Személyes történet

Kurt Klein

Ahogy a nácik zsidóellenessége erősödött, Kurt családja úgy döntött, hogy elhagyja Németországot. Kurt 1937-ben távozott az Egyesült Államokba, de a szüleinek nem sikerült kiutazniuk a II. világháború kitörése előtt. Kurt szüleit végül Auschwitzba deportálták, a németek által megszállt Lengyelországba. 1942-ben Kurt belépett az Egyesült Államok hadseregébe, ahol katonai titkosszolgálatra képezték ki. Európában hadifoglyokat hallgatott ki. 1945-ben részt vett egy csehszlovákiai falu visszavételében, és a következő nap visszatért, hogy segítséget nyújtson annak a több mint 100 zsidó nőnek, akiket egy halálmenet közben hagytak magukra. Kurt későbbi felesége, Gerda is köztük volt.

szöveg

Megtudtam a katonai egységtől, hogy hallottak egy csoportról, lengyel és magyar zsidó nőkről, akiket az SS-őreik egy üres gyárépületben hagytak magukra. És akiket… a mi katonáink… szabadítottak fel. Tudtam, illetve tudtuk, hogy tennünk kell értük valamit. Aznap már nem tudtunk semmit tenni, de reggel komoly erősítésekkel elindultunk, hogy utánajárjunk. Megtudtam, hogy hol van a gyárépület, és emlékszem, ahogy közeledtem felé, kiszálltam a terepjáróból, és mentem át az udvaron, amikor megláttam néhány csontvázszerű alakot, akik vizet próbáltak venni egy kútból. De a másik oldalon, az épület bejárata mellett a falnak dőlve megpillantottam egy lányt, és odamentem hozzá. Megkérdeztem tőle beszél-e németül vagy angolul, és németül válaszolt. Kérdeztem a társairól, és azt felelte: „Jöjjön velem, megmutatom őket.” Bementünk a gyárba. Leírhatatlan… az a látvány, ami fogadott. Nők feküdtek szanaszét a földön, szalmacsomókon, némelyikük arcán nyilvánvalóan látszott, hogy meghaltak. Mindannyian… szörnyen néztek ki, és természetesen borzalmasan soványak és betegek voltak. És akkor valami hihetetlen dolog történt, amit soha nem fogok elfelejteni. A lány, aki bevezetett oda, végigmutatott a lesújtó látványon, és a következőt mondta: „Az ember jó legyen, irgalmas, jóttevő.” Hihetetlen volt, hogy egy ilyen pillanatban képes volt a német költő, Goethe „Az isteni” című verséből idézni. Semmi mással nem tudta volna jobban kifejezni a helyzet hátborzongató iróniáját, mint ezzel a mondattal. Nagyon megrázó élmény volt számomra.


  • US Holocaust Memorial Museum Collection
Gyűjteményi infomációk megtekintése

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.