Személyes történet

Gerda Blachmann Wilchfort

Gerda és szülei vízumot kértek, hogy 1939 májusában Kubába utazzanak a St. Louis hajóval. Amikor a hajó megérkezett a havannai kikötőbe, a legtöbb menekülttől megtagadták a belépést, és a hajónak vissza kellett fordulnia Európába. Gerda és szülei Belgiumban szálltak partra. 1940 májusában Németország megtámadta Belgiumot. Gerda és édesanyja Svájcba menekült. A háború után úgy értesültek, hogy Gerda édesapja a deportálás során halt meg.

szöveg

Nos, képzelheti, milyen szörnyű hangulat volt. Mindenki le volt sújtva. Néhányan öngyilkosságot… megpróbáltak öngyilkosságot elkövetni, azt hiszem egy férfi… azt hiszem, felvágta az ereit, és ő volt az egyetlen, aki partra szállt, mert kórházba kellett vinni, hogy… hogy ellássák. Nem tudom, hogy ott maradt-e. De azt hiszem, igen. Ő lehetett az egyetlen, aki ott maradt. De tudja, az ember mindig reménykedik. Mindig a reménybe kapaszkodunk, hogy majd csak történik valami. Csak nem hagyják, hogy ott pusztuljunk el az óceánon. Úgy értem, valaminek történnie kellett velünk. Természetesen féltünk, hogy vissza kell mennünk Németországba. Tudja, ez volt a legrosszabb. Szóval… egyre kevesebb volt az élelmiszer és a víz… az ivóvíz, úgy értem, volt ivóvizünk, de takarékoskodnunk kellett vele, és természetesen vége volt a mulatozásnak. Nem volt több buli, nem volt… nem volt több szórakozás. Csak ültünk és vártuk, mi fog történni, tudja… a bizottság mindent megpróbált, táviratokat küldött a világon mindenhová, próbálta elintézni, hogy beengedjenek minket, de… Minden nap hírleveleket tűztek ki a hirdetőtáblára, hogy tájékoztassanak minket az eseményekről, és minden nap másik ország került szóba, hogy hova fogunk menni, de… semmi nem történt, míg végül… nos, először Miami partjaihoz hajóztunk, és azt gondoltuk, hogy most, tudja… később hallottam, hogy a kapitány beleegyezett valamilyen vészhelyzet miatti kikötésbe vagy ilyesmibe, de semmit nem tudtunk erről. Mi csak a parti őrség hajóit láttuk körülöttünk Miami partjainál, akik arra ügyeltek, hogy még csak közel se menjünk a határhoz, a… a parthoz, így onnan is el kellett jönnünk. Szóval láttuk Miami fényeit. Láttuk Amerika fényeit, de ennyi volt. Így aztán lassan visszahajóztunk Európába. A háttérben természetesen, tudja… sok tárgyalás folyt a United… a United Jewish Appeallel, és ott volt Párizsban egy bizonyos Tupper úr, aki végül elintézte, hogy Belgium, Hollandia, Franciaország és Anglia között osztanak el minket.


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Share This