása
A Kripo elsajátította a bűncselekmény fogalmának náci értelmezését. Sok ügynök úgy vélte, hogy kötelességük felkutatni azokat az embereket, akiket biológiai, „faji” alapon vagy örökletes jellemzők útján bűnöző hajlamúként azonosítottak. 1937-ben több új rendelet felhatalmazást is adott nekik erre. Ezek a rendeletek kiterjesztették a megelőző fogvatartás gyakorlatát. A Kripo több ezer olyan embert tartott fogva koncentrációs táborokban, akiket még soha nem ítéltek el bűncselekmény elkövetéséért. Az őrizetbe vettek között voltak aszociálisnak minősített személyek is. A Kripo azzal indokolta ezeket az intézkedéseket, hogy az ilyen személyek vagy utódaik a jövőben esetleg bűnözőkké válhatnak.
A Kripo széles körben alkalmazta ezt a gyakorlatot. Erőfeszítéseik egybeestek a koncentrációs táborok hálózatának 1937–38-as bővítésével, és hozzá is járultak ahhoz. 1937-től kezdődően a Kripo által hivatásos bűnözőként és aszociális elemként letartóztatottak tették ki a táborok foglyainak jelentős részét. Tábori felvarróik színe alapján a zöldek voltak a hivatásos bűnözők és feketék az „aszociálisok”.
1938 után a koncentrációs táborok foglyait vagy a Kripo megelőző fogvatartási praxisa, vagy a Gestapo „védőőrizete” (Schutzhaft) alapján tartották fogva. Egyik eljárás sem képezte bírósági felülvizsgálat tárgyát. Mindkettő a népközösség náci elvek szerinti faji, politikai és társadalmi integritásának „védelmét” szolgálta.
1933 és 1945 között a Kripo több mint hetvenezer embert küldött koncentrációs táborokba. A foglyok legalább fele meghalt a náci brutalitás és gondatlanság következtében.
A Kripo, a háború és a tömeggyilkosságok
1939. szeptember 1-én a náci Németország kirobbantotta a II. világháborút Lengyelország lerohanásával. A háború szabadjára engedte a náci erőszakot, és végül tömeggyilkosságokhoz vezetett.
A Kripo rendőreit és más típusú rendőri egységeket is bevetettek a német hadsereg oldalán. Ennek leghírhedtebb formája az volt, amikor a Biztonsági Rendőrség és a Kripo rendőreit is magába foglaló SD munkatársait Einsatzgruppékba szervezték. Az Einsatzgruppék feladata a német hatalom potenciális ellenségeinek felderítése és semlegesítése volt. Feladatuk volt továbbá a fontos helyszínek elfoglalása és a szabotázs megakadályozása. Ezenkívül az Einsatzgruppék kollaboránsokat toboroztak, és hírszerző hálózatokat hoztak létre. Más SS- és rendőri egységekkel együtt 1939–1940-ben zsidók ezreit és a lengyel elit több tízezer tagját lőtték agyon.
Az 1941 júniusában kezdődött német-szovjet háborúban négy Einsatzgruppe-csoport került bevetésre. Arthur Nebe, a Kripo vezetője személyesen irányította az egyik ilyen egységet. 1941 júniusától novemberéig ő vezette az Einsatzgruppe B-t. Nebe hivatali ideje alatt ez a halálosztag volt felelős negyvenötezer ember meggyilkolásáért Białystok, Minszk és Mogiljev (a mai Mahiljov) környékén. Az áldozatok között sok zsidó volt.
A Kripo és a mérgező gázokkal végzett kísérletek
A Kripo egyik különösen fontos és sokak haláláért felelős hivatala a Biztonsági Rendőrség Krimináltechnikai Intézete (Kriminaltechnisches Institut der Sicherheitspolizei, rövidítve KTI) volt. Ez a részleg tudományos és mérnöki képzettséggel rendelkező igazságügyi szakértőkből állt.
A KTI Kripo-tisztviselői fejlesztették ki a tömeges elgázosítás korai technikáit. 1939 októberében Nebe utasította a KTI-t, hogy kísérletezzen ki különféle módszereket a szellemi és fizikai fogyatékkal élők meggyilkolására. Ezt az ún. eutanázia-programmal együttműködve végezték. A KTI vegyészmérnöke és toxikológus szakértője, Albert Widmann tesztelte a lehetséges módszereket. Végül a szén-monoxid alkalmazását javasolta. 1941 őszén Widmann segített a gáz-teherautók megépítésében. Ezek a teherautók a kipufogógázból származó szén-monoxidot alkalmazták emberek életének kioltására. A Reinhard-művelet megsemmisítő központjainak tervezői ezt a fejlesztést vették át. Belzecben, Sobibórban és Treblinkában nagyméretű benzinmotorokat használtak a gázkamrákba szánt szén-monoxid előállítására.
Az Einsatzgruppék és más SS- és rendőri egységek a golyó általi tömeges kivégzések mellett ilyen gáz-teherautókat is alkalmaztak a nácik által megszállt Kelet-Európában a zsidók és fogyatékkal élők meggyilkolására.
A romák üldözése és tömeges meggyilkolása
A Kripo volt felelős a romák üldözéséért és tömeges megsemmisítéséért. Tevékenységük arra a régóta fennálló kirekesztő gyakorlatra épült, amellyel a rendőri erők Európa-szerte zaklatták és üldözték ezt a csoportot.
1933-ban a Kripo és más németországi rendőri szervek megkezdték a nácizmus előtti törvények szigorúbb végrehajtását azokkal szemben, akiket az ún. „cigánynak” („Zigeuner”) bélyegzett „életmód” követőjének tartottak. A nácik ezeket az embereket „fajilag nemkívánatosnak” minősítették. 1936-ban Himmler a Kripo részeként létrehozta Cigány elemek elleni küzdelem birodalmi központját (Reichszentrale zur Bekämpfung des Zigeunerunwesens). Az 1930-as években a Kripo Németország egyes részein romák fogvatartására szolgáló táborokat hozott létre és működtetett. A leghírhedtebb korai „cigányláger” (Zigeunerlager) a Berlin melletti Marzahnban volt. A háború alatt a Kripo kiterjesztette a romák internálását. Ezt követően a Kripo koordinálta deportálásukat és meggyilkolásukat is.
Összegzés
A náci Németországot 1945-ben legyőzték. Ezt követően a Kripo számos nyomozója megpróbált elhatárolódni a náci államtól és annak bűneitől. Azt állították, hogy nem tettek semmi rosszat, és hogy a Gestapo követte el az összes bűncselekményt; a háború utáni vallomásaik szerint a Kripo apolitikus maradt a náci korszakban. Azt állították, hogy csak a szokásos rendőri munkát végezték. Ez azonban a tények szándékos meghamisítása volt. A náci Kripo intézményes és személyi szinten is jelentős részt vállalt a Harmadik Birodalom bűneinek elkövetésében, beleértve a holokausztot is.