Dachau
1933 és 1945 között a náci Németország és szövetségesei több mint negyvennégyezer tábort és egyéb fogvatartási helyet (köztük gettókat) hoztak létre. Az elkövetők ezeket a helyszíneket különböző célokra használták. E célok közé tartozott a kényszermunka, az „állam ellenségének” tekintett emberek fogva tartása és a tömeggyilkosság. Emberek milliói szenvedtek, haltak meg, váltak gyilkosság áldozatává a lágerekben. Ilyen helyszín volt Dachau, a leghosszabb ideig működő tábor.
A legfontosabb tények
-
1
Dachaut 1933 márciusában hozták létre. Ez volt a náci kormány által létrehozott első koncentrációs tábor.
-
2
Dachau minden későbbi koncentrációs tábor mintájává vált. Itt képezték ki az SS koncentrációs tábori őrségét.
-
3
1933 és 1945 között a Dachauban bebörtönzött foglyok száma meghaladta a kétszázezret. Közülük a kutatók szerint legalább negyvenezren haltak meg.
A dachaui tábor létrehozása
A dachaui koncentrációs tábort 1933 márciusában alakították ki. Dachau volt a nemzetiszocialista (náci) kormány által létrehozott első koncentrációs tábor. Heinrich Himmler München rendőrfőnökeként hivatalosan úgy jellemezte a tábort, mint „a politikai foglyok első koncentrációs táborát”.
A tábor egy elhagyott lőszergyár területén helyezkedett el, közel el Dachau városának észak-keleti részéhez. A város Dél-Németországban található, mintegy 16 km-re északnyugatra Münchentől. 1933. március 22-én érkeztek meg az első fogolyszállítmányok a táborba.
Foglyok a tábor első éveiben
Az első évben a tábor kapacitása ötezer fogolyra terjedt ki. Eleinte leginkább német kommunistákat, szociáldemokratákat, szakszervezeti vezetőket és a náci rezsim egyéb politikai opponenseit zárták a táborba. Idővel más csoportokat is internáltak Dachauba, például Jehova tanúit, romákat, homoszexuálisokat, valamint „aszociálisokat” és visszaeső bűnözőket is. Az első években viszonylag kevés zsidót internáltak Dachauba. Általában azért kerültek a táborba, mert a fenti csoportok valamelyikéhez tartoztak, vagy mert az 1935-ös nürnbergi törvények megsértése miatt ítélték el őket.
A dachaui lágerkomplexum terjeszkedése
1933 októberében a dachaui lágerparancsnok, Theodor Eicke olyan szabályrendszert vezetett be, amely a legcsekélyebb vétségekért is brutális büntetéseket szabott ki a foglyokra. Amikor Eicke lett az újonnan létrehozott német koncentrációs táborrendszer felügyelője, gondoskodott arról, hogy a dachaui tábor mintául szolgáljon minden későbbi koncentrációs tábor számára. A tábor az SS-őrök kiképzőközpontja is lett, akiket a koncentrációs táborok egész hálózatában alkalmaztak.
1937 elején az SS a foglyokat dolgoztatva megkezdte egy nagy épületegyüttes felépítését az eredeti tábor területén. A kényszermunka a régi lőszergyár lebontásával kezdődött. Az építkezés hivatalosan 1938 augusztusának közepén fejeződött be, és a tábor 1945-ig lényegében változatlan maradt. Dachau a Harmadik Birodalom fennállása alatt végig működött.
A dachaui tábor egyben az SS koncentrációs tábori őreinek kiképzőhelye is volt. Az itt alkalmazott szervezési modellek és eljárások váltak az összes náci koncentrációs tábor mintájává.
Zsidó foglyok a dachaui táborban
Ahogy egyre fokozódott a zsidók üldözése, úgy a zsidó rabok száma is nőni kezdett Dachauban. Az 1938. november 10–11-ei kristályéjszaka után majdnem tizenegyezer zsidó férfit internáltak ide. Többségüket néhány hét vagy hónap után szabadon engedték – sokakat azután, hogy bizonyították, intézkedtek a Németországból való kivándorlásukról. A német zsidók gettókba és a németek által megszállt keleti területeken létrehozott haláltáborokba való deportálása után a Dachauba zárt zsidók száma erősen lecsökkent. A zsidó foglyok száma akkor növekedett meg újra jelentősen, amikor erőltetett menetben több ezer foglyot hajtottak ezekből a keleti táborokból Németországba.
A dachaui koncentrációs tábor részlegei
A tábornak két részlege volt: a fogolytábor területe és a krematóriumok területe. A tábori részleg harminckét barakkból állt, amelyek közül egy a náci rezsimet ellenző egyházi emberek számára, egy pedig az orvosi kísérletek számára volt fenntartva.
A tábor adminisztratív részlege a főkaput körülvevő épületben volt. A tábori részlegben voltak a kisegítő épületek, a konyha, a mosoda, a zuhanyzók és a műhelyek, valamint egy börtönblokk (Bunker). A börtön és a központi konyha közötti udvar volt a foglyok (tárgyalás nélküli) kivégzésének a színhelye. A tábort magasfeszültségű szögesdrót-kerítés, árok és egy hét őrtoronnyal ellátott fal vette körül.
1942-ben építették fel a krematórium részlegét a főtábor mellett. Ez magába foglalta a régi krematóriumot és az új krematóriumot (X. Barakk) egy gázkamrával. Nincs hiteles bizonyíték arra, hogy az X. Barakkban lévő gázkamrát használták emberek meggyilkolására. Ehelyett a foglyokat „szelekciónak” vetették alá: azokat, akiket túl betegnek vagy gyengének ítéltek ahhoz, hogy tovább dolgozzanak, az ausztriai Linz közelében lévő Hartheim „eutanázia”-központjába küldték. Több mint kétezerötszáz dachaui foglyot öltek meg a hartheimi gázkamrákban. Ezenkívül Dachauban sortűz általi tömeges kivégzéseket is végrehajtottak, először a bunker udvarán, később pedig egy erre a célra kialakított SS-lőtéren. Dachau több ezer foglyát gyilkolták meg itt, köztük legalább négyezer szovjet hadifoglyot a Szovjetunió 1941-es lerohanását követően.
Orvosi kísérletek
1942-től kezdődően német orvosok kísérleteket végeztek a dachaui foglyokon. A Luftwaffe (a német légierő) és a Német Repülési Kísérleti Intézet orvosai és tudósai magaslégköri és hipotermiás kísérleteket végeztek, valamint olyan kísérleteket is, melyek a tengervíz ihatóvá tételét tesztelték. Ezek a kísérletek a bombatámadásokat végrehajtó vagy a jeges vízbe zuhant német pilóták segítését célozták. A német tudósok olyan kísérleteket is végeztek, melyek gyógyszerek hatékonyságát tesztelték olyan betegségek ellen, mint a malária vagy a tuberkulózis. A kísérletek következtében foglyok százai haltak meg vagy szenvedtek maradandó károsodást.
Kényszermunka
Dachau foglyait kényszermunkára is felhasználták. A rabok kezdetben a tábor működtetésében, különböző építkezéseken és a táborban létrehozott kisebb kézművesipari létesítményekben dolgoztak. Foglyokat alkalmaztak az útépítéseken, a kavicsbányákban és a mocsarak lecsapolásánál is.
A háború alatt a koncentrációs táborok foglyait használó kényszermunka egyre fontosabbá vált a német fegyvergyártásban.
1944 nyarán és őszén a hadi termelés növelése érdekében Dachau irányítása alatt altáborokat létesítettek dél-németországi fegyvergyárak közelében. Csak Dachaunak mintegy száznegyven altábora volt, főként Dél-Bajorországban, ahol a foglyok szinte kizárólag fegyvergyárakban dolgoztak. A kényszermunkába sok ezren belehaltak.
A tábor felszabadítása
Ahogy a szövetséges erők előrenyomultak Németország felé, a német tisztviselők megkezdték a foglyok elmozdítását a fronthoz közeli koncentrációs táborokból. A keleti evakuált táborokból folyamatosan érkeztek a transzportok Dachauba, ami a körülmények drámai romlását eredményezte.
A napokig tartó utazás után, csekély élelemmel és vízzel vagy azok nélkül, a foglyok legyengülve és kimerülten, gyakran kritikus állapotban érkeztek meg. A tífuszjárványok komoly problémát jelentettek a túlzsúfoltság, a rossz higiéniai körülmények, az elégtelen ellátás és a foglyok legyengült állapota miatt.
1945. április 26-án, amikor az amerikai erők elérték a tábor térségét, 67 665 foglyot tartottak nyilván Dachauban és az altáborokban. Ennek több mint fele a főtáborban volt. Közülük 43 350 politikai fogoly volt, 22 100 zsidó, a többiek pedig egyéb kategóriákba tartoztak. A szövetséges egységek közeledtével a dachaui táborrendszerből legalább 25 000 foglyot erőltetett menetben dél felé hajtottak, illetve tehervonatokon szállítottak el a táborokból. Az erőltetett menet során a németek mindenkit lelőttek, aki nem tudott továbbmenni. Sokakkal az éhség, a kimerültség vagy a kihűlés végzett.
1946. április 29-én az amerikai erők felszabadították a tábort. Amikor megközelítették, több mint harminc, holttestekkel teli vasúti kocsit találtak. A holttestek már bomlásnak indultak. Az amerikai erők 1945 májusának elején felszabadították az erőltetett menetre vezényelt foglyokat.
A foglyok száma
Az 1933 és 1945 között Dachauban bebörtönzött foglyok száma meghaladta a kétszázezret. Nehéz megbecsülni, hogy hányan haltak meg Dachauban. A kivégzésre odaszállított ezreket haláluk előtt nem regisztrálták. Továbbá az evakuálás során bekövetkezett halálesetek számát sem jegyezték fel. Kutatók szerint legalább negyvenezren lelték halálukat a dachaui lágerben.