1942-ben Samnek be kellett vonulnia a szülővárosában kialakított gettóba, és beosztották munkára egy lőszergyárba. 1944-ben Auschwitzba szállították, majd egy vonatgyárba küldték kényszermunkára. Miután a nácik evakuálták Auschwitzot, túlélt egy nyolc napos halálmenetet. Szovjet csapatok szabadították fel 1945 januárjában. Ezután egy menekülttáborban élt Németországban, ahol az ENSZ Segélyezési és Helyreállítási Igazgatóságának dolgozott. 1947-ben az Egyesült Államokba emigrált.
Reggel kaptunk ételt. Körülbelül reggel négykor kellett felkelni, majd kimentünk. Minden reggel megszámoltak minket, ezt Appellnek hívták, és ha valaki hiányzott, kint kellett maradnunk, amíg meg nem találtak az illetőt. Mindegy volt, hogy hideg volt vagy esett az eső, kint kellett állni. Mivel néha valaki meghalt az éjjel, és nem jött ki többé, vagy valaki… tudja, valami történt, várnunk kellett. És ha nem számoltak meg minket… nem mehettünk… nem mehettünk dolgozni, amíg mindenkit meg nem számoltak. Ezután körülbelül nyolc vagy inkább hat kilométert kellett gyalogolnunk a tábortól a gyárig. Zenét játszottak a kapunál, amikor kimentünk, és a zene éjjel is szólt, amikor visszajöttünk. Kaptunk egy kicsi darab kenyeret. Körülbelül hatan kaptunk fél kiló kenyeret. És a kenyér… érezni lehetett benne a szalmát, alig lehetett megenni, de muszáj volt, mert valami kellett a túléléshez. És kaptunk egy kis… valami teához hasonló italt. Azt mondták, hogy különleges… különleges tea, és ittunk egy keveset. Aztán a nap közepén kaptunk egy kis levest, ami főleg víz volt. Éjjel, amikor hazamentünk, kaptunk még egy kis levest vagy egy másik darab kenyeret. És ez volt az ételünk az egész napra.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
