Norbert 3 éves volt, amikor a németek 1939 szeptemberében megszállták Lengyelországot. Ő és az anyja Varsóban voltak. Apját behívták a lengyel hadseregbe, később pedig Vilniuszba került. Norbert és anyja útra keltek, hogy csatlakozzanak hozzá, és a család néhány hónappal később újra együtt lehetett. Miután körülbelül egy évet töltöttek Vilniuszban, Norbert apjának sikerült vízumot szereznie az akkori Holland Nyugat-Indiában található Curaçaoba, és tranzitvízumot is kapott a Japánon keresztül történő átutazáshoz. Norbert és szülei 1941 januárjában hagyták el Vilniuszt, és februárban érkeztek meg Japánba, Kobe városába. A következő nyolc hónapot Japánban töltötték, amíg a japán hatóságok fel nem szólították őket, hogy a japán megszállás alatt álló Sanghajba távozzanak. Norbert és szülei a háború hátralevő részét Sanghajban töltötték. 1947 júniusában a család az Egyesült Államokba emigrált egy, a háború után Sanghajban állomásozó amerikai zsidó katona segítségével.
Nos, egyik… egyik nap, amikor az anyám és én lényegében menekültünk Varsóból, elveszítettem a játékmackómat. Az történt, hogy a vonat megállt valahol, és a leszálláskor a nagy tolongásban a mackó kiesett a kezemből. Lehajoltam, hogy felvegyem, és ahogy lehajoltam, elengedtem… anyám kezét. Úgy értem, elszakadtunk egymástól. Lehajoltam, hogy felvegyem a mackót, de nem tudtam, mert mindenki elindult kifelé, engem pedig, azt hiszem, valahogy magával sodort a tömeg. Amikor leszálltam… a vonatról, nem találtam anyámat. Tudja… örökkévalóságnak tűnt, pedig csak pár perc volt, vagy még annyi sem. De végül megtalált a peronon. Szóval elvesztettem a mackómat, de megtaláltam anyámat.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
