Az orvosok és az ápolók szerepe
A zsidók és más csoportok üldözése nem Hitler és más náci fanatikusok intézkedéseinek eredménye. A náci vezetőknek szükségük volt a különböző területeken dolgozó szakemberek aktív segítségére és együttműködésére, akik sok esetben nem voltak meggyőződéses nácik. A német egészségügyi dolgozók központi szerepet játszottak számos náci irányelv kialakításában és végrehajtásában. Rengeteg orvos és ápoló támogatta a rezsimet, és sokan voltak bűnrészesei a nácik által elkövetett cselekedeteknek.
Az orvosok és ápolók hagyományos gyógyító munkája gyakran ellentétes volt a náci rezsim politikájával. Ennek ellenére a német egészségügyi szolgáltatók a nácizmus támogatásának fontos tényezőivé váltak. Az orvostudomány hatott a náci ideológia alakulására. Emellett sok orvos és ápoló is a rezsim bűnrészesévé vált.
Orvosok
Mielőtt a nácik 1933-ban hatalomra kerültek, a német egészségügy az egyik legfejlettebb és legelismertebb volt a világon. Abban az időben sok német orvos hitt a „fajegészségtanban” vagyis az eugenikában. A nácik lelkesen vették át ezeket az elképzeléseket.
A német orvosok mintegy fele lépett be 1933 és 1945 között a náci pártba és szervezeteibe. Egyes német orvosok azért üdvözölték a náci rendszert, mert az támogatta a „faji higiéniáról” vallott nézeteiket. Mások pedig azért csatlakoztak a náci párthoz, mert lehetőséget láttak ezáltal a karrierjükben való előrejutásra. Sok orvosnak aktívan vagy passzívan haszna származott abból, hogy a rezsim elbocsátotta zsidó munkatársaikat a szakma „árjásítása” jegyében.
Német orvosok és tudósok is részt vettek a náci Németország faji törvényeinek kialakításában. Sokan közülük a nácik bűncselekményeiben is elkövetők voltak. A náci rezsim az orvosi kutatást arra használta fel, hogy kialakítsa faj-meghatározásait és alátámassza diszkriminatív rendelkezéseit. Sok orvos részt vett a kényszersterilizációkban, az emberkísérletekben, illetve a szellemi és fizikai fogyatékkal élők úgynevezett „eutanáziájában”.
Ápolók
A nácik 1933-as hatalomra kerülésekor a keresztény ápolói szövetségek uralták a német ápolói szakmát. Ekkoriban az ápolást inkább lelki hivatásnak vagy közszolgálatnak tekintették, mintsem szakmának. A náci rezsim átszervezte a németországi ápolói szakmai szervezeteket. A zsidó ápolókat kizárta, és a tagságot a politikailag megbízható „árjákra” korlátozta. A náci propaganda azt hirdette, hogy az ápolás hazafias szolgálat. A náci ápolói szövetségek a militarista kötelességtudat és az engedelmesség értékeit szorgalmazták. Az ápolókat képző intézmények elkezdték a diákok náci ideológiával való indoktrinálását a fajelméleti és eugenikai képzéseken keresztül.
Sok olyan ápoló, aki nem feltétlenül támogatta a náci rezsimet, mégis részt vett a diszkriminatív és gyilkos rendelkezések végrehajtásában a mindennapi munkája során. Mivel többet és közvetlenebbül érintkeztek a betegekkel, mint az orvosok, gyakran az ápolók voltak azok, akik ténylegesen végrehajtották a rezsim egészségügyi politikáját. Az ápolók központi szerepet játszottak a rendszer úgynevezett „Eutanáziaprogramjában”. A program során mintegy kétszázötvenezer szellemi és fizikai fogyatékossággal élő gyermeket és felnőttet gyilkoltak meg. Éheztetéssel, halálos injekcióval vagy gázkamrákban ölték meg őket.