![Gerda Blachmann [LCID: 4883]](https://encyclopedia.ushmm.org/images/large/f82f6d9b-96a7-4435-8340-532fba15c0c1.gif "Gerda Blachmann [LCID: 4883]")
Gerda zsidó szülők egyetlen gyermeke volt. A család az Odera folyó partján épült nagy iparvárosban, Wroclawban élt. A II. világháború előtt a wroclawi volt a harmadik legnagyobb zsidó közösség Németországban. Gerda apja kereskedőként dolgozott egy szerszámokkal és építőanyagokkal foglalkozó vállalatnál. Gerda 9 éves koráig egy állami iskolában folytatta tanulmányait, amikor felvették egy katolikus lányiskolába.
1933–39: A városban járkáltam, hogy megnézzem, mi maradt a pogrom után. A zsidó üzletek ablakai be voltak törve. Egy felégetett zsinagóga romjai még mindig füstölögtek. Könyörögtem a szüleimnek, hogy menjünk el Németországból. Hónapokkal később ők is a menekülés mellett döntöttek. Vízumot szereztünk Kubába, és 1939. május 13-án elindultunk Hamburgból a St. Louis fedélzetén. Amikor 27-én Kubába értünk, ott azt mondták, hogy a vízumunk érvénytelen. Mivel megtagadták tőlünk a belépést, vissza kellett térnünk Európába.
1940–44: Az anyám és én parasztasszonyoknak öltözve egy szénásszekerén megkerültük a német határőröket, és egy tanyára hajtottunk a francia–svájci határon. Leereszkedtünk egy kis szakadékon, átkeltünk egy patakon, majd átbújtunk egy szögesdrótkerítés alatt, amely a hivatalos határt jelölte. A svájci határőrök azonban elfogtak, és egész éjszaka fogva tartottak. Másnap a többi menekülttel együtt vonatra raktak bennünket. Senki nem mondott semmit, hogy hová megyünk, vagy hogy mi fog velünk történni.
Gerda két évig egy svájci menekülttáborban volt bezárva, majd a háború végéig egy blúzokat gyártó üzemben dolgozott Bernben. 1949-ben emigrált az Egyesült Államokba.
MegtekintésMartin apját 1938-ban, a kristályéjszaka során bebörtönözték. A család sofőrjének közbenjárására, aki nem volt zsidó, Martin apját három nap után szabadon engedték. A család vízumot szerzett, hogy a Palesztinába emigráljon, és 1939-ben elhagyták Németországot. Martin illegális bevándorlóknak nyújtott segítséget, akik kijátszották a palesztinai bevándorlásra vonatkozó brit korlátozásokat. Martint 1947-ben a britek börtönbe zárták, és kitiltották Palesztinából. Ezt követően az Egyesült Államokba költözött.
MegtekintésGerda és szülei vízumot kértek, hogy 1939 májusában Kubába utazzanak a St. Louis hajóval. Amikor a hajó megérkezett a havannai kikötőbe, a legtöbb menekülttől megtagadták a belépést, és a hajónak vissza kellett fordulnia Európába. Gerda és szülei Belgiumban szálltak partra. 1940 májusában Németország megtámadta Belgiumot. Gerda és édesanyja Svájcba menekült. A háború után úgy értesültek, hogy Gerda édesapja a deportálás során halt meg.
MegtekintésNorbert 3 éves volt, amikor a németek 1939 szeptemberében megszállták Lengyelországot. Ő és az anyja Varsóban voltak. Apját behívták a lengyel hadseregbe, később pedig Vilniuszba került. Norbert és anyja útra keltek, hogy csatlakozzanak hozzá, és a család néhány hónappal később újra együtt lehetett. Miután körülbelül egy évet töltöttek Vilniuszban, Norbert apjának sikerült vízumot szereznie az akkori Holland Nyugat-Indiában található Curaçaoba, és tranzitvízumot is kapott a Japánon keresztül történő átutazáshoz. Norbert és szülei 1941 januárjában hagyták el Vilniuszt, és februárban érkeztek meg Japánba, Kobe városába. A következő nyolc hónapot Japánban töltötték, amíg a japán hatóságok fel nem szólították őket, hogy a japán megszállás alatt álló Sanghajba távozzanak. Norbert és szülei a háború hátralevő részét Sanghajban töltötték. 1947 júniusában a család az Egyesült Államokba emigrált egy, a háború után Sanghajban állomásozó amerikai zsidó katona segítségével.
MegtekintésAhogy a háború előtt erősödött az antiszemitizmus, Hessy családja Franciaországba, Párizsba menekült Németországból. A német hadsereg 1940 júniusában legyőzte a franciákat. Hessy családját a dél-franciaországi szabad zónába („zone libre”) csempészték. 1941-ben a család amerikai vízumot kapott, de a vízum lejárt, mielőtt el tudtak volna utazni, és nem lehetett meghosszabbítani. 1942-ben kubai belépési vízumot kaptak, és itt telepedtek le, mielőtt 1949-ben Amerikába költöztek.
