Helene Melanie Lebel

Helene Melanie Lebel

Született: September 15, 1911

Bécs, Ausztria

Helenét és húgát zsidó apja és katolikus anyja katolikus hit szerint nevelte Bécs városában. Apja az I. világháborúban hunyt el, amikor Helene még csak 5 éves volt, tíz évvel később anyja újra férjhez ment. A családban Hellyként becézett Helene szeretett úszni és operába járni. Középiskolai tanulmányai után jogi egyetemre ment.

1933–39: A 19 éves Helenén ekkor mutatkoztak először azt elmebaj jelei. 1934 folyamán az állapota tovább romlott, és 1935-re abba kellett hagynia jogi tanulmányait, és fel kellett adnia jogi asszisztensi állását is. Amikor szeretett foxterrierje, Lydi elpusztult, Helene idegösszeomlást kapott. Skizofréniával diagnosztizálták, és a bécsi Steinhof pszichiátriai klinikára került. Két évvel később, 1938 márciusában Németország annektálta Ausztriát.

1940: Helenét a Steinhofban tartották, és nem engedték haza annak ellenére sem, hogy az állapota javult. A szüleinek azt mondták, hogy hamarosan kiengedik, azonban Helene anyját augusztusban tájékoztatták, hogy a lányt egy niedernharti klinikára szállították a bajor határ túloldalán. Valójában Helenét egy átalakított börtönbe szállították a németországi Brandenburgban, ahol levetkőztették, fizikai vizsgálatoknak vetették alá, majd egy zuhanyzóba vezették.

Helene egyike volt annak a 9772 személynek, akiket abban az évben a brandenburgi „eutanázia” központban elgázosítottak. A hivatalos feljegyzésekben az áll, hogy „akut skizofréniás rohamban” hunyt el a szobájában.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.