1939-ben ahogy Chaim a lengyel seregben töltött szolgálata a végéhez közeledett, Németország megszállta Lengyelországot. A németek elfogták, és németországi kényszermunkára küldték Chaimot. Zsidó hadifogolyként Chaimot később visszaküldték Lengyelországba. Végül a sobibori táborba deportálták, ahol a családja többi tagja meghalt. Az 1943-as sobibori lázadás során Chaim megölt egy őrt. Elmenekült barátnőjével, Selmával, akit később feleségül is vett. Az 1944. júniusi szovjet felszabadításig egy gazda bújtatta őket.
Két embert jelöltek ki, hogy öljön meg valakit az irodában, egy németet az irodában. Az utolsó pillanatban az egyikük megijedt, és nem akart menni. Ott voltam, hallottam a történetet, és már tudtam, hogy tíz–tizenkét németet már megöltek. Szóval már ismerem a… már ismerem a helyzetet. Ha nem jutunk ki, halottak vagyunk. Szóval Selma hozott nekem egy hegyes kést. Azt mondtam, hogy menni akarok. Tudja, ezek az emberek… mindenféle dolgokat hoztak magukkal… konyhai eszközöket és mindenfélét… Volt egy raktár, ahol ezeket a dolgokat gyűjtötték, és nem voltunk messze tőle, úgyhogy bement, és fogott egy kést, egy jó hegyes kést. Odaadta nekem a kést, én meg a másik fickóval mentem. Nem hiszem, hogy nagy hős vagy különösebben bátor ember voltam, de úgy gondoltam, hogy ez önvédelem és a túlélés a cél. Ha nem teszem meg, akkor az egész elbukhat. Szóval én, ösztönösen… nem mérlegeltem. Nem kellett dönteni. Az ember egyszerűen reagál, ösztönösen reagál és azt gondoltam, menjünk, csináljuk meg. Szóval mentem. Bementünk az irodába, és megöltük ezt a németet. Minden egyes döfésnél ezt mondtam: „Az apámért, az anyámért, minden emberért, minden zsidóért, akiket megöltetek.” És… kicsúszott a késem… kicsúszott a kezemből, és megvágtam magam.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
