Bergen-Belsen (rövidített cikk)

A német katonai hatóságok 1940-ben hozták létre a bergen-belseni tábort a németországi Cellétől körülbelül 18 kilométerre északra fekvő Bergen, illetve Belsen városok déli határában. Ez a komplexum számos tábort foglalt magában, amelyek fennállása különböző szakaszaiban létesültek. Három fő egysége a hadifogolytábor, a „lakótábor”, valamint a „fogolytábor” volt. 1943 előtt Bergen-Belsen kizárólag katonai fogolytáborként működött, később azonban a hadifoglyokon kívül zsidókat, politikai foglyokat, romákat (cigányokat), bűnözőket, Jehova tanúit, valamint homoszexuálisokat is szállítottak ide.

Ahogy a szövetséges erők 1944 végén és 1945 elején előrenyomultak, Bergen-Belsen gyűjtőtáborrá vált, itt őrizték a több ezer zsidót, akiket a fronthoz közelebb fekvő táborokból evakuáltak. A több ezer új fogoly érkezése, többségben a gyalogos kényszerevakuálások túlélői, nagyon megterhelte a tábor szűkös készleteit.

1945 elejére a túlzsúfoltság, a rossz higiéniai körülmények, valamint a megfelelő élelem-, víz- és egyéb ellátás hiánya miatt olyan betegségek kezdtek terjedni a lakók között, mint a tífusz, a tbc és a vérhas, így az év első hónapjaiban tízezrével haltak meg a rabok. Amikor 1945. április 15-én a brit erők felszabadították a tábort, mintegy hatvanezer foglyot találtak, akiknek túlnyomó többsége súlyos beteg volt. Ezrével feküdtek a temetetlen holttestek a barakkok körül. A korábbi fogvatartottak közül 13 000-en már annyira legyengültek, hogy nem lehetett meggyógyítani őket, és a felszabadítás után meghaltak. Miután a tábort kiürítették, a britek a tífusz terjedésének megakadályozása érdekében felégették a területet.

Fennállása során a bergen-belseni komplexumban mintegy 50 000 ember vesztette életét, köztük Anna Frank is. Az áldozatok többsége zsidó származású volt. A felszabadítás után a brit megszállók menekülttábort hoztak létre egy közeli területen, amely az egykori foglyok közül több mint 12 000 túlélőnek nyújtott átmeneti szállást.

Thank you for supporting our work

We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.

Fogalomtár