Háborús bűnperek (rövidített cikk)
A II. világháború után mind a nemzetközi, mind a nemzeti bíróságok lefolytattak háborús bűnök elkövetői ellen indított pereket. A vezető német tisztviselők pere a szövetséges hatalmak (az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság, a Szovjetunió és Franciaország) bíróiból álló Nemzetközi Katonai Törvényszék (International Military Tribunal, IMT) előtt zajlott a németországi Nürnberg városában. 1945. október 18-a és 1946. október 1-je között az IMT 22 „főbűnös” ellen folytatott eljárást a béke és az emberiség ellen elkövetett, valamint egyéb háborús bűnökért és az ilyenek elkövetésére való szövetkezésért. Közülük tizenketten halálbüntetést kaptak, hárman életfogytiglani, négyen pedig 10-től 20 évig terjedő börtönbüntetést. A többi három vádlottat a Törvényszék felmentette. Ugyanitt az amerikai hadbíróságok további 12 német vezetőt helyeztek vád alá: magas rangú orvosoknak, a mozgó kivégzőosztagok, a német igazságszolgáltatás, a külügyi hivatal és a német katonai főparancsnokság tagjainak, valamint az ipar vezető gazdasági szereplőinek kellett felelniük a tetteikért.
Az 1945 utáni háborús bűnperek túlnyomó többségének vádlottjai alacsonyabb szintű tisztviselők és funkcionáriusok voltak. Közvetlenül a háború utáni időszakban a négy szövetséges állam az általuk elfoglalt német és osztrák területeken is folytatott eljárásokat. Ezeken keresztül – a perek során előkerült bizonyítékok és a kihallgatott szemtanúk vallomásai alapján – kerültek napvilágra a koncentrációs táborok rendszeréről szóló első információk. Független államként történő megalapításuk után mind a Német Szövetségi Köztársaság (Nyugat-Németország), mind a Német Demokratikus Köztársaság (Kelet-Németország) még évtizedekig tárgyalta a náci korszak vádlottainak ügyeit, de sok más, olyan nemzet is lefolytatta saját háborús pereit, amelyeket Németország a II. világháború során elfoglalt, vagy amelyek együttműködtek a németekkel a civil, főként zsidó lakosság üldözésében. Többek között Lengyelország, az akkori Csehszlovákia, a Szovjetunió, Magyarország, Románia és Franciaország egyaránt több ezer német és hazai vádlott ügyét vizsgálta ki. Az európai zsidók deportálásának fő megtervezőjeként ismert Adolf Eichmann 1961-es izraeli pere pedig az egész világ figyelmét felkeltette. Ennek ellenére elmondható, hogy a náci bűnösök nagy részét soha nem vonták felelősségre és nem büntették meg, hanem egyszerűen visszatértek megszokott hétköznapi életükhöz. Éppen ezért Németország és a tengelyhatalmak háborús bűnöseinek felkutatása a mai napig is folyamatban van.