A Biztonsági Rendőrség (SiPo)

1936. június 17-én Adolf Hitler az SS birodalmi vezetőjét, Heinrich Himmlert nevezte ki a német rendőrség főnökévé is. Himmler egyik első intézkedése egy új rendőri szerv, a Biztonsági Rendőrség (Sicherheitspolizei vagy SiPo) létrehozása volt. A náci Németország két rendőri erejét foglalta magába:

• a bűnügyi rendőrséget (közismert nevén Kripo, a német Kriminalpolizei rövidítéséből), mely a lopások, gyilkosságok és hasonló bűncselekmények felderítéséért volt felelős. A náci Németország feltételezett társadalmi és köztörvényes ellenségei ellen is ők léptek fel;
• illetve a politikai rendőrséget (közismert nevén Gestapo, a Geheime Staatspolizei, vagyis Titkos Államrendőrség rövidítéséből), mely az államot fenyegető veszélyek kivizsgálásáért volt felelős. Feladata a náci Németország feltételezett politikai és faji ellenségeivel szemben való fellépés volt.

A Biztonsági Rendőrség (SiPo) létrehozásának kimondott célja volt szorosabbra fűzni a kapcsolatot a Kripo és a Gestapo között. Ez a két rendőri szerv sok hasonlóságot mutatott:

• mindkettő nyomozó hatóság volt;
• mindkettőnek feladata volt megvédeni a náci Németországot feltételezett ellenségeitől;
• a Kripo és a Gestapo rendőrei hasonló háttérrel rendelkeztek, és hasonló kiképzést kaptak;
• mindkét rendőri szerv ugyanazokat a rendfokozatokat alkalmazta;
• mindkét szervnél a rendőrök a mindennapi munkájukat gyakran civil öltözékben, nem egyenruhában végezték. 

Bizonyos szempontból e két szerv egyesítése logikus és praktikus döntés volt. A munkakörökhöz szükséges készségek hasonlósága miatt a nyomozói munkát és a politikai rendőri munkát már hosszú ideje egyazon érem két oldalának tekintették. Ez a náci időszak előtti Németországban és számos más európai országban is így volt. A németországi Biztonsági Rendőrség létrehozása azonban túlmutatott e rendőri erők központosításán és egyesítésén.

A Kripo és a Gestapo egyesítése fontos lépést jelentett a náci SS- és rendőrségi rendszer létrehozásában. Az új ügynökség a náci ideológiát képviselte, amely a politikai ellenfeleket és a bűnözőket hasonló és összetartozó fenyegetésnek tekintette. A nácik úgy vélték, hogy mindkét csoport már a puszta létezésével is aláássa a Volksgemeinschaft (a faji alapon meghatározott népközösség) biztonságát. Erős, központosított és egységes politikai és bűnüldöző rendőri szervként a Biztonsági Rendőrségnek létfontosságú szerepe volt a náci rezsim diktátumainak végrehajtásában, és rasszista céljainak elérésében.

Fénykép

Jürgen Stroop, az SS és a rendőrség vezetője két zsidót hallgat ki, akiket a varsói gettólázadás során tartóztattak le. (Fénykép)

Jürgen Stroop, az SS és a rendőrség vezetője két zsidót hallgat ki, akiket a varsói gettólázadás során tartóztattak le. Lengyelország, 1943. április 19.–május 16.

Forrás:

• National Archives and Records Administration, College Park, MD

• Gyűjteményi infomációk megtekintése

A Biztonsági Rendőrség (SiPo) létrehozása

Heinrich Himmler a korábban decentralizált német rendőri erők átszervezésére és központosítására irányuló erőfeszítései részeként hozta létre a Biztonsági Rendőrséget. Ehhez két új kormányzati szervet állított fel:

• a Biztonsági Rendőrség Főhivatalát (Hauptamt Sicherheitspolizei);
• valamint a Rendfenntartási Rendőrség Főhivatalát (Hauptamt Ordnungspolizei).

Himmler döntése, hogy ezek a szervek a Hauptamt („főhivatal”) nevet kapják, fontos szimbolikus döntés volt. A Hauptamt elnevezés akkoriban nem volt elterjedt. Jellemzően az SS adminisztratív részlegeinek nevében jelent meg. Átvételével Himmler jelezte, hogy ezek a rendőri szervek, ha törvényileg nem is, de ideológiailag az SS-hez tartoznak. A Biztonsági Rendőrség létrehozása tehát szintén része volt Himmler azon törekvésének, hogy az SS-t és a rendőrséget egy rendszerbe olvassza.

