Gerda Blachmann

Gerda zsidó szülők egyetlen gyermeke volt. A család az Odera folyó partján épült nagy iparvárosban, Wroclawban élt. A II. világháború előtt a wroclawi volt a harmadik legnagyobb zsidó közösség Németországban. Gerda apja kereskedőként dolgozott egy szerszámokkal és építőanyagokkal foglalkozó vállalatnál. Gerda 9 éves koráig egy állami iskolában folytatta tanulmányait, amikor felvették egy katolikus lányiskolába.

1933–39: A városban járkáltam, hogy megnézzem, mi maradt a pogrom után. A zsidó üzletek ablakai be voltak törve. Egy felégetett zsinagóga romjai még mindig füstölögtek. Könyörögtem a szüleimnek, hogy menjünk el Németországból. Hónapokkal később ők is a menekülés mellett döntöttek. Vízumot szereztünk Kubába, és 1939. május 13-án elindultunk Hamburgból a St. Louis fedélzetén. Amikor 27-én Kubába értünk, ott azt mondták, hogy a vízumunk érvénytelen. Mivel megtagadták tőlünk a belépést, vissza kellett térnünk Európába.

1940–44: Az anyám és én parasztasszonyoknak öltözve egy szénásszekerén megkerültük a német határőröket, és egy tanyára hajtottunk a francia–svájci határon. Leereszkedtünk egy kis szakadékon, átkeltünk egy patakon, majd átbújtunk egy szögesdrótkerítés alatt, amely a hivatalos határt jelölte. A svájci határőrök azonban elfogtak, és egész éjszaka fogva tartottak. Másnap a többi menekülttel együtt vonatra raktak bennünket. Senki nem mondott semmit, hogy hová megyünk, vagy hogy mi fog velünk történni.

Gerda két évig egy svájci menekülttáborban volt bezárva, majd a háború végéig egy blúzokat gyártó üzemben dolgozott Bernben. 1949-ben emigrált az Egyesült Államokba.