Boleslaw és a nővére Varsó zsidónegyedében nevelkedett. 1939 szeptemberében a németek megtámadták Varsót. Boleslaw édesapja nem akarta hátrahagyni beteg rokonait, de Boleslaw és a nővére vonatra ült a szovjet határ felé. 1941-ben a németek megszállták a szovjet területeket, és Boleslawot 1942-ben kényszermunkatáborba zárták. A theresienstadti gettóba deportálták, ahonnan 1945-ben a szovjet erők szabadították fel.
Amikor jöttünk vissza munkából, vacsora előtt akasztásokat kellett végignéznünk. Volt két-három kerítés, amibe áramot vezettek, és ezek közé zárták azokat, akiket fel akartak akasztani. Volt, hogy három napig is ott voltak étlen-szomjan, gyakran összevizelték magukat. Akkor hozták fel őket, amikor visszatértünk a munkából. Aztán egy asztalt és egy széket raktak le, kötelet raktak a nyakukba, felolvastak valami nevetséges ítéletet, és kirúgták alóluk a széket. Sokan közülük… az egyiküket még az akasztás előtt meglőtték, de ő elkezdett üvölteni, „Gyilkosok vagytok. El fogjátok veszteni a háborút. Hitler meg fog halni,” meg ilyesmiket. És az őr meg [lövések hangját imitálja], aztán még fel is akasztották. Mi meg annyira fáztunk, hogy már meg sem rázott minket az egész. Ahogy néztük a halottakat, az akasztott embereket, tudja… olyan volt, mintha… egy filmet néztünk volna, és olyan érzés fogta el az embert, hogy tennie kell valamit, vagy reagálnia kell valahogy, tudja. De valami oknál fogva aztán minden visszatér a normális kerékvágásba. Ha az ember látja, hogy valakit elüt egy kocsi, vagy ilyesmi. Azt hiszem, idővel az ember magához tér, tudja hogy értem.
We would like to thank Crown Family Philanthropies and the Abe and Ida Cooper Foundation for supporting the ongoing work to create content and resources for the Holocaust Encyclopedia. View the list of all donors.