Ebben az új SS- és rendőrségi rendszerben Himmler tervei szerint a Biztonsági Rendőrség az SS hírszerző szolgálatával (Sicherheitsdienst, SD) együttműködve szűrte ki a náci rezsim vélt ellenségeit.

Himmler Reinhard Heydrich SD-vezetőt nevezte ki a Biztonsági Rendőrség Főhivatalának vezetőjévé. Ez azt jelentette, hogy Heydrich egyszerre volt az SD és a Biztonsági Rendőrség vezetője. Új rangja Chef der Sicherheitspolizei und des SD, vagyis a Biztonsági Rendőrség és az SD Vezetője volt. Heydrich személye ugyanúgy összekötötte e két szervezetet, ahogyan Himmler is összekapcsolta az SS-t és a rendőrséget, mint az SS birodalmi vezetője és a német rendőrség főnöke.

A Biztonsági Rendőrség (SiPo) és a biztonsági szolgálat (SD) kapcsolata

Himmler és Heydrich reménykedtek a Biztonsági Rendőrség és a SD együttműködésében. A náci párt felépítése azonban – amelynek az SS és az SD is részét képezte –, teljesen más volt, mint a német kormányé, amely alá a rendőrség szervezetileg tartozott. A Biztonsági Rendőrség és az SD munkájának összehangolása a mindkét szervezetben kinevezett tisztviselők feladata lett.

Munkamegosztás

A Biztonsági Rendőrség és az SD elvileg különböző, de egymást kiegészítő szerepet töltött be.

A Biztonsági Rendőrség a német kormányon belüli közszolgálati szerv volt. A német rendőrség vezetője és a belügyminisztérium alá tartozott, és alapvetően rendfenntartó szervként működött. A Biztonsági Rendőrség munkatársai jellemzően rendőri képzést kaptak, ismerték a jogi bürokráciát, és rendelkeztek nyomozói tapasztalattal. A legfontosabb azonban, hogy rendelkeztek rendőri jogkörrel, vagyis hivatalosan letartóztathattak embereket. Valójában a Biztonsági Rendőrség volt az egyetlen olyan intézmény a náci rezsimben, amelynek felhatalmazása volt arra, hogy embereket koncentrációs táborokba küldjön.

A Biztonsági Rendőrséggel szemben az SD a náci párt szervezete volt, és az SS alá tartozott. A hírszerzés és a nemzetbiztonság elméleti szempontjainak kidolgozásáért volt felelős. Az SD alapvetően náci szervezet volt. A náci ideológia hatotta át minden tevékenységét, beleértve hírszerzési rendszerének felépítését is. Mivel a náci párt szervezete volt, nem rendelkezett hatáskörrel a potenciális ellenségek letartóztatására a náci Németországban. Ez a hatáskör a német bűnügyi igazságszolgáltatási rendszernél volt.

Együttműködés és verseny

Elméletileg a munkamegosztás lényege azt lett volna, hogy az SD azonosítja, ki vagy mi jelent veszélyt, a Biztonsági Rendőrség pedig elvégzi a tényleges letartóztatásokat. A gyakorlatban azonban a Biztonsági Rendőrség és az SD feladatai között jelentős átfedések voltak. Ennek eredményeként gyakran versengtek egymással a befolyásért. Az SD náci rendszeren belül betöltött funkciója megkettőzte azokat a feladatokat, amelyek jellemzően a rendőrségre hárultak, mint például a nyomozás és a megfigyelés. Az SD bevonásával Himmler és Heydrich végül sikeresen radikalizálta és náci ideológiával itatta át a rendőrségi gyakorlatot.

Az SD és a Biztonsági Rendőrség együttműködése sokszor akadozott a versengésük miatt. A probléma orvoslására Heydrich létrehozott egy új munkakört: a Biztonsági Rendőrség és az SD Felügyelője (Inspekteur der Sicherheitspolizei und des SD, IdS) megnevezésű pozíciót. E tisztviselők feladata az volt, hogy felügyeljék a náci Németország egy adott régiójának összes biztonsági rendőrségi és SD-egységét, és előmozdítsák az együttműködést.

