Belzec (rövidített cikk)

1941 novemberében a német hatóságok kivégzőközpont építésébe fogtak a megszállt Lengyelország délkeleti részében fekvő korábbi munkatábor helyén. Belzec, a németek második ilyen létesítménye, 1942. március 17-én kezdte meg működését. Csak ebben az évben mintegy 434 500 zsidót, és meghatározatlan számú keresztény vallású lengyelt, valamint romát (cigányt) szállítottak Belzecbe, ahol mindnyájukat megölték. A legtöbb áldozat Dél-Lengyelország gettóiból származott, de Németország, Ausztria és Csehország területéről is érkeztek zsidó transzportok Belzecbe.

A tábori hatóságot német SS- és rendőrtisztekből álló kisebb alakulat, valamint egy kiegészítő rendőri őrség képezte, amely korábbi szovjet hadifoglyokból és ukrán vagy lengyel civilekből szerveződött. A kivégzőközpont két részét egy keskeny, zárt út kötötte össze egymással, melyet „cső”-nek neveztek, az a hely pedig, ahol a tömeggyilkosságokat elkövették, gázkamrákból és temetőgödrökből állt. A táborban zajló eseményeket a szögesdrót kerítésbe fűzött gallyak és erre a célra ültetett fák takarták el a külső szemlélők elől.

A belzeci vasútállomásra 40-60 kocsiból álló szerelvények futottak be, minden vagonba 80-100 embert zsúfoltak be. Egy-egy alkalommal 20 vagont továbbítottak a táborba, ahol mindenkit kiszállítottak. A német SS- és rendőrségi személyzet azt mondta a deportáltaknak, hogy tranzittáborba érkeztek, és minden értéküket át kell adniuk. Ezután arra kényszerítették őket, hogy vetkőzzenek le, és fussanak át a „csövön”, amely egyenesen a zuhanyzóknak álcázott gázkamrákhoz vezetett. Miután a kamrák ajtaját bezárták, szénmonoxid beeresztésével ölték meg a bent lévőket. Az eljárást aztán megismételték a többi kocsiból kiszállított deportáltakkal: férfiakkal, nőkkel és gyermekekkel.

Az életben hagyott foglyok csoportjait a németek arra kényszerítették, hogy a gázkamrákból távolítsák el a holttesteket, és temessék tömegsírokba őket. Másoknak szét kellett válogatniuk az áldozatok vagyontárgyait, és ki kellett takarítaniuk a vagonokat a következő deportáláshoz. Ezeket a kényszermunkásokat bizonyos idő elteltével szintén megölték, és helyükre másokat állítottak az újonnan érkezők közül. 1942 októberében a német SS- és rendőri személyzet a zsidó fogvatartottakkal megkezdte a tömegsírok exhumálását, a holttesteket pedig elégették a - vasúti pályák anyagából készített - szabadtéri „kemencék”-ben. A csontmaradványok aprításához a németek gépeket használtak. 1943 késő tavaszára a tábort lebontották, június folyamán pedig a még életben maradt zsidó foglyokat vagy lelőtték Belzecben, vagy átszállították Sobibor gázkamráiba. Mielőtt a szovjet csapatok 1944 júliusában elfoglalták a területet, a németek a tábor egész helyszínét felszántották.

Thank you for supporting our work

We would like to thank The Crown and Goodman Family and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.