Mely csoportok voltak a nácik célpontjai?

A náci Németország üldözte, brutálisan bántalmazta és meggyilkolta azoknak a csoportoknak a tagjait, akiket ellenségnek vagy fenyegetésnek tekintett. A nácik a zsidókat tekintették fő ellenségüknek. Kíméletlenül célba vették a zsidó férfiakat, nőket és gyerekeket. A terror és az emberéletben elszenvedett veszteségek mértékének megértéséhez tegyük fel a következő kérdéseket: mely csoportokat üldöztek a nácik? És miért éppen ezeket az embercsoportokat üldözték? 

A náci Németország azért vette célba a zsidókat, mert a rezsim radikálisan antiszemita volt. A náci német rezsim működése kezdettől fogva célként tűzte ki a németországi zsidóság kíméletlen és fáradhatatlan elszigetelését, elszegényítését és diszkriminációját. A II. világháború során e politika radikalizálódása a tömeggyilkosságokig vezetett. A nácik, valamint szövetségeseik és kollaboránsaik összesen hatmillió zsidót gyilkoltak meg a ma holokausztként ismert népirtás során. 

Az európai zsidóság elleni népirtáson kívül a nácik további embercsoportokat is üldöztek, brutálisan bántalmaztak és tömegesen meggyilkoltak. Egyes esetekben mindezt szövetségeseik és kollaboránsaik segítségével tették.1Footnote 11

A nácik a következő csoportok tagjait üldözték (a könnyebb áttekinthetőség kedvéért ábécésorrendben): 

• engedetlenséggel, ellenállással vagy partizántevékenységgel vádolt (nem zsidó) civilek; 
• feketék, akik Németországban éltek;
• fogyatékkal élők; 
• Jehova tanúi; 
• lengyelek; 
• meleg férfiak, biszexuális férfiak és más, homoszexualitással vádolt férfiak Németországban;
• politikai ellenzékiek és máskéntgondolkodók Németországban; 
• romák és más, becsmérlően „cigányoknak” nevezett személyek; 
• szovjet hadifoglyok;
• társadalmi kívülállók Németországban, akiket lekicsinylően „aszociálisnak” vagy „hivatásos bűnözőnek” neveztek. 

Miért üldözték és gyilkolták meg a nácik a célba vett embercsoportokat?

Tárgy

A foglyok megjelölésének táblázata (Tárgy)

A német koncentrációs táborokban a foglyok megkülönböztetésére használt jelölések táblázata. Dachau, Németország, valamikor 1938–1942 között.

1937–38-tól kezdve az SS létrehozta a koncentrációs táborokban a foglyok megjelölésének rendszerét. A rabruhára varrt, megkülönböztető színeket alkalmazó jelölések a fogvatartás okát jelezték. A rendszer táboronként némileg változhatott. A nácik e táblázat alapján látták el megkülönböztető jelöléssel a foglyokat a dachaui koncentrációs táborban.

Forrás:

• KZ Gedenkstaette Dachau

A náci Németország a náci ideológia jegyében egész embercsoportokat alázott meg emberi mivoltukban. Az ideológia a világ működésével kapcsolatos hiedelmek összessége. A náci ideológia rasszista, antiszemita és szélsőségesen nacionalista volt. Számos addigra bevett koncepcióra támaszkodott. Ezek közé tartozott a rasszizmus, a nacionalizmus, az antiszemitizmus, az antikommunizmus, az anticiganizmus és az eugenikán alapuló fajelmélet. A nácik ezeket a koncepciókat elegyítették, és szélsőséges, pusztító formában valósították meg őket.

A nácik biológiai, faji, politikai és társadalmi feltételek alapján értékelték az embereket. A náci ideológia szerint bizonyos embercsoportok – például a zsidók és a romák – faji fenyegetést jelentettek, és aláásták a német nép faji tisztaságát. Másokat – például a fogyatékkal élőket – biológiai fenyegetésként értékeltek. A nácik úgy vélték, hogy az ilyen emberek veszélyeztetik a német nép genetikai egészségét. Más csoportokat a nácik németországi és azon túli uralmának társadalmi, politikai és/vagy ideológiai fenyegetéseként értékeltek. A második világháború (1939–1945) folyamán a nácik meghódították Európa nagy részét. A valós és vélt ellenségeket egzisztenciális fenyegetésként kezelték. Az egzisztenciális fenyegetésnek tekintett személyek között voltak a lengyel elit tagjai, a szovjet hadifoglyok és az Európa-szerte működő ellenállási csoportok tagjai is. A háború során a náci Németország népirtást követett el az európai zsidók ellen, és számos más tömeges atrocitást is végrehajtott. 

Hogyan vették célba a nácik a zsidókat?

A náci Németország zsidók millióit üldözte és gyilkolta meg, mert a nácik szélsőségesen antiszemiták voltak. Ez azt jelentette, hogy előítéletesek voltak a zsidókkal szemben, és gyűlölték őket.

A nácikat a zsidók iránti intenzív gyűlölet arra késztette, hogy megrögzötten keressék a módját annak, hogy Németországot, illetve Európát „zsidómentessé” („judenrein”) tegyék. A náci német rezsim 1933-tól kezdve diszkriminatív törvényekkel igyekezett kiszorítani a zsidókat a német élet minden területéről.

A második világháború során a náci vezetők még szélsőségesebbé tették az európai zsidókkal szembeni bánásmódot. Tetteik az üldözéstől a tömeggyilkosságokig fokozódtak. 1939-ben Németország lerohanta Lengyelországot. Nem sokkal később a náci német hatóságok gettókba zárták a zsidókat. Sok zsidó halt meg a betegségek, az éhezés és a brutális bánásmód következtében. Miután Németország 1941-ben megtámadta a Szovjetuniót, a nácik, szövetségeseik és kollaboránsaik tömeges kivégző akciókat indítottak a megszállt Kelet-Európában élő zsidó közösségek ellen. 1941–1942-ben a náci Németország haláltáborokat hozott létre a zsidók mérges gázzal történő meggyilkolására. Szövetségeseik és kollaboránsaik együttműködésével a nácik különböző életkorú zsidók tömegét küldték a halálba. 

A náci Németország szövetségesei és kollaboránsai együtműködésével hatmillió zsidót ölt meg. Az európai zsidók szisztematikus üldözését és meggyilkolását ma holokausztként ismerjük. A nácik könyörtelen eltökéltsége, hogy üldözzék és teljesen megsemmisítség a zsidóságot, a holokausztot kiemeli a náci német atrocitások közül. 

Hogyan üldözték a nácik a nem zsidó csoportokat? 

A nácik különböző, de sokszor egymást átfedő módon üldözték a zsidókat és más csoportokat. Egyes esetekben mindezt szövetségeseik és kollaboránsaik segítségével tették.

A nácik az általuk üldözött csoportokat a következő üldözési módok valamilyen kombinációjával vették célba:

• bírósági tárgyalás nélküli elzárás koncentrációs táborokban
• feltételezett faji identitáson alapuló diszkrimináció;
• kényszersterilizáció;
• kínzás, beleértve az embertelen orvosi kísérleteket; 
• tömeggyilkosságok. 

Nem minden csoport szenvedte el az összes üldözési formát. A nácik bizonyos csoportokat diszkriminációval és jogtalan bebörtönzéssel üldöztek, tömeggyilkosságot azonban nem hajtottak végre ellenük. 

A nácik nem ugyanolyan intenzitással üldöztek minden csoportot. A náci német rezsim tizenkét éve alatt a zsidók maradtak a nácik legfőbb ellenségei és célpontjai. Ugyanakkor a nácik más csoportokat is megtámadtak. A náci üldözés időzítése és intenzitása számos tényezőn alapult, beleértve a náci ideológiát és a gyakorlati tényezőket (például a háborút) is. Mindazonáltal a nácik minden esetben rendkívüli kegyetlenséggel viselkedtek.

A könnyebb tájékozódás érdekében az alábbiakban a nácik által üldözött és/vagy meggyilkolt nem zsidó csoportok ábécé szerinti felsorolása szerepel. Minden egyes rész bevezetésként szolgál ahhoz, hogy miként és miért fordultak a nácik az adott nem zsidó áldozati csoport ellen. 

Engedetlenséggel, ellenállással vagy partizántevékenységgel vádolt (nem zsidó) civilek

Fénykép

Willem Arondeus 1915-ben készült portréja (Fénykép)

Willem Arondeus 1915-ben készült portréja. Arondeus, a nyíltan homoszexuális holland képzőművész a második világháborúban a holland ellenállás tagjaként részt vett az amszterdami népességnyilvántartó hivatal elleni támadásban. Csoportja több ezer aktát gyújtott fel, hogy megsemmisítse a zsidókról és a nácik más üldözöttjeiről vezetett kormányzati nyilvántartást. Nem sokkal a támadás után Arondeus egységét elárulták. A nácik 1943-ban letartóztatták és kivégezték Arondeust. Blaricum, Hollandia, 1915.

Forrás:

• US Holocaust Memorial Museum, courtesy of Marco Entrop

• Gyűjteményi infomációk megtekintése

A II. világháború során a náci német hatóságok a német megszállással szembeni ellenállás felszámolása érdekében ártatlan civileket bántalmaztak brutálisan, és hatalmas tömegeket gyilkoltak meg. A németek, szövetségeseik és kollaboránsaik célpontjai az ellenállási csoportok valós és feltételezett tagjai voltak a megszállt Európa egész területén. Számos embert letartóztattak, megkínoztak, bebörtönöztek, kivégeztek. A németek olyan nem német civileket is célba vettek – köztük külföldi kényszermunkásokat –, akik megsértették a németek által kiadott rendeleteket, irányelveket vagy egyéb előírásokat.

A németek kollektív büntetéseket is végrehajtottak. Szövetségeseikkel és kollaboránsaikkal együtt ártatlan civileket öltek meg tömegmészárlások során. A nácik a gyilkosságokat „megtorló akcióknak” vagy „partizánellenes békéltető intézkedéseknek” nevezték. E mészárlások során egész falvakat tettek a földdel egyenlővé, gyakran az összes lakost megölték. Ez a fajta terror sokkal gyakoribb volt a megszállt Kelet- és Dél-Európában, mint Nyugat- és Közép-Európában. A megszállt Lengyelországban és a Szovjetunió megszállt területein a nácik különösen kegyetlenül jártak el. Összesen több százezer ember vált a megtorló mészárlások áldozatává. Az áldozatok között voltak fehéroroszok, görögök, olaszok, lengyelek, oroszok, szerbek, ukránok és más nemzetiségűek is. 

Feketék, akik Németországban éltek 

A németországi feketék azért váltak a náci német rezsim áldozataivá, mert a nácik fajilag alsórendűbbnek tekintették őket. Amikor a nácik hatalomra kerültek 1933-ban, több ezer feketének tekintett ember élt Németországban. A nácik a nürnbergi faji törvényeket alkalmazták a feketékre. A feketékkel szembeni előítéletes címke a „Neger und ihre Bastarde” („négerek és fattyaik”) volt. Az e csoportba tartozó személyek között voltak afrikaiak, afroamerikaiak, kevert rasszú emberek és más, Németországban élő, rassz-alapon feketének minősített egyének. Ebbe a csoportba több száz olyan kevert rasszú gyermek is tartozott, akik a két világháború közötti időszakban Németország Rajna-vidéki régiójában születtek. Ezek a gyerekek különböző etnikai háttérrel rendelkeztek (voltak köztük arabok és vietnámiak is). Azonban mindannyiukat feketének bélyegezték, és becsmérlően „rajnai fattyaknak” nevezték őket.

Bár nem volt olyan központosított, szisztematikus program, amely a feketék tömeges meggyilkolását célozta volna Németországban, a nácik sokakat bebörtönöztek, kényszersterilizáltak, illetve meggyilkoltak. Ismeretlen számú, feltehetően több száz ember halt meg.

Fogyatékkal élők

A náci Németország üldözte és meggyilkolta a fogyatékkal élőket, mert a nácik biológiailag alacsonyabb rendűnek tekintették őket. A náci német rezsim e feltételezett örökletes veszély kiküszöbölése érdekében az eugenikai intézkedések szélsőséges formáját vezette be ellenük. 1933-ban a náci Németország elfogadta az „Örökletes egészségügyi törvény” elnevezésú rendeletet. Ez a törvény mintegy négyszázezer olyan ember erőszakos sterilizációját eredményezte, akiknél állítólagosan örökletes fogyatékosságot diagnosztizáltak. 

1939-től a náci német rezsim megkezte a fogyatékossággal született gyermekek meggyilkolását. Nem sokkal később a hatóságok elkezdték megölni az intézményekben és gondozóintézetekben fogyatékkal élő felnőtteket. A német orvosok és ápolók az Eutanázia Program (kódnevén Aktion T-4) keretében hajtották végre ezeket a gyilkosságokat. A hatóságok több tízezer fogyatékkal élő embert öltek meg gázkamrákban az eutanáziaprogram megsemmisítő központjaiban. Esetenként úgy öltek meg embereket, hogy halálos gyógyszeradagokat adtak nekik, vagy halálra éheztették őket. A német egységek a megszállt Kelet-Európában agyonlőtték a fogyatékkal élőket. Összesen mintegy 250 000–300 000 fogyatékkal élő embert öltek meg. 

Jehova tanúi 

A náci Németország üldözte a Jehova tanúi egyház tagjait, mert azok nem voltak hajlandók feladni vallási meggyőződésüket és szolgálni a náci német rendszert. A Jehova tanúi egyház tagjai nem voltak hajlandóak a náci karlendítésre, nem csatlakoztak a náci pártszervezetekhez, nem tettek esküt Adolf Hitlerre, és nem engedték, hogy gyermekeik a Hitlerjugendhez csatlakozzanak. Pacifistaként a német hadseregben való szolgálatot is megtagadták. 

Németországban a nácik a Jehova tanúi számos tevékenységét és kiadványát betiltottak. A hatóságok néha elvették a Jehova tanúi egyház tagjainak gyermekeit a családjuktól, és örökbe adták őket. Sok férfit, aki lelkiismereti okokból megtagadta a katonai szolgálatot, kivégeztek. Németországban és a megszállt Európában a Jehova tanúinak ezreit zárták koncentrációs táborokba, mert nem voltak hajlandók eleget tenni a náci követeléseknek. A táborokban a Jehova tanúinak lila jelvényt kellett viselniük. A náci uralom idején a Jehova tanúi egyház mintegy 1700 tagját ölték meg. 

Lengyelek

A náci Németország a II. világháború során üldözte és gyilkolta a lengyeleket. Azért tették ezt, mert Lengyelországban és egyes lengyelekben a terjeszkedési céljaik akadályát látták. A lengyeleket „emberalattinak” (Untermenschen) tekintették, akik csak arra voltak alkalmasak, hogy a németek rabszolgái legyenek.

1939-től kezdve a nácik lengyel területeket foglaltak el. Azt tervezték, hogy ezek nagy részét „élettérré” (Lebensraum) alakítják át a német nép számára. A német hatóságok etnikai tisztogatást hajtottak végre a megszállt Lengyelországban. Megpróbálták elnémetesíteni a lengyel embereket, helységeket és területeket. A német hatóságok speciális tömeggyilkos akciókat hajtottak végre a lengyel elit ellen. Ezen műveletek során emberek tízezreit börtönözték be és lőtték agyon. Az áldozatok között voltak lengyel tanárok, egyetemi oktatók, egyházi személyek, politikusok és mások.

A német hatóságok egyes lengyeleket erőszakkal kitelepítették otthonaikból. Ellopták a földjüket és a tulajdonukat. Lengyel gyermekek tízezreit rabolták el elnémetesítés céljából. A német hatóságok kényszermunkára kényszerítették a lengyeleket. A lengyel ellenállás minden jelére erőszakkal reagáltak. Például egész lengyel falvakat tettek a földdel egyenlővé az állítólagos partizántevékenység megtorlásaként. Lengyelek tízezreit tartóztatták le és börtönöztek be politikai foglyokként koncentrációs táborokban. A II. világháború során a németek összesen mintegy 1,8 millió lengyelt gyilkoltak meg.

Meleg férfiak, biszexuális férfiak és más, homoszexualitással vádolt férfiak Németországban

A náci német rezsim a férfi homoszexualitás elleni kampánya keretében üldözte a meleg és biszexuális, vagy homoszexualitással vádolt férfiakat. A nácik a meleg férfiakat a születési arányt és ezáltal a német nép sorsát fenyegető veszélynek tekintették. Több tízezer férfit tartóztattak le a 175. paragrafus alapján. A 175. paragrafus volt a német büntető törvénykönyvnek az a paragrafusa, amely tiltotta a férfiak közötti szexuális kapcsolatot. Németországban nem volt hasonló törvény, amely tiltotta volna a nők közötti szexuális kapcsolatot. Ennek ellenére a nácik a korlátozás és a félelem légkörét teremtették meg sok leszbikus számára is.

A koncentrációs táborokban 5000 és 15 000 közötti számú férfit tartottak fogva „homoszexuális” („homosexuell”) bűnözőként. Néhány homoszexualitással vádolt férfit erőszakkal kasztráltak. A foglyok e csoportjának a rabok osztályozási rendszere szerint rózsaszín háromszöget kellett viselnie a tábori rabruháján. Százak vagy talán ezrek haltak meg. 

Politikai ellenzékiek és máskéntgondolkodók Németországban

Fénykép

A foglyok megalázása: A Szociáldemokrata Párt (SPD) tagjai egy táblát tartanak, amelyen a következő olvasható: „Osztálytudatos személy vagyok, pártvezető/SPD/pártvezető.” (Fénykép)

A foglyok megalázása: A Szociáldemokrata Párt (SPD) tagjai egy táblát tartanak, amelyen a következő olvasható: „Osztálytudatos személy vagyok, pártvezető/SPD/pártvezető.” Dachaui koncentrációs tábor, Németország, 1933 és 1936 között.

Forrás:

• KZ Gedenkstaette Dachau

A náci Németország üldözte a német politikai ellenzékieket és a náci párttal vagy a náci rezsimmel szemben fellépő máskéntgondolkodókat. Közvetlenül hatalomra kerülésük után a nácik támadást intéztek a német demokrácia ellen. Gyorsan letartóztatták az ellenzéki politikai pártok vezetőinek tízezreit, majd bántalmazták is sokukat. Különösen a kommunistákat és a szociáldemokratákat vették célba. A nácik Németországot szólás- és sajtószabadsággal rendelkező demokráciából diktatúrává alakították át, amely mindenféle formában tiltotta az ellenvéleményt. Sok német támogatta ezt az átalakulást, és elfogadta a rezsimet. A németek kisebbsége azonban etikai, vallási, politikai vagy egyéb okokból kifejezte ellenvéleményét.

Azokat a németeket, akik nyíltan felszólaltak a nácik ellen, megbüntették. Sokakat politikai fogolyként koncentrációs táborokba zártak, ahol tábori rabruhájukon vörös jelvényt kellett viselniük. A rezsim tágan meghatározta, hogy mi minősült árulásnak vagy hazaáruló tevékenységnek. Ha például valaki Adolf Hitlerről mondott viccet, letartóztathatták, sőt, akár ki is végezhették. A II. világháború alatt az aktív ellenálláson kapott németeket gyakran kivégezték. Német politikai ellenzékiek és máskéntgondolkodók tízezreit ölték meg. 

Romák és más, becsmérlően „cigányoknak” nevezett személyek

A náci Németország és annak szövetségesei és kollaboránsai üldözték és tömegesen gyilkolták a romákat és más, lekicsinylően „cigányoknak” nevezett személyeket. A náci ideológiát meghatározta az anticiganizmus. Az anticiganizmus, más néven romaellenesség a romák és más, lekicsinylően „cigányoknak” nevezett emberek elleni gyűlölet, előítélet. A nácik a romákat fajilag alsóbbrendűnek és társadalmilag engedetlennek tekintették. 

Az 1930-as években a náci Németország fajvédő törvényekkel és más módokon üldözte a romákat. 1935-ben a német hatóságok megkezdték a Zigeunerlager-ek („cigánytábor”) létrehozását , ahová roma családokat internáltak. Erőszakkal sterilizálták a romákat, jogi eszközöket alkalmazva vagy jogi eszközök nélkül.

A náci intézkedések a romákkal szemben a második világháború kitörése után erőszakosabbá váltak. A háború alatt a nácik, szövetségeseik és kollaboránsaik népirtást követtek el az európai romák ellen. Haláltáborokban, tömegmészárlások során, valamint a gettókban és gyűjtőtáborokban brutálisan meggyilkolták a romákat. Az auschwitzi „cigánytábor” (Zigeunerlager) különösen hírhedt volt. Auschwitzban és más koncentrációs táborokban a náci orvosok kegyetlen orvosi kísérleteknek vetették alá a roma foglyokat. Összesen legalább kétszázötvenezer, de feltehetően inkább félmillió roma embert öltek meg.

Szovjet hadifoglyok

A II. világháború során a náci Németország szisztematikusan bántalmazta és tömegesen meggyilkolta a szovjet hadifoglyokat. A nácik a szovjet hadifoglyokkal szemben rendkívüli kegyetlenséggel bántak, ami eltért a brit, francia vagy amerikai hadifoglyokkal szemben tanúsított bánásmódtól. Azért tették ezt, mert a nácik a kommunista Szovjetuniót egzisztenciális ellenségnek tekintették, amelyet meg kellett semmisíteni. A Szovjetunióban élő népek közül sokakat fajilag és kulturálisan alsóbbrendűnek tekintettek.

A náci Németország 1941 júniusában megszállta a Szovjetuniót. A német hadsereg rövid idő alatt szovjet katonák millióit ejtette fogságba. A hadsereg esetenként gyorsított eljárással, bíróság ítélete nélkül végezte ki a hadifoglyokat. Az SS és a rendőrség rendszeresen kiemelte a szovjet hadifoglyokat, így tízezreket mészároltak le, mert zsidók, politikai komisszárok vagy a kommunista párt tagjai voltak. A közép-ázsiai szovjet hadifoglyok jelentős részét is kivégezték faji hovatartozásuk miatt, vagy azért, mert körülmetéltek voltak, és zsidóknak nézték őket. Más szovjet hadifoglyok erőltetett meneteknek, szisztematikus éheztetésnek, orvosi ellátás megtagadásának, kényszermunkának voltak kitéve. Zord lakhatási körülmények között vagy akár fedél nélkül voltak elzárva. Sokakat rendkívül brutális körülmények között tartottak fogva hadifogolytáborokban és koncentrációs táborokban. A szovjet hadifoglyokkal szembeni német bánásmód 1941-ben és 1942 elején különösen kegyetlen volt. A háború végére mintegy 3,3 millió szovjet fogoly (mintegy 58 százalékuk) halt meg német fogságban. A legtöbbjüket a német-szovjet háború első nyolc hónapjában ölték meg.

Fénykép

Szovjet hadifoglyok menetoszlopa az ukrán frontról. (Fénykép)

Szovjet hadifoglyok menetoszlopa az ukrán frontról. Harkov, Szovjetunió, 1942. június 18.

Forrás:

• La Documentation Francaise

Társadalmi kívülállók Németországban 

A náci rezsim üldözött bizonyos németeket, akiket társadalmi kívülállóknak tekintett. A nácik célpontjai a társadalom peremére szorult és elszegényedett emberek, valamint bizonyos típusú büntetett előélettel rendelkező személyek voltak. A náci német rezsim ezeket a németeket az „aszociálisok” („Asozialen”) és a „hivatásos bűnözők” („Berufsverbrecher”) becsmérlő címkékkel illette. Az „aszociálisnak” bélyegzett emberek gyakran nem rendelkeztek állandó lakcímmel vagy stabil munkahellyel. Sokukat már többször letartóztatták koldulás, csavargás vagy prostitúció miatt. A nácik biológiailag alsórendűbbnek és/vagy társadalmilag deviánsnak tekintették őket. A „hivatásos bűnözőnek” minősített emberek általában vagyon elleni bűncselekmények miatt voltak büntetett előéletűek, és sokan közülük visszaesők voltak. Néhányukat azonban soha nem vádolták meg bűncselekménnyel. 

A náci német rezsim kegyetlenül bánt azokkal az emberekkel, akiket társadalmi kívülállóknak tekintett. A társadalmi kívülállónak tekintett személyeket gyakran kényszersterilizálták. Jogtalanul és határozatlan ideig koncentrációs táborokban tartották fogva őket. A táborokban az „aszociális” bebörtönzött embereknek fekete jelvényt kellett viselniük. A „hivatásos bűnözőként” bebörtönzötteknek zöld jelvényt kellett viselniük. Az „aszociálisnak” vagy „hivatásos bűnözőnek” bélyegzett emberek tízezrei haltak meg a náci intézkedések következtében.