MegtekintésLisa egy háromgyermekes, vallásos zsidó családba született. Miután a németek 1939-ben elfoglalták a szülővárosukat, Lisa és családja először Augustówba, majd Slonimba költözött (a szovjetek által elfoglalt Kelet-Lengyelországba). A Szovjetunió lerohanásakor, 1941 júniusában a német csapatok elfoglalták Slonim városát. Slonimban a németek létrehoztak egy gettót, amely 1941-től 1942-ig állt fenn. Lisa végül Slonimból szökött meg, először Grodnóba, majd Vilniuszba ment, ahol csatlakozott az ellenállási mozgalomhoz. Egy partizáncsoport tagja lett, amely a narochi erdőben lévő bázisairól indított támadásokat a németek ellen. A területet 1944-ben szabadították fel szovjet csapatok. A Brihah („menekülés”) mozgalom keretében a holokauszt 250 000 zsidó túlélője próbált kivándorolni Kelet-Európából, köztük Lisa és férje, Aron is. Mivel Palesztinába nem sikerült bejutniuk, végül az Egyesült Államokban telepedtek le.
MegtekintésCharlene mindkét szülője a helyi zsidó közösség vezetője volt, a család aktív közösségi életet élt. Charlene édesapja a Lembergi (Lvovi) Állami Egyetem filozófiaprofesszora volt. A II. világháború Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német inváziójával kezdődött. Charlene városa az 1939-es német–szovjet paktum értelmében a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországban volt. A szovjet megszállás alatt a család az otthonában maradt, és Charlene apja folytatta a tanítást. 1941 júniusában a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a város elfoglalása után letartóztatták Charlene apját. Soha többé nem találkoztak. Charlene-t, édesanyját és nővérét a németek a horochowi gettóba kényszerítették. 1942-ben Charlene és az édesanyja elmenekültek a gettóból, miután olyan pletykákat hallottak, hogy a németek le fogják rombolni. A nővére megpróbált egyedül elbújni, de soha többé nem hallottak róla. Charlene és az édesanyja a bokrok között rejtőzködtek a folyó partján, és időnként a víz alá merülve el tudták kerülni, hogy felfedezzék őket. Több napig bujkáltak így. Egyik nap Charlene arra ébredt, hogy az édesanyja eltűnt. Charlene egyedül maradt életben a Horochow közelében lévő erdőben, és a szovjet csapatok szabadították fel. Később az Egyesült Államokba emigrált.
MegtekintésLeah Pragában, Varsó egyik külvárosában nőtt fel Lengyelországban. Aktívan részt vett a Ha-Shomer ha-Tsa'ir (Hasomer Hacair) cionista ifjúsági mozgalomban. Németország 1939 szeptemberében lerohanta Lengyelországot. A zsidókat a varsói gettóba kényszerítették, amelyet a németek 1940 novemberében lezártak. A gettóban Leah együtt élt a Ha-Shomer ha-Tsa’ir tagjainak egy csoportjával. 1941 szeptemberében ő és az ifjúsági csoport más tagjai a gettóból a Ha-Shomer ha-Tsa’ir egyik tanyájára szöktek Zarkiba, amely Lengyelországban, Czestochowa város mellett található. 1942 májusában Leah a földalatti mozgalom futára lett, és hamis lengyel papírokkal utazott a krakkói gettó és a közelben lévő plaszówi tábor között. Ahogy a körülmények romlottak, Tarnówba menekült, de hamarosan úgy döntött, hogy visszatér Krakkóba. Leah nem zsidó lengyelnek adta ki magát Czestochowában és Varsóban, és a Zsidó Nemzeti Bizottság, valamint a Zsidó Harci Szövetség (ZOB) futára volt. Az 1944-es varsói felkelésen az Armia Ludowa (Népi Hadsereg) egyik zsidó egységében harcolt. Leah-t a szovjet csapatok szabadították fel. A háború után segítséget nyújtott az embereknek a Lengyelországból való emigráláshoz, ő maga Izraelbe költözött, később pedig az Egyesült Államokban telepedett le.
MegtekintésAhogy a háború előtt erősödött az antiszemitizmus, Hessy családja Franciaországba, Párizsba menekült Németországból. A német hadsereg 1940 júniusában legyőzte a franciákat. Hessy családját a dél-franciaországi szabad zónába („zone libre”) csempészték. 1941-ben a család amerikai vízumot kapott, de a vízum lejárt, mielőtt el tudtak volna utazni, és nem lehetett meghosszabbítani. 1942-ben kubai belépési vízumot kaptak, és itt telepedtek le, mielőtt 1949-ben Amerikába költöztek.
Megtekintés
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
