Charlene mindkét szülője a helyi zsidó közösség vezetője volt, a család aktív közösségi életet élt. Charlene édesapja a Lembergi (Lvovi) Állami Egyetem filozófiaprofesszora volt. A II. világháború Lengyelország 1939. szeptember 1-jei német inváziójával kezdődött. Charlene városa az 1939-es német–szovjet paktum értelmében a szovjetek által megszállt Kelet-Lengyelországban volt. A szovjet megszállás alatt a család az otthonában maradt, és Charlene apja folytatta a tanítást. 1941 júniusában a németek megtámadták a Szovjetuniót, és a város elfoglalása után letartóztatták Charlene apját. Soha többé nem találkoztak. Charlene-t, édesanyját és nővérét a németek a horochowi gettóba kényszerítették. 1942-ben Charlene és az édesanyja elmenekültek a gettóból, miután olyan pletykákat hallottak, hogy a németek le fogják rombolni. A nővére megpróbált egyedül elbújni, de soha többé nem hallottak róla. Charlene és az édesanyja a bokrok között rejtőzködtek a folyó partján, és időnként a víz alá merülve el tudták kerülni, hogy felfedezzék őket. Több napig bujkáltak így. Egyik nap Charlene arra ébredt, hogy az édesanyja eltűnt. Charlene egyedül maradt életben a Horochow közelében lévő erdőben, és a szovjet csapatok szabadították fel. Később az Egyesült Államokba emigrált.
Hogy éltem az erdőben, vagyis az erdőkben? Nem is tudom, de hihetetlen, hogy amikor az ember éhes és teljesen… reménytelen helyzetbe kerül, mennyire találékony lesz. Soha… még én sem tudom elhinni, amikor beszélek róla. Férgeket ettem. És bogarakat. Mindent megettem, amit a számba tudtam tenni. És… nem tudom, néha nagyon beteg lettem. Gombát is ettem, és biztosan voltak köztük mérges, nem is tudom, mérgező gombák is. Beteg voltam. A gyomrom kavargott, de így is megettem őket, mert muszáj volt rágnom valamit. A pocsolyákból ittam. Havat ettem. Bármit, amihez hozzájutottam. Néha belopóztam a falvakban a gazdák pincéjébe, ahol krumplit tároltak, és az jó rejtekhely volt, mert télen valamivel melegebb volt. De rágcsálók meg hasonlók is voltak ott. És… patkányt is ettem, nyersen, igen. Úgy tűnik, hogy nagyon elszánt voltam, hogy túléljem, mert elmondhatatlan dolgokat tettem. Olyan dolgokat ettem, amiről az ember nem is gondolná, hogy lehetséges. Valahogy túléltem. Nem tudom, miért. Folyamatosan felteszem magamnak a kérdést. De túléltem.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