Az 1930-as évek végén a Biztonsági Rendőrségen és az SD-n belül egyre gyakrabban jelentek meg intézmények közötti áthelyezések és az egyszerre mindkét szolgálatnál dolgozó beosztottak. Az SD tisztjeit néha áthelyezték a Biztonsági Rendőrséghez. Adolf Eichmann például SD-tiszt volt, és 1939-ben helyezték át a Gestapo vezetői pozíciójába. Hasonlóképpen, a Kripo és a Gestapo vezető pozícióit betöltő biztonsági rendőrök gyakran SS-rangot is viseltek, és az SD tagjai voltak.

A biztonsági rendőrség a II. világháború idején

A II. világháború 1939. szeptember 1-én tört ki, amikor a németek megszállták Lengyelországot. A háború alatt az Biztonsági Rendőrség és az SD fontos szerepet játszott abban, hogy „megvédje” Németországot az ellenségeitől. Himmler háborús jelentőségük elismeréseként 1939. szeptember 27-én létrehozta a Birodalmi Biztonsági Főhivatalt (Reichssicherheitshauptamt, RSHA). Ez a hivatal formálisan egyesítette a Biztonsági Rendőrség Főhivatalát az SD-vel.

• A Gestapo lett az RSHA IV. hivatala, bár továbbra is „Gestapo”-ként emlegették.
• A Kripo lett az RSHA V. hivatala, bár továbbra is „Kripo”-ként emlegették.

Ettől kezdve már nem létezett a Biztonsági Rendőrség Főhivatalának nevezett szervezeti egység. A helyét a Birodalmi Biztonsági Főhivatal (Reichssicherheitshauptamt) vette át. Ennek ellenére egyes SS- és rendőri egységek és pozíciók Németországban és a németek által megszállt Európában továbbra is a „Biztonsági Rendőrség” kifejezést viselték hivatalos nevükben.

A Biztonsági Rendőrség és a holokauszt

A Biztonsági Rendőrség fontos szerepet játszott a holokausztban. Tagjai közvetlenül részt vettek a zsidók és más náci áldozatok tömeges meggyilkolásában. A Kripo alkalmazottai például a mérgező gázzal végzett tömeggyilkosság korai technikáit dolgozták ki. További példák:

• A Gestapo tisztviselői zsidók deportálásáért voltak felelősek a náci Németországból és egész Európából a németek által megszállt Kelet-Európában létrehozott tömeges kivégző helyekre és haláltáborokba. Különösen hírhedt volt Adolf Eichmann, a Gestapo IV B 4-es hivatalának vezetője, mint az Európa nagy részéről kiinduló deportálások koordinátora.
• A Gestapo tisztviselői bujkáló zsidók után kutattak, és deportálták az így megtalált embereket.

A Biztonsági Rendőrség és az SD egyesített egységei különösen pusztítóak voltak. A német megszállás alatt lévő Európa számos részén a Biztonsági Rendőrség és az SD volt felelős az európai zsidók tömeges meggyilkolásáért. Például a belga és észak-franciaországi Biztonsági Rendőrség és SD parancsnoka (Befehlshaber der Sicherheitspolizei und des SD Belgien und Nordfrankreich) felelt a belga zsidók deportálásának koordinálásáért.

A Biztonsági Rendőrség és az SD leghírhedtebb egyesített egységei az Einsatzgruppék (mozgó kivégzőosztagokként működő különleges akciócsoportok) voltak. Az Einsatzgruppék a Biztonsági Rendőrség és az SD mozgó egységei voltak, és már 1938-ban bevetették őket. Különféle „biztonsági intézkedéseket” hajtottak végre a német fegyveres erők által frissen elfoglalt területeken. Feladatuk volt például a német hatalom potenciális ellenségeinek felkutatása és semlegesítése. Fontos helyszíneket foglaltak el, és szabotázsakciókat akadályoztak meg. Továbbá kollaboránsokat toboroztak, és hírszerző hálózatokat hoztak létre. Az Einsatzgruppék a náci megszállási politika következetesen kíméletlen végrehajtói voltak.

Az Einsatzgruppék leginkább a zsidók elleni tömeges kivégzésekről ismertek, amelyekre 1941. júniusa, a Szovjetunió elleni német támadás után került sor. Sok biztonsági rendőr csatlakozott ezekhez az egységekhez és vezette őket. Arthur Nebe, az ismert biztonsági rendőr és a Kripo vezetője személyesen irányította az egyik ilyen egységet. 1941 júniusától novemberéig ő vezette az Einsatzgruppe B-t. Nebe hivatali ideje alatt ez a halálosztag volt felelős negyvenötezer ember kivégzéséért Białystok, Minszk és Mogiljev (a mai Mahiljov) környékén.