Ahogy a háború előtt erősödött az antiszemitizmus, Hessy családja Franciaországba, Párizsba menekült Németországból. A német hadsereg 1940 júniusában legyőzte a franciákat. Hessy családját a dél-franciaországi szabad zónába („zone libre”) csempészték. 1941-ben a család amerikai vízumot kapott, de a vízum lejárt, mielőtt el tudtak volna utazni, és nem lehetett meghosszabbítani. 1942-ben kubai belépési vízumot kaptak, és itt telepedtek le, mielőtt 1949-ben Amerikába költöztek.
Megkaptuk az amerikai bevándorlóvízumot, amit nehéz volt megszerezni, mert bizonyítanunk kellett, hogy el tudjuk magunkat tartani, nem szorulunk segélyre, nem leszünk senkinek a terhére ebben az országban… és hogy egészségesek vagyunk stb. De miután ennek mind megfeleltünk, közölték, hogy kilencven nap alatt el kell érnünk Amerika partjait. Ahogy telt az idő, apám rájött, hogy a hátralévő időben nem tud minket eljuttatni az Egyesült Államokba. Harminc nappal a vízum lejárata előtt kérelmezte a Washingtonból a meghosszabbítást. Az Atlanti… az Atlanti-óceánon keresztül akkoriban nem volt repülőjárat. 1941-et írtunk. Az óceánon járőröztek, tengeralattjárók cirkáltak… Szóval vártuk a választ Washingtonból. Ami végül meg is érkezett, és az volt benne, hogy "a kérelem elutasítva". Nem hosszabbították meg a vízumunkat. Végül is azt kell, hogy mondjam, nem az Egyesült Államoknak köszönhetem, hogy ma itt vagyok. Apám mindent megpróbált, amit csak tudott. Felkeresett egy csomó latin-amerikai konzulátust Franciaországban… Nizzában, és végül a kubai konzulátuson kötött ki, akik meghallgatták, persze elfogadtak némi pénzt, és megkaptuk a vízumot Kubába.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
