Johanna (Hanne) Hirsch

Hanne zsidó családja a németországi Karlsruhében élt. Apja, Max fényképész volt. Amikor apja 1925-ben elhunyt, Hanne anyja, Ella vette át a stúdiót. 1930-ban Hanne egy állami iskolában kezdte meg tanulmányait.

1933–39: 1933 áprilisában a többi karlsruhei zsidó vállalkozáshoz hasonlóan a mi fényképészstúdiónkat is teleragasztották feliratokkal a zsidóellenes bojkott során: „Ne vásárolj a zsidóktól!” Az iskolában az egyik osztálytársam annyira felbosszantott a gúnyolódásával, hogy eltéptem a pulóverét. Az 1938-as pogromot követően a stúdió tele volt munkával, sorra készítették a fényképeket az új, „J” jelzéssel ellátott személyigazolványokhoz, amelyeket a zsidóknak hordaniuk kellett. A stúdió december 31-ig tartott nyitva, amikor az összes zsidó vállalkozást bezáratták.

1940–44: 1940-ben a Gurs fogolytáborba deportáltak bennünket Vichyben, a francia–spanyol határ mellett. Itt megtudtam egy szociális munkástól, hogy a Le Chambon-i lelkész ki akarja hozni a gyerekeket a táborból. Engem a Gyermeksegélyező Társaságnál dolgozó szociális munkás mentett meg. A szabadság mennyei érzés volt. De 1942-re a német razziák elérték Le Chambont is, és két tanyán voltam kénytelen bujkálni. A tanyák lakói örömmel segítettek. Az egyikük azt mondta: „Még ha nekünk kevesebb jut is, minél többeknek szeretnénk segíteni.” 1943 elején Svájcba menekültem.

A háború után Hanne Svájc különböző városaiban élt. 1945-ben hozzáment Max Liebmannhoz, és három évre rá férjével és lányával együtt az Egyesült Államokba emigrált.