A második világháború idején sok ember folyamodott hamis személyazonossághoz és használt hamisított személyi okmányokat, hogy elkerülhesse a náci hatóságokat. A hamis személyazonosság elengedhetetlenül szükséges volt az ellenállók, a segélymunkások, illetve a zsidók számára, akik nem-zsidóknak akarták kiadni magukat. A kiváló minőségű, meggyőző hamisítványok elkészítéséhez több tucat ember titkos együttműködésére volt szükség. Emellett minőségi fényképező és nyomdai eszközök is nélkülözhetetlenek voltak. A magukat nem-zsidónak kiadó zsidók számára a hamis dokumentumok felmutatása az életben maradás módja volt.
Ezt a hamis okmányt Tadeusz J. Sarnecki használta a II. világháború idején. Sarnecki „Kazimierz Hutecki” álnéven működött a Zsidómentő Tanácsban (titkos nevén a „Żegotában”). A Żegota lengyeleket és zsidókat tömörítő földalatti mentőszervezet volt a német megszállás alatt álló Lengyelországban. A száműzetésben lévő lengyel kormány támogatásával 1942 és 1945 között működő szervezet fő célja a zsidómentő erőfeszítések összehangolása volt. Sarnecki és felesége, Ewa futárok voltak a Żegota zamośći és lublini ága között. A régió kényszermunkatáboraiba utaztak, többek között Piotrków Trybunalski, Radom és Starachowice táboraiba. A Sarnecki-házaspár titokban pénzt, dokumentumokat, élelmiszert, gyógyszert és leveleket szállított az ott fogva tartott zsidóknak. Több ízben még embereket is ki tudtak csempészni a táborokból. Tadeusz és Ewa túlélték a háborút.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
