1939-ben a németek elfoglalták Kolo városát. 1942-ben Alant a lódzi gettóba deportálták, ahol élelmiszer-elosztással foglalkozott. Minden nap ételt vitt Mordechai Chaim Rumkowskinek, a zsidó tanács elnökének. 1944-ben Alant kényszermunkára vitték, szenet és lőszert rakodott ki a vonatokról Chestochowában. 1945-ben a dora-mittelbaui táborba küldték. A szovjet hadsereg előrenyomulásakor a rabokat Bergen-Belsenbe szállítottak, ahol áprilisban a brit csapatok felszabadították őket.
Pontosan kilenc órakor a tábor kapujában, amely két blokknyira volt… Messziről látni lehetett a kaput, kinyílt, és négy, fehér övet, fehér kesztyűt és vörös sapkát viselő brit katonai rendőr hajtott be egy terepjárón. Elöl ültek, mind a négynél gépfegyver volt. És a hátuk mögött lévő teherautó hangosbeszélőjéből minden nyelven az az üzenet szólt, hogy „Drága barátaim...” Németül, lengyelül, jiddisül többféle nyelven. „Önök mostantól szabadok. A szövetséges erők felszabadították önöket. A németeknek mostantól semmi közük önökhöz. Önök szabad emberek.” Mindenki sírt. Előtörtek belőlünk az érzelmek. Nehezen írható le. Az emberek ugráltak, ölelgették, csókolgatták egymást. És mindenki a terepjáró felé rohant. Ők...a katonai rendőr leszállt és a foglyok felemelték a katonai rendőröket a vállukra, és körbevitték őket. És az emberek még mindig nem hitték el. Nagyon sokan még mindig féltek. Aztán teherautókkal jöttek. Jöttek néhányan a katonai rendőrségtől, és átvették az irányítást.
We would like to thank Crown Family Philanthropies, Abe and Ida Cooper Foundation, the Claims Conference, EVZ, and BMF for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of donor acknowledgement